Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Tyúkhúsleves
„Megint az lesz, hogy valakik valakiket elvisznek, és a többiek igyekeznek haza a tyúkhúsleveshez.“ Balázs-Piri Róbert (Facebook):
Mielőtt úgy döntöttem, hogy a háború elől elmenekülök, és elhagyom szeretett hazámat, megfordult a fejemben az ellenállás gondolata. Úgy hallottam, az egyik boltban van valaki, akitől fegyvert lehet szerezni, de nem lehetett. De nem is tudtam, pontosan mit kellene csinálni vele. Amikor megkapom majd a behívót, hogy menjek a horvátok elleni háborúba, és nemet mondok, akkor megkeres és elvisz a rendőrség. Esetleg a fegyveremmel agyonlőhetem a rendőrt, ha egyedül jön. De mit csinálok, ha utána tízen jönnek? Vagy ha vállról indítható rakétát lőnek a padlásra, ahol meghúzom magam? Valahogy nagyon nehéz volt elképzelni azt is, hogy ha én például paraszt lennék, és mennék a földekre szénát gyűjteni vagy traktort hajtani, és közben ellenállok, akkor a munkába mindig viszem a vállamon a puskámat? Vagy nem járok el dolgozni, hanem beveszem magam a nádasba? És ott meddig lehet élni? Két horvát ember hozta a behívómat. Este volt, leültettük őket a vacsoraasztalhoz. Szabadkoztak, nem jókedvükben csinálják, amit csinálnak. És hogy itt mennyi könyv van, ők még nem láttak ennyit egy helyen. Hát igen. Csak 28 mm-es fenyőből lehettek a polcok, nehogy idővel meghajoljanak. Annyit tehetnek értem, hogy most, ma este még nem jelentik, hogy én nemet mondtam, de reggel már igen, és akkor keresni fognak, inkább ne aludjak otthon, ha adhatnak egy tanácsot. Valahol befogadtak éjszakára. A barátaimmal tanácskoztunk, hogy mi legyen. Mit lehet itt csinálni annak, aki nem akar háborúba menni, és ezt alá is írta? Nem nagyon jutott eszünkbe semmi, hogy mit lehetne. Én általánosságban azt láttam, hogy a rendőrség a gyár előtt állt 2-kor, és a műszakot épp végzők közül karon fogták azt, aki nem ment el katonának, és emellett azt hitte, hogy dolgozni ettől még eljárhat. Nem járhatott el. Mi, a többiek, akiket aznap nem fogtak karon, elborzadva és együttérzéssel figyeltük, hogy megint elvittek valakit, és siettünk haza, hogy megmelegítsük a tyúkhúslevest. November volt, ki kellett találni, hogy most mi legyen, hogyan és hova is menekülhetnénk. M azt mondta, Szeged felé tud egy lehetőséget a zöldhatáron, de át kell menni valami vízen. Novemberben. A fene sem akar vizesen mászkálni novemberben. A határ a férfiak előtt le volt zárva. Miért zárja le egy ország a határait? Talán mert már annyira rossz ott élni, hogy különben elmennének a lakosok. Felültünk egy Boszniába, Szarajevóba induló buszra. Nem zaklatott bennünket senki, a bosnyák rendőrök nem akartak lefogni. Két hetet vártunk egy kifizethető árú repülőjáratra. A helyi újság szerkesztőségében a fotóimat árultam, amikor valaki berontott, és hitetlenkedve mesélte, hogy a szerbek épp beássák magukat a Szarajevót körbe vevő hegyen. Senki sem hitte el. Aztán valahogyan elrepültünk Olaszországba, Szarajevót meg szétlőtték. Úgy kell érteni, hogy Európa egy városát lőtték szét, úgy, ahogyan a filmekben látni szoktuk, beszakadó fejekkel, és lerepülő végtagokkal. Európa ezt végignézte. Mondjuk, én magam nem tudom, mit tehetett volna Európa. Hallottam, hogy akadtak francia fiatalok, akik úgy gondolták, hogy az a terület most egy rákos hely, és be kell avatkozni, akár nekik személyesen is, mert egyébként egész Európát elpusztítja a rák. Nem tudom, hány ilyen fiatal lehetett, a többségük szerintem mégis inkább elment síelni Franciaországba, Olaszországba vagy bárhova máshova. Valahogy, nagy kerülúttal Magyarországra keveredtem. Egy asztalos vett fel, stoppoltam, és adott 5000 Ft-ot, hogy elkezdhessem az életet.
Szerbiában nem jó továbbra sem élni. Azt mindenki tudja, hogy Szerbia végül nem nagyobb lett a háborúkat befejezve, hanem még csökkent is a területe. Voltak politikusok, akik ezt már 1988-ban megjövendölték, ugyanis az ottani demokráciát vagy viszonylagos demokráciát akkor kezdték el minden erővel lebontani. 26 év múlt el, és nem történt semmi jó. Én nem tudom, milyen konzekvenciát lehet levonni mindabból, amit a volt hazámban megéltem, vagy esetleg olvastam róla, hogy mások megéltek. De azt mindenképpen hiszem vagy látni vélem, hogy senki nem akart sem meghalni sem fellépni az én szabadságomért, illetve a háborút elutasítók szabadságáért. Senki nem harcolja ki a szabadságot senki helyett. Az én stratégiám ugyanaz volt, ami ma is: ha látom, hogy vita van az Egerentyű borozó előtt, átmegyek az utca másik oldalára. Tehát egyszerűen átjöttem a határ innenső oldalára, mert itt nem volt háború, nem kellett a horvátok ellen mennem. A horvátok a kukoricásba létrát vittek magukkal, és a létrára felállva lövöldözték le az ostoba magyarokat meg persze szerbeket is. Ki a fene akar ebben részt venni?
A mai napig a legnagyobb visszatérő félelmem az, hogy az Egerentyű borozó előtt nőt vernek, és akkor nem lehet átmenni a másik oldalra, mert utána le kellene köpnöm magam. És akkor megölnek a borozó előtt, mert nem vagyok gyakorlott verekedő, azok meg akik a borozó előtt üvöltöznek gyakorlottak, ettől jobban félek, mint a ráktól.
Igazából nem súlyos a helyzet, a lelkemet még nem mérgezte meg ez az ostoba ország. De naponta gondolkodok rajta, hogy én jobb szeretném, ha a gyerekeim nem itt tanulnának, és főleg nem itt élnének majd. Öreg vagyok már ahhoz, hogy megint elhagyjam a hazámat, itt fogok elpusztulni. Amúgy beérem kevéssel is. Elég nekem az is, ha futás után, elfáradva, folyathatom a melegvizet a tarkómra. De nemsokára kikapcsolják a gázt, nem lesz melegvíz. Igazából jó a hideg is. Sajnos az áramot is kikapcsolják, akkor nem lesz hol tartanom az élelmiszert. Majd konzervet eszem. Most péntek este van, fél kilenc. A vállalkozásomban dolgozok, csak elfáradtam már, és ezért írom ez a posztot. 800e Ft-ot utaltunk ma a NAV-nak, nem tudom, miből lesz fizetés a hónap végén. Az alkalmazottakat kifizetjük mindenképpen. Szó sincs róla, hogy sajnáltatnám magamat. Már nem emlékszem, milyen az, amikor a munkámért annyi pénzt kaptam, hogy az elég volt a felmerülő költségek fedezésére. A minap kedves munkatársam szólt, hogy ebédidő van, ilyenkor szoktunk kimenni megvenni a 6-800 Ft-os ebédünket. De nem volt már 600 Ft-om, mert az ügyfeleink nem tudtak időre fizetni. Kedves munkatársam szemében mintha láttam volna egy pillanatra azt a zavart, amit én is érezni szoktam, amikor már az ötödik villanyrendőrnél kínálják a Fedél nélkülit. Senkitől nem várhatunk semmit. Jómagam a délszláv háború ellen annyit tettem, hogy M-mel éjszaka teleszórtuk jelmondattal a várost: Slobo ratuje, narod gladuje! (Slobo háborúzik, a nép éhezik.) Szépen csináltuk, sablonnal dolgoztunk, M nagyon igényes, műszaki ember, és én sem szeretem összecsapni a dolgokat. De nem emlékszem, vajon autóval vagy kerékpárral oldottuk ezt meg.
Ma Magyarországon annyira reménytelennek látom a helyzetet, hogy úgy gondolom, az én életemben nem is lesz jobb. Rosszabb lehet, és valószínűleg lesz is. Megint az lesz, hogy valakik valakiket elvisznek, és a többiek igyekeznek haza a tyúkhúsleveshez. Az, ha a tyúkhúsleves az asztalra kerülve nem forró, nagyon nagy baj, de az, ha valakik elvisznek valakit, legfeljebb elgondolkodtató, némileg ijesztő is kicsit, de az élet azért ettől nem áll meg. Mindenkit csak nem visznek el. És én nem tudok más stratégiát javasolni a gyerekeimnek, akik nyilván nem olvassák ezt a levelet, minthogy menjenek át az Egerentyűnél a másik oldalra, hogy ne fröccsenjen rájuk a mocsok. Menjenek át a határon. Nem tudom, hova, talán minél messzebb, annál jobb.
Semmi kedvem azokról írni, akik az országunkat irányítják. Az igazán elkeserítő az, hogy azoknak sincs mondanivalójuk, akik nem irányítják az országot. Vagyis pillanatnyilag senkinek nincs mondanivalója arról, hogy hogyan is kellene élnünk, vagy hogyan is lehetne ezt az országot irányítani, ha olyanok irányítanák, akik a köz javát előbbvalónak tartanák a sajátjukénál. Közeli, nagyra tartott barátaim is úgy szavaztak, hogy ami van, legyen továbbra is, folytatódjék, és hát folytatódik is. Egyre több a fizetni nem tudó ügyfelünk. Jómagam nem szoktam senkit telefonon fenyegetni, igazából levelet sem írok a tartozóknak. Legfeljebb számlaegyeztetőt, mert az előfordulhat, hogy valami elveszik a postán. 820 napja nem fizet, de tudom, az autóját meg a garázsát már elárverezték, és tudom, hogy fizetne, ha tudna.
Talán ma már mégsem dolgozok tovább, inkább majd holnap, szombaton.
Azon gondolkodom, hogy jobb lenne, ha a gyerekeim valahogyan külföldön élnének majd.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >