2024. május 8. Szerda
Ma Mihály, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Tíz év múlva

„Krstić lemondása megrendezett színjáték, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét a közvita nélkül elfogadtatni készülő munkaügyi törvényről.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ha egyszer, jó néhány év után - mondjuk, úgy 2025 táján, ameddig talán sikerül bejutnunk az unióba - valakinek nem lesz okosabb dolga, mint felidézni a mostani történelmi szakaszt, aligha találhatja túlságosan szórakoztatónak a történteket. Inkább tragikomikusnak. És azon fog csodálkozni, hogy miért dacoltak a magukat européernek és reformátornak hirdető vezetők oly kitartóan a csatlakozás elé szabott feltételekkel, amikor alig néhány év elmúltával azokat a nagyközönség is teljesen magától értetődőnek fogja tartani. (...)

Pedig a kormánynak minden garast a fogához kell vernie, akkora gondokkal küzd. Az árvíz nem végleges adatok szerint másfél milliárd euró kárt okozott, a donációkból pedig csak harminc millió jött össze. A nagy reményekkel várt nemzetközi donátori konferencia sem kecsegtet nagyobb sikerrel, szakemberek legfeljebb néhány száz millióra taksálják a várható pénzsegélyt. Közben a kárfelbecslés körül is bajok vannak, az érintett községek még mindig nem készültek le a mérleggel, nehéz pontosan megállapítani, mi a valós kár, és mi az, ami már manipuláció. Marko Blagojevic, a kormány mellett működő ideiglenes bizottság vezetője a napokban arra panaszkodott, hogy sok a visszaélés, akadnak, akik új tetőszerkezetet követelnek az államtól, holott csak a falak áztak át. Korábban ezerötszáz ház teljes újjáépítését emlegették, mára ezt a számot négyszázra mérsékelték. A károsultaknak bele kell törődniük, hogy az állam nem tud mindent újjáépíteni, amit a víz elvitt, saját erőből kell kievickélniük a nehéz helyzetből.

Alighanem a szakszervezeti vezetőknek is bele kell majd törődniük, hogy az új munkaügyi törvénnyel alaposan megnyirbálják a melósok jogait. Eddig alig hallottunk a szakszervezetekről, most azonban, amikor komolyra fordult a dolog, úgy látszik, sarkukra álltak. A hétvégén megszakították a tárgyalásokat a kormánnyal, és tiltakozó megmozdulásokat jelentettek be. Aleksandar Vučićnak rá kellett ébrednie, hogy már nem elég csupán megjelennie az egyezkedéséken, és mindenki tapsolva elfogadja homályos ígéreteit. A szakszervezett komoly erőpróba elé állította a kormányt: ha kitart az eredeti törvényjavaslat mellett, nagyobb elégedetlenségi hullámmal számolhat, amit az egyre növekvő létfenntartási kiadások is tovább gerjesztenek. És hol van még az ősz, amikor csak fokozódhat a tiltakozás.

Különösen akkor, ha akár csak részben is alkalmazzák azokat a megszigorító intézkedéseket, amelyeket a vasárnap lemondott Lazar Krstić pénzügyminiszter javasol. A pénzügyi zseniként beharangozott ifjú szakember nem sokáig tűrte a gazdasági bajok orvoslásának halogatását: azt követelte, hogy haladéktalanul csökkentsék a nyugdíjakat legkevesebb 20, a közalkalmazotti béreket pedig 15 százalékkal, ugyanakkor 30 százalékkal drágítsák a villanyáramot – ha el akarják kerülni a teljes csődöt. Azért távozik, mert Vučić ebbe nem egyezett bele, mivel, mint mondta, a kormányfőnek „túl lágy a szíve”...

Alighanem ezen is mulat majd a kései szemlélő, mert a kormányfő ilyetén való jellemzése azonnal felkeltheti benne a gyanút, hogy Krstić lemondása megrendezett színjáték, és azt a célt szolgálja, hogy egyrészt eltereljék a közvélemény figyelmét a közvita nélkül elfogadtatni készülő munkaügyi törvényről, másrészt újabb politikai poént szerezzenek a népe sorsát szívén viselő Vučićnak. Aki, lám megvédi őket az ilyen drákói megoldásoktól, pedig ezek szükségességét minden szakember tudja. És már nem is fognak nagyon háborogni, ha „csak” tíz százalékkal faragják le a járandóságokat.

Kár, hogy a focivébé véget ért, mert az izgalmas mérkőzések valamelyest elterelték a jónép figyelmét a mindennapi nyomorúságukról. Az egekbe magasztalt teniszcsillag, Novak Đoković pazar Sveti Stefan-i menyegzője is csak ideig-óráig maradhat beszédtéma, mire a bulvárlapok feldolgozzák az ezzel kapcsolatos összes témát, a mennyasszonyi ruhától, a megjelent előkelőségek listáján át az ifjú pár nászutazásáig, már ki is fulladt az érdeklődés. Már csak keveseket izgat, hogy Đokovićék az egzotikus Bora Bora csendes-óceáni szigeteken vagy Kubában töltik a mézesheteket. Minek foglalkozna a kisember az ilyen fényűző mulatságokkal, lukulluszi lakomákkal, amikor neki hamarosan 10-20 százalékkal lefaragják a fizetését, amiből legfeljebb havonta egyszer futja húsra? Az pedig már régóta a gyomrában van, hogy az agyba-főbe dícsért patriótának esze ágában sincs itthon adózni az összeteniszezett milliói után, hanem inkább a monacói adóhivatalt gazdagítja. Ám ezt érdekes módon a szerb média nem tartja témának.

Hát ilyesmikkel „szórakozunk” mi 2014 nyarán, és irigykedve gondolunk a kései szemlélőre, aki tíz év múlva jót fog mulatni rajtunk.

2014. július 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök

Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >

Tovább

Putyin és segítőkész baráti

Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >

Tovább

Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról

Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >

Tovább

Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója

Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >

Tovább

Hajnal vagy alkonyat?

Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >

Tovább

Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét

A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >

Tovább

Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell

A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >

Tovább

Egyetlen kisteherautóval

Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >

Tovább

Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában

Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >

Tovább

A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?

Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >

Tovább

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább