2020. április 10. péntek
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Bizarr Bizánci Birodalom

Magyarán: egy csapda, amelybe a Nyugat mindig szívesen sétál bele

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Bizarr Bizánci Birodalom
Fölfuvalkodott Yugo

Anyaországukba szakadt tollforgatók körében hatalmas megnyugvást ho­zott, hogy a többpárti („mindannyi­an egy párt vagyunk”), szabadon válasz­tott szerb parlament (művészeti benyomá­sa: nulla) most már szentesítette az új mini Yugo dokumentumait, úgyhogy ezentúl a kicsike végiggurulhat az egész földtekén, Bukaresttől Havannáig.

Állító­lag nem maradt más hátra, mint a ten­gerparti tartomány, Montenegro áldása, és megindulhat az üzlet. Illetve, valamilyen szövetségi (Bundesrepublik? Mexikói Szö­vetségi Államok?) hozzájárulása is szüksé­geltetik, de ezt már csak az igazán szőrszálhasogatók követelik. Ki tudja, mire a Naplónak ez a száma megjelenik, meglehet, hogy ismét egy új állam polgárai leszünk. Mivel azonban a bizánci következetességet nem lehet esetünkben sem­missé nyilvánítani, a legjobb lenne, ha az új járművet havonként regisztrálnák az illetékesek, persze az elengedhetetlen mű­szaki vizsga után. És az sem lesz baj, ha azonnal beszerelik a kormányzárat. Mert az bezárat – különben is.

Időközben nem alakult minden zök­kenőmentesen, és Milošević főmérnök elvtárs hirtelen a nemzetközi papírok javít­gatására adta a fejét. Azaz a másokét. Innen a távolból is hallani, hogy letartóz­tatták a Fehér Sasok nevű cserkészegylet vezetőjét, akinek még nem tudni, mi is a bűne. Mindezidáig ugyanis a gyűlölt „usz­tasák” lemészárlása erénynek számított a BBB-ben. Netán nem volt elég hatékony a technológia, amit alkalmazott? Bizonyo­san nem tanulmányozta kellőképpen a Gázkamrák hatásfokának növelése című (kiadó: szintén egy birodalom) elévülhetet­len művet, amely méltán szolgál a martalócok kézikönyveként. Vér, haza, biroda­lom, gáz nélkül már nem is bírom!

Ezzel a letartóztatással megoldódott is­mételten nemzetközi státusunk – mármint nekünk, szerbiaiaknak. Amnesty Interna­tional, Helsinki Watch (vigyázat, nem szemüvegmárkák!) befoghatja a... tollhegyezőjének a végét, és megállapíthatja nagy bőszen: Szerbia ismét csendes (és szép, mint mindig énnekem), az emberi jogok meg majd kicsattannak az egész­ségtől. Ez a fura nyugati állatfaj ugyanis a BBB-ben mindig is hízóállatnak számított. Ezért kellenek a vágóhidak. Meg a hente­sek. Akiket utána letartóztatnak.

A naivabbak persze most a mellemnek szegezhetik a kérdést, hogy mi is az igazság: vannak nálunk félkatonai szerve­zetek vagy nincsenek? Ezekkel a naivakkal ugyan kár egyáltalán foglalkozni, de mit meg nem tesz az ember a demokráciáért. Tehát, arra tetszett gondolni, hogy szere­tett elnökünk (Milošević, szöszöpö!) egy elaggott volt amerikánus külügyminiszter mellett feszítve azt találta mondani: félka­tonai csapat errefelé nincs egy szál sem, a törvény egyébként is tiltja őket. Ezt nem az ámuló Vance szemébe mondta, hanem a kora tavaszi fuvallatnak. Expressz, ajánl­va. Ha ugyanis mélyen a szemébe néz, másnap már ENSZ-csapatok érkeznek Szerbia megvédésére. Évtizedek múlva a történészek azon fognak töprengeni, hogy vajon hogyan tudta a szerb rezsim játszi könnyedséggel, sorozatosan átverni a Nyugatot. Ha esetleg a Napló ezen száma akad majd a kezükbe, én megüzenem nekik: a bizánci észjárás alapeleme, hogy annak, amit állítanak, még az ellenkezője sem igaz. A racionalizmusból, mint gyer­mekbetegségből, sajnos, bolygónk nyuga­ti fertálya még manapság sem gyógyult ki. Vagyis, ha egy szocialistának álcázott kommunista hosszasan farkasszemet néz veled, és azt mondja, hogy szeret – mene­külj!

Nem tudom, hogy érezhette magát a VMDK négytagú küldöttsége az Elveszett Bizánci Jogar Őrzőjének jelenlétében, mindenesetre nem lehetett egy vidéki tea­délután. Tudósítói munkámat felgyorsítani igyekezvén, többször is zaklattam a VMDK képviselőházi titkárnőjét azzal a hosszan fontolgatott kérdéssel, hogy visszajöttek-e már Ágostonék az Elnöktől. Mert bemenni látták őket. Órákon át nem kaptam igenlő választ, mígnem utolsó csörrentésemkor, lapzárta előtt, egy kedves ismerősöm (és az Önöké is, csak nem szoktam árulkod­ni) azt mondta, hogy már mások is várják őket, és éppen azon tanakodnak, hogy még mindig tart a fogadóóra, vagy a vendégek már a pincében vannak. Nem­csak borozgatás céljából. Szerencsére másnap azt olvashattam a honi lapokban, hogy minden a legnagyobb rendben van, visszahozták a pincekulcsot.

Nem szeretném, ha a Kedves Olvasó abban a tévhitben ringatná magát, hogy mindezekre az általam is felsorolt tényekre és eseményekre az anyaországban lázas együttérzéssel figyelnek. Na, nem. Hall­gattam a Kossuth Rádiót aznap, amikor Kanizsán majdnem felfordulásra került sor. Az első külföldi hír, hogy Erdélyben (nem, majd Temerinben!) a csúnya ro­mán hatóság letiltott valamilyen létfontos­ságú magyar ifjúsági rendezvényt, ame­lyen, mondjuk az idei strandbérlet ma­gyar vonatkozású problémái szerepeltek volna. Sebaj, gondolom én, a vajdasági nacionalista, ez csak olyan bemelegítő, és most jön a bomba. Jött is a hír... az ortodox húsvétról. És nem Kanizsát, ha­nem Bukarestet emlegettek. Továbbá nem Ágostont és a többieket, hanem a román királyjelöltet, akinek az a szörnyű sors jutott osztályrészül, hogy most láto­gatott először gazdag és boldog országá­ba. Hallgatóként azonban még ezek után sem hagytam magam megingatni abban a tántoríthatatlan hitemben, hogy az anyaországi tájékoztatás szent és pártat­lan. A következőképpen magyarázgattam magamban a dolgokat: azért dugták el a kanizsai hírt, hogy ne tűnjön fel. Érthető, nem? Olyan sok gyanús egzisztencia kó­szál manapság Budapesten, hogy ha túl­ságosan előtérbe helyeznének egy hírt, akkor félő, hogy ők is felfigyelnének rá. És ezek amilyenek (csak egy elrettentő példa: 50 forintot is adnak a világ egyik vezető valutájáért, a forintért!), még vala­mi gazemberséget fundálnának ki. Ezért kellett bedobni először a strandjegyet, hátha ettől lehűlnek, majd jöhetett az operettfigura (Mihály, a király), akinek az volt a küldetése, hogy elbódítsa a kalan­dor idegeneket felélesztvén bennük lap­pangó monarchia-érzetüket.

Minden jó, ha a vége jó, csak az a baj, hogy nem látjuk a végét. Addig bort, búzát, békességet, s kés nélküli évet min­den bizánci féltestvérnek.

1992. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

M. Cecília esete Wass Alberttel

S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől >

Tovább

A koronavírus mindörökre megváltoztatja a világrendet

A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, >

Tovább

Az anyagi támogatások szűkítése

New York Times/Reuters szerint a francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a >

Tovább

„Minden működik”

Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >

Tovább

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább