2023. május 31. Szerda
Ma Angéla, Petronella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Menekültügyek

Mucsi Géza
Mucsi Géza
Menekültügyek

„Mindenki hazamenne” – eképpen foglalta össze néhány napos magyarországi látogatá­sának mozzanatait Szadako Ogata asszony, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. A kissé elaggott, metszett szemű japán asszonyság mosolyogva számolt be a menekülttáborok­ban tett röpke látogatásairól.

Márlagyüd, Nagyatád, Siklós. Ebben a háromban volt, és erről a háromról széltében-hosszában azt mesélte, hogy az ellátás fantasztikus, min­denki kitűnően érzi magát, de azért vala­mennyien hazamennének. Ennek tudatában a világszervezet, természetesen a magyar kor­mánnyal karöltve, segíti ezeknek a szeren­csétleneknek a mihamarabbi visszaköltözését. A japán hölgy elégedett azzal is, hogy a magyar hatóságok nem erőszakoskodnak, nem sürgetik a visszatelepülést

Egyáltalán, a menekültkérdés a földkerek­ség egyik legnagyobb, legnyomasztóbb prob­lémája. Jugoszlávián kívül gondot okoz Afga­nisztán, Szomália, Etiópia, Kambodzsa, Banglades, Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, Vietnam, Haiti... hosszú a lista.

Az ENSZ az idei évet a nagy visszatérés évének jósolta, de ebből alighanem semmi sem lesz. Főleg a jugoszláv válság szült új gondokat hasonló azonban akad másfelé is. Például:

Csaknem ötvenezer vietnami sínylődik Hongkong zárt táboraiban. Jóllehet ezeknek legalább a fele politikai menekült letelepedé­si esélyeik egyre távolibbnak tűnnek. A tábor­ban élők sóvárgása az otthon után elkesere­déssé fajult, célpontja a hongkongi hatóság, amely eddig képtelen volt úrrá lenni a helyze­ten.

Az amerikai parti őrség hajói százával szál­lítják vissza Port-au-Prince-be azokat a haiti menekülteket, akik leírhatatlan viszontagsá­gok árán, csónakon érték el az amerikai partokat, hazájukból menekülve. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a hatóságok Haiti szigetén zaklatják a visszatérőket; tehát nem csak gazdasági, hanem legalább annyira poli­tikai okok is késztetik a fekete köztársaság lakóit a menekülésre. Az amerikai politikusok mindenesetre tudatában vannak annak, hogy nem túl népszerű dolog a korlátlan bevándor­lás támogatása, különösen nem a gazdasági­lag nehéz időkben.

De úgy tűnik már sehol sem népszerű a bevándorlás támogatása. A német jobboldali pártok a „betelt a csónak” jelszóval a kisipircezés módszerét javasolják ugyanúgy az osztrákok a többi nyugat-európai ország meg a skandináv államok is hasonló lépéseket tesznek.

A szimpatikusán mosolygó japán asszony­ság – a magyarországi tapasztalatokat a töb­bihez csatolva – világszerte 17 millió mene­kültről tett említést, azzal a megjegyzéssel, hogy ennek csak a 15 százaléka tartózkodik Európában, azaz ennyi menekültje van az Ókontinensnek. Jugoszlávlát illetően az ENSZ állandó jelleggel élelmiszercsomagokkal segíti a tour-retour életstílus szerencsétlenjeit. Ami pedig a Magyarországnak szánt segítséget illeti, ez az összeg körülbelül hatmillió dollár. De az ENSZ már képtelen több pénzt adni, mert százfelé kell elosztani a támogatást, ezenkívül a Balkánon kíméletlen háború dúl, így a segély sokszor el sem jut a címzetthez...

Egy lényeges momentumot is említett Ogata asszony. Lehet, hogy figyelmeztetés­nek szánta, de nagyobb a valószínűsége, hogy nem ért túlságosan ezekhez a közép­-európai ügyekhez. Mert például Nagyatádon és Siklóson elcsevegett a menekülttáborok lakóival, megsimogatta a hozzá hasonló korú öregasszonyok szintén ősz haját, csokit nyo­mott az unokáik markába, és mihamarabbi visszatérést ígért. A kórógyiak kérdésére, ho­gyan lett nagy hirtelen az ezeréves magyar falu legújabb neve Srpska Palaća, már nemi­gen tudott hozzáfűzni semmit. Mert az ENSZ szigorú különbséget tesz a politikai és a gazdasági menekültek között. Ez jelentené a hazájuktól elszakadt vagy onnan menekülő szerencsétlenek kategorizációját. Ezt egyéb­ként megismételte Ogata asszony itteni ven­déglátója, Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter úr is. Meg azt mondta: „Magyarországnak is az a célja, hogy a menekültek hazatérjenek.” Az már más lapra tartozik – úgy látszik –, hogy a napokban Őszi István belgrádi nagykövet hangoztatta: „Magyaror­szág nem akarja hazaküldeni az ideiglenesen itt-tartózkodókat.”

Akkor pedig hol a baj? Halvány sejtelmem szerint ott, hogy hivatalosan senki sem tesz igazi különbséget a menekültek között. Politi­ka és gazdaság, aztán slussz. A státust il­letően pedig – az ENSZ szerint is – a gazda­sági menekültek szintén joggal számíthatnak a tisztességes bánásmódra, a menedékjogra azonban – mint a politikai menekültek – nem tarthatnak igényt.

Ezek szerint hova tartoznak a háborús menekültek a háború vihara elől szökők? Itt és most, például Magyarországon? Mi a stá­tusa annak a több tízezres, vagy talán a százezres számot is meghaladó menekültnek, aki négykézláb mászott át a zöldhatáron, esetleg csónakkal evezett át a felségvizeken vagy néhány országot érintő repülőjárattal, vargabetűvel érkezett meg a biztonságosabb­nak tűnő országba? Hova sorolja az ENSZ azokat a szökevényeket, akik szerb színekben nem voltak hajlandók a horvátokra lőni, vagy horvát harci felszerelésben nem támadták le vajdasági testvéreiket?

Ráadásul, akiknek az egyik véreskezű szerb tábornok azt üzente, hogy nem lesz amnesztia. A határon elfogottakról pedig Belgrádban intézkedik a katonai bíróság.

Az itt levő és éldegélő, éldöglődő mene­kültek többsége dolgozni akar. Kényszerből, hogy fenntartsa önmagát és családját – ha itt vannak. A többség nem hajlandó ajándék­csomagokból, ajándékpénzből élni. A hatmil­lió dollárt szívesebben átengedi az öregeknek és a gyerekeknek.

Vagy éppen a dolgozni akarók veszélyez­tetnék Magyarország gyenge lábakon álló gazdaságát? Mint nem gazdasági menekül­tek, duzzasztják a munkanélküliséget?

A háború kényszerítette őket a munkavál­lalásra itt. Legszívesebben otthon maradtak volna, és az idén is megkapálták volna a baranyai szőlőtőkét vagy elvetették volna a búzát meg a kukoricát, és megpermetezték volna a gyümölcsfákat a Vajdaságban.

A külügyminiszter urat és a vendégét, Ogata asszonyt bizonyára a jó szándék ve­zérli akkor, amikor azt mondják, hogy a megoldás ezeknek az embereknek a gyors hazatérése. Otthonukba. Csak hol van az otthon? Amikor időközben feldúlták házaikat, felrobbantották templomaikat, elkobozták földjüket, lekaszabolták legkedvesebbjeiket, újratelepítették szülőföldjüket?

Ezek a szerencsétlenek immár hontalanak. Ha a világ és a világszervezet szeme láttái nem dúlna a szomszédságban háború, eszébe sem jutott volna földönfutóvá válni. A világért sem szöktek volna ide, a „Kánaán”-ba, hanem tényleg otthon maradtak volna, a szülőföldjükön, a hazájukban.

Kár, hogy Dormán László budapesti fotó­kiállítása nem tart már nyitva. Esetleg odainvitáltuk volna meg az asszonyságot, tekintse meg. És olvassa el Hornyik Miklós megnyitóbeszédét. A rend kedvéért. Biztos, hogy nem ért hozzá! Az itteniek sem túlságosan. Ez a mi titkunk:

„...A száz év előtti milléniumi EXPO-n, az ezredév emlékkiállításán Afrikából áthajóztatott, ketrecbe zárt szerecseneket láthatott székes fővárosunk álmélkodó közönsége. Most, a második évezred végén Nagy-Budapest sorozatos magyar néprajzi furcsaságokra csodálkozhat rá, kellőképp kikerekedett pupillával, elhaló ACH és OCH sóhajok kíséretében. Mi, borostás kedvű határőrvidékiek nem titkolt ellenérzéssel ismerjük fel fővárosi testvéreink tág szembogarában a ketrecbe zárt szerecseneknek kijáró, nem enyésző hitetlenséget. Emiatt mindig sebzett önérzettel, támadó kedvvel, számonkérő hangsúllyal kezdjük a mondandónkat: mint kárvallott számadó, megbántott, régi szolga, ki bírót ment keresni, de nem talált.

Aztán – két vagy három nap elmúltával – csillapul morajunk, és szertefoszlik érzelmi kívülállásunk a robajló, a közönyös, a dolga után siető fővárosban. Mert a pesti aluljárókban kolduló mozgássérültek, az Örs vezér téri vak koldusasszony, a vásárcsarnokokban elhullott káposztaleveleket gyűjtögető öregek tekintetében önmagunkra: világvégi esett földek, a határőrvidéki szántóföldek napszámosai­ra ismerünk. Ráeszmélünk a mély azonos­ságra, amelyet szűnni nem akaró magyar holocaustok formáltak félreismerhetetlen magyar karakterré. Épp ezért: sohasem fogjuk megérteni a Pesten ma is fel-felszítható mély­magyar-hígmagyar, népi-urbánus hitvitákat. E hitvitákat hallgatva elszótlanodunk. S a dolgunk után nézünk...”

1992. április 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Eljött az idő: Bidennek apait-anyait be kell vetni az ukrán győzelem elősegítésére

A Guardian szerzője, Simon Tisdall szerint annál is inkább így van ez, mivel Zelenszkij diktálja a >

Tovább

A Nyugat beszorult a félelem és a reménykedés közé, miután Erdogan meghosszabbította 20-éves uralmát

Maga a politikus választás elé került, mert vagy viszi tovább országát Oroszország felé, vagy nyitottabb lesz >

Tovább

Válaszúton

Mindent meg kell tennünk, hogy Magyarország a szövetségesek, a Nyugat oldalára álljon. Putyin háborúja s Orbán >

Tovább

Itt az idő felvenni Ukrajnát a NATO-ba

Méghozzá Francis Fukuyama szerint, mert csak az teszi lehetővé a békét. A Stanfordi Egyetem világhírű politológia >

Tovább

Isten éltesse, Kissinger úr, éljen sokáig!

Mindössze 8 évig volt a washingtoni diplomácia első embere, de ez idő alatt Nixonnal együtt megváltoztatta >

Tovább

Menetelés a Hexit felé

Amikor már az ember azt gondolná, hogy ennél nem lehetne rosszabb Magyarország és az EU viszonya, >

Tovább

Jövő héten szavaz az Európai Parlament Magyarország soros EU elnökségéről

Várhatóan a jövő csütörtökön szavaz az Európai Parlament arról a példátlan javaslatról, hogy Magyarország ne lehessen >

Tovább

Moszkva kengyeltartója

Orbán Viktor újfent homokot szór az EU gépezetébe. Akadályozza a katonai segélyalap feltöltését, az újabb oroszellenes >

Tovább

Magyarország EU-tagságának de facto véget kell vetni

Hiba, hogy a szerződések nem teszik lehetővé egy tagállam kizárását. Magyarország eltávolítása jelzés lenne azoknak a >

Tovább

Orbán – Nehammer gyanús partnere

A Die Presse elemzése úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor kétes partner az osztrák kancellár számára, >

Tovább

Ukrajna vegye át Oroszország helyét a Biztonsági Tanácsban

Bernard-Henri Lévy felveti a Wall Street Journalban, hogy Ukrajna vegye át Oroszország helyét a Biztonsági Tanácsban. >

Tovább

Ma már össze lehet vetni Putyint és Hitlert

Ezt indokolttá teszi a brutalitás, a népirtó szándék az ukránokkal szemben. Az elnök már csaknem 30 >

Tovább