Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Menekültügyek
Mucsi Géza
„Mindenki hazamenne” – eképpen foglalta össze néhány napos magyarországi látogatásának mozzanatait Szadako Ogata asszony, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. A kissé elaggott, metszett szemű japán asszonyság mosolyogva számolt be a menekülttáborokban tett röpke látogatásairól.
Márlagyüd, Nagyatád, Siklós. Ebben a háromban volt, és erről a háromról széltében-hosszában azt mesélte, hogy az ellátás fantasztikus, mindenki kitűnően érzi magát, de azért valamennyien hazamennének. Ennek tudatában a világszervezet, természetesen a magyar kormánnyal karöltve, segíti ezeknek a szerencsétleneknek a mihamarabbi visszaköltözését. A japán hölgy elégedett azzal is, hogy a magyar hatóságok nem erőszakoskodnak, nem sürgetik a visszatelepülést
Egyáltalán, a menekültkérdés a földkerekség egyik legnagyobb, legnyomasztóbb problémája. Jugoszlávián kívül gondot okoz Afganisztán, Szomália, Etiópia, Kambodzsa, Banglades, Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, Vietnam, Haiti... hosszú a lista.
Az ENSZ az idei évet a nagy visszatérés évének jósolta, de ebből alighanem semmi sem lesz. Főleg a jugoszláv válság szült új gondokat hasonló azonban akad másfelé is. Például:
Csaknem ötvenezer vietnami sínylődik Hongkong zárt táboraiban. Jóllehet ezeknek legalább a fele politikai menekült letelepedési esélyeik egyre távolibbnak tűnnek. A táborban élők sóvárgása az otthon után elkeseredéssé fajult, célpontja a hongkongi hatóság, amely eddig képtelen volt úrrá lenni a helyzeten.
Az amerikai parti őrség hajói százával szállítják vissza Port-au-Prince-be azokat a haiti menekülteket, akik leírhatatlan viszontagságok árán, csónakon érték el az amerikai partokat, hazájukból menekülve. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a hatóságok Haiti szigetén zaklatják a visszatérőket; tehát nem csak gazdasági, hanem legalább annyira politikai okok is késztetik a fekete köztársaság lakóit a menekülésre. Az amerikai politikusok mindenesetre tudatában vannak annak, hogy nem túl népszerű dolog a korlátlan bevándorlás támogatása, különösen nem a gazdaságilag nehéz időkben.
De úgy tűnik már sehol sem népszerű a bevándorlás támogatása. A német jobboldali pártok a „betelt a csónak” jelszóval a kisipircezés módszerét javasolják ugyanúgy az osztrákok a többi nyugat-európai ország meg a skandináv államok is hasonló lépéseket tesznek.
A szimpatikusán mosolygó japán asszonyság – a magyarországi tapasztalatokat a többihez csatolva – világszerte 17 millió menekültről tett említést, azzal a megjegyzéssel, hogy ennek csak a 15 százaléka tartózkodik Európában, azaz ennyi menekültje van az Ókontinensnek. Jugoszlávlát illetően az ENSZ állandó jelleggel élelmiszercsomagokkal segíti a tour-retour életstílus szerencsétlenjeit. Ami pedig a Magyarországnak szánt segítséget illeti, ez az összeg körülbelül hatmillió dollár. De az ENSZ már képtelen több pénzt adni, mert százfelé kell elosztani a támogatást, ezenkívül a Balkánon kíméletlen háború dúl, így a segély sokszor el sem jut a címzetthez...
Egy lényeges momentumot is említett Ogata asszony. Lehet, hogy figyelmeztetésnek szánta, de nagyobb a valószínűsége, hogy nem ért túlságosan ezekhez a közép-európai ügyekhez. Mert például Nagyatádon és Siklóson elcsevegett a menekülttáborok lakóival, megsimogatta a hozzá hasonló korú öregasszonyok szintén ősz haját, csokit nyomott az unokáik markába, és mihamarabbi visszatérést ígért. A kórógyiak kérdésére, hogyan lett nagy hirtelen az ezeréves magyar falu legújabb neve Srpska Palaća, már nemigen tudott hozzáfűzni semmit. Mert az ENSZ szigorú különbséget tesz a politikai és a gazdasági menekültek között. Ez jelentené a hazájuktól elszakadt vagy onnan menekülő szerencsétlenek kategorizációját. Ezt egyébként megismételte Ogata asszony itteni vendéglátója, Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter úr is. Meg azt mondta: „Magyarországnak is az a célja, hogy a menekültek hazatérjenek.” Az már más lapra tartozik – úgy látszik –, hogy a napokban Őszi István belgrádi nagykövet hangoztatta: „Magyarország nem akarja hazaküldeni az ideiglenesen itt-tartózkodókat.”
Akkor pedig hol a baj? Halvány sejtelmem szerint ott, hogy hivatalosan senki sem tesz igazi különbséget a menekültek között. Politika és gazdaság, aztán slussz. A státust illetően pedig – az ENSZ szerint is – a gazdasági menekültek szintén joggal számíthatnak a tisztességes bánásmódra, a menedékjogra azonban – mint a politikai menekültek – nem tarthatnak igényt.
Ezek szerint hova tartoznak a háborús menekültek a háború vihara elől szökők? Itt és most, például Magyarországon? Mi a státusa annak a több tízezres, vagy talán a százezres számot is meghaladó menekültnek, aki négykézláb mászott át a zöldhatáron, esetleg csónakkal evezett át a felségvizeken vagy néhány országot érintő repülőjárattal, vargabetűvel érkezett meg a biztonságosabbnak tűnő országba? Hova sorolja az ENSZ azokat a szökevényeket, akik szerb színekben nem voltak hajlandók a horvátokra lőni, vagy horvát harci felszerelésben nem támadták le vajdasági testvéreiket?
Ráadásul, akiknek az egyik véreskezű szerb tábornok azt üzente, hogy nem lesz amnesztia. A határon elfogottakról pedig Belgrádban intézkedik a katonai bíróság.
Az itt levő és éldegélő, éldöglődő menekültek többsége dolgozni akar. Kényszerből, hogy fenntartsa önmagát és családját – ha itt vannak. A többség nem hajlandó ajándékcsomagokból, ajándékpénzből élni. A hatmillió dollárt szívesebben átengedi az öregeknek és a gyerekeknek.
Vagy éppen a dolgozni akarók veszélyeztetnék Magyarország gyenge lábakon álló gazdaságát? Mint nem gazdasági menekültek, duzzasztják a munkanélküliséget?
A háború kényszerítette őket a munkavállalásra itt. Legszívesebben otthon maradtak volna, és az idén is megkapálták volna a baranyai szőlőtőkét vagy elvetették volna a búzát meg a kukoricát, és megpermetezték volna a gyümölcsfákat a Vajdaságban.
A külügyminiszter urat és a vendégét, Ogata asszonyt bizonyára a jó szándék vezérli akkor, amikor azt mondják, hogy a megoldás ezeknek az embereknek a gyors hazatérése. Otthonukba. Csak hol van az otthon? Amikor időközben feldúlták házaikat, felrobbantották templomaikat, elkobozták földjüket, lekaszabolták legkedvesebbjeiket, újratelepítették szülőföldjüket?
Ezek a szerencsétlenek immár hontalanak. Ha a világ és a világszervezet szeme láttái nem dúlna a szomszédságban háború, eszébe sem jutott volna földönfutóvá válni. A világért sem szöktek volna ide, a „Kánaán”-ba, hanem tényleg otthon maradtak volna, a szülőföldjükön, a hazájukban.
Kár, hogy Dormán László budapesti fotókiállítása nem tart már nyitva. Esetleg odainvitáltuk volna meg az asszonyságot, tekintse meg. És olvassa el Hornyik Miklós megnyitóbeszédét. A rend kedvéért. Biztos, hogy nem ért hozzá! Az itteniek sem túlságosan. Ez a mi titkunk:
„...A száz év előtti milléniumi EXPO-n, az ezredév emlékkiállításán Afrikából áthajóztatott, ketrecbe zárt szerecseneket láthatott székes fővárosunk álmélkodó közönsége. Most, a második évezred végén Nagy-Budapest sorozatos magyar néprajzi furcsaságokra csodálkozhat rá, kellőképp kikerekedett pupillával, elhaló ACH és OCH sóhajok kíséretében. Mi, borostás kedvű határőrvidékiek nem titkolt ellenérzéssel ismerjük fel fővárosi testvéreink tág szembogarában a ketrecbe zárt szerecseneknek kijáró, nem enyésző hitetlenséget. Emiatt mindig sebzett önérzettel, támadó kedvvel, számonkérő hangsúllyal kezdjük a mondandónkat: mint kárvallott számadó, megbántott, régi szolga, ki bírót ment keresni, de nem talált.
Aztán – két vagy három nap elmúltával – csillapul morajunk, és szertefoszlik érzelmi kívülállásunk a robajló, a közönyös, a dolga után siető fővárosban. Mert a pesti aluljárókban kolduló mozgássérültek, az Örs vezér téri vak koldusasszony, a vásárcsarnokokban elhullott káposztaleveleket gyűjtögető öregek tekintetében önmagunkra: világvégi esett földek, a határőrvidéki szántóföldek napszámosaira ismerünk. Ráeszmélünk a mély azonosságra, amelyet szűnni nem akaró magyar holocaustok formáltak félreismerhetetlen magyar karakterré. Épp ezért: sohasem fogjuk megérteni a Pesten ma is fel-felszítható mélymagyar-hígmagyar, népi-urbánus hitvitákat. E hitvitákat hallgatva elszótlanodunk. S a dolgunk után nézünk...”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merkel és a populisták
A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >
A világ esik szét amíg az USA visszavonul
A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >
Soros befolyása
A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >
Von der Leyen Horvátországban kampányolt
A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >
A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják
Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >
Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?
A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >
Londoni levél – A „hazai hivatal”
Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >
A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban
Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >
Az orosz bénultság
Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >
Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban
A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >
Bajban Orbán szlovén klónja
Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >
Az emberiség válaszúthoz közeledik
A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >