Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Bizarr Bizánci Birodalom
Magyarán: egy csapda, amelybe a Nyugat mindig szívesen sétál bele
Bódis Gábor
Anyaországukba szakadt tollforgatók körében hatalmas megnyugvást hozott, hogy a többpárti („mindannyian egy párt vagyunk”), szabadon választott szerb parlament (művészeti benyomása: nulla) most már szentesítette az új mini Yugo dokumentumait, úgyhogy ezentúl a kicsike végiggurulhat az egész földtekén, Bukaresttől Havannáig.
Állítólag nem maradt más hátra, mint a tengerparti tartomány, Montenegro áldása, és megindulhat az üzlet. Illetve, valamilyen szövetségi (Bundesrepublik? Mexikói Szövetségi Államok?) hozzájárulása is szükségeltetik, de ezt már csak az igazán szőrszálhasogatók követelik. Ki tudja, mire a Naplónak ez a száma megjelenik, meglehet, hogy ismét egy új állam polgárai leszünk. Mivel azonban a bizánci következetességet nem lehet esetünkben semmissé nyilvánítani, a legjobb lenne, ha az új járművet havonként regisztrálnák az illetékesek, persze az elengedhetetlen műszaki vizsga után. És az sem lesz baj, ha azonnal beszerelik a kormányzárat. Mert az bezárat – különben is.
Időközben nem alakult minden zökkenőmentesen, és Milošević főmérnök elvtárs hirtelen a nemzetközi papírok javítgatására adta a fejét. Azaz a másokét. Innen a távolból is hallani, hogy letartóztatták a Fehér Sasok nevű cserkészegylet vezetőjét, akinek még nem tudni, mi is a bűne. Mindezidáig ugyanis a gyűlölt „usztasák” lemészárlása erénynek számított a BBB-ben. Netán nem volt elég hatékony a technológia, amit alkalmazott? Bizonyosan nem tanulmányozta kellőképpen a Gázkamrák hatásfokának növelése című (kiadó: szintén egy birodalom) elévülhetetlen művet, amely méltán szolgál a martalócok kézikönyveként. Vér, haza, birodalom, gáz nélkül már nem is bírom!
Ezzel a letartóztatással megoldódott ismételten nemzetközi státusunk – mármint nekünk, szerbiaiaknak. Amnesty International, Helsinki Watch (vigyázat, nem szemüvegmárkák!) befoghatja a... tollhegyezőjének a végét, és megállapíthatja nagy bőszen: Szerbia ismét csendes (és szép, mint mindig énnekem), az emberi jogok meg majd kicsattannak az egészségtől. Ez a fura nyugati állatfaj ugyanis a BBB-ben mindig is hízóállatnak számított. Ezért kellenek a vágóhidak. Meg a hentesek. Akiket utána letartóztatnak.
A naivabbak persze most a mellemnek szegezhetik a kérdést, hogy mi is az igazság: vannak nálunk félkatonai szervezetek vagy nincsenek? Ezekkel a naivakkal ugyan kár egyáltalán foglalkozni, de mit meg nem tesz az ember a demokráciáért. Tehát, arra tetszett gondolni, hogy szeretett elnökünk (Milošević, szöszöpö!) egy elaggott volt amerikánus külügyminiszter mellett feszítve azt találta mondani: félkatonai csapat errefelé nincs egy szál sem, a törvény egyébként is tiltja őket. Ezt nem az ámuló Vance szemébe mondta, hanem a kora tavaszi fuvallatnak. Expressz, ajánlva. Ha ugyanis mélyen a szemébe néz, másnap már ENSZ-csapatok érkeznek Szerbia megvédésére. Évtizedek múlva a történészek azon fognak töprengeni, hogy vajon hogyan tudta a szerb rezsim játszi könnyedséggel, sorozatosan átverni a Nyugatot. Ha esetleg a Napló ezen száma akad majd a kezükbe, én megüzenem nekik: a bizánci észjárás alapeleme, hogy annak, amit állítanak, még az ellenkezője sem igaz. A racionalizmusból, mint gyermekbetegségből, sajnos, bolygónk nyugati fertálya még manapság sem gyógyult ki. Vagyis, ha egy szocialistának álcázott kommunista hosszasan farkasszemet néz veled, és azt mondja, hogy szeret – menekülj!
Nem tudom, hogy érezhette magát a VMDK négytagú küldöttsége az Elveszett Bizánci Jogar Őrzőjének jelenlétében, mindenesetre nem lehetett egy vidéki teadélután. Tudósítói munkámat felgyorsítani igyekezvén, többször is zaklattam a VMDK képviselőházi titkárnőjét azzal a hosszan fontolgatott kérdéssel, hogy visszajöttek-e már Ágostonék az Elnöktől. Mert bemenni látták őket. Órákon át nem kaptam igenlő választ, mígnem utolsó csörrentésemkor, lapzárta előtt, egy kedves ismerősöm (és az Önöké is, csak nem szoktam árulkodni) azt mondta, hogy már mások is várják őket, és éppen azon tanakodnak, hogy még mindig tart a fogadóóra, vagy a vendégek már a pincében vannak. Nemcsak borozgatás céljából. Szerencsére másnap azt olvashattam a honi lapokban, hogy minden a legnagyobb rendben van, visszahozták a pincekulcsot.
Nem szeretném, ha a Kedves Olvasó abban a tévhitben ringatná magát, hogy mindezekre az általam is felsorolt tényekre és eseményekre az anyaországban lázas együttérzéssel figyelnek. Na, nem. Hallgattam a Kossuth Rádiót aznap, amikor Kanizsán majdnem felfordulásra került sor. Az első külföldi hír, hogy Erdélyben (nem, majd Temerinben!) a csúnya román hatóság letiltott valamilyen létfontosságú magyar ifjúsági rendezvényt, amelyen, mondjuk az idei strandbérlet magyar vonatkozású problémái szerepeltek volna. Sebaj, gondolom én, a vajdasági nacionalista, ez csak olyan bemelegítő, és most jön a bomba. Jött is a hír... az ortodox húsvétról. És nem Kanizsát, hanem Bukarestet emlegettek. Továbbá nem Ágostont és a többieket, hanem a román királyjelöltet, akinek az a szörnyű sors jutott osztályrészül, hogy most látogatott először gazdag és boldog országába. Hallgatóként azonban még ezek után sem hagytam magam megingatni abban a tántoríthatatlan hitemben, hogy az anyaországi tájékoztatás szent és pártatlan. A következőképpen magyarázgattam magamban a dolgokat: azért dugták el a kanizsai hírt, hogy ne tűnjön fel. Érthető, nem? Olyan sok gyanús egzisztencia kószál manapság Budapesten, hogy ha túlságosan előtérbe helyeznének egy hírt, akkor félő, hogy ők is felfigyelnének rá. És ezek amilyenek (csak egy elrettentő példa: 50 forintot is adnak a világ egyik vezető valutájáért, a forintért!), még valami gazemberséget fundálnának ki. Ezért kellett bedobni először a strandjegyet, hátha ettől lehűlnek, majd jöhetett az operettfigura (Mihály, a király), akinek az volt a küldetése, hogy elbódítsa a kalandor idegeneket felélesztvén bennük lappangó monarchia-érzetüket.
Minden jó, ha a vége jó, csak az a baj, hogy nem látjuk a végét. Addig bort, búzát, békességet, s kés nélküli évet minden bizánci féltestvérnek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >
A jelentéktelen ENSZ
A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >
Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én
A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >
A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát
A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >
Elon Musk és a védelem privatizálása
A Financial Times vezércikke szóvá teszi, hogy a korszerű technológia révén az olyan milliárdosok, mint Elon >