2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A vírus

Avagy: újabb hangulatképek a hontalanok hazájából

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A vírus

Azt hiszem, minden va­lamirevaló fővárosban van egy fehér ház, amely ugyan nem az a Fehér ház, de azért van. Ilyen a budapesti is, amely valamikor a Köz­ponti Bizottság marxista-leninista-kádárista tagjainak volt a fellegvára, de mostanság már átvedlett par­lamenti segédépületté.

Nos, a tudósító olyan ki­váltságban részesült, hogy önszántából bebotorkálha­tott a kockaépületbe. A VMDK küldöttsége tartott sajtóértekezletet a Szabad­demokraták Szövetségének irodájában. Két napig tár­gyaltak itt ezt megelőzően Göncz Árpáddal, az MDF-fel, a Fidesz-szel, az SZDSZ-szel meg a főpolgármester­rel. Ide már csak ketten jöttek: Szecsei Mihály és Varga Zoltán. Szép szám­ban össze is gyűltek az új­ságírók, akiknek a jelentős része nemrég még az Újvi­déki Rádió vagy Televízió munkatársa volt. Azóta nincs Újvidék, alig van Rá­dió, és baj, hogy még van Televízió.

Megkezdődik a sajtóérte­kezlet. Varga Zoltán elma­gyarázza a délvidéki ma­gyarságot leginkább égető gond, az új (ki)oktatási tör­vény alapvető ismérveit, Szecsei Mihály pedig a szerbiai gazdaságban uralkodó áldatlan állapotokat ecseteli. Ezt követően jö­hetnek a kérdések. Jöttek is. És itt kezdődik valójában a történetem. Egy hölgy, aki a Magyar Rádió munka­társaként mutatkozott be, rendkívül illedelmesen ugyan, de arra volt kíván­csi, hogy „rendben van az, hogy az általános iskolában követelik az anyanyelven történő oktatást, ám ez nem teljesen jogos a kö­zépiskolákban, főleg a szakközépiskolákban, mert a tanulók így nem sajátítják el az államnyelvet, és akkor hátrányos helyzetbe kerül­nek”. A kollegina még vala­mi olyasmit is mondott, hogy egynemzetiségű, ho­mogén országban ez nem teljesen célszerű. Varga Zoltán higgadtan válaszolt, amíg az Önök tudósítója kínjában vigyorgott, és csak a szabadkai hatodik köri polgári nevelésének tudható be, hogy nem sa­játította ki a megválaszolás jogát. Egyetlen dolgot azonban elismert a kér­dezőnek: ő legalább han­gosan kimondta azt, amit a magyarországi társadalom, az ő nagy rendszerváltási buzgóságában gondol, ha éppen van egy kis ideje. Ugyan mit is akarunk mi, trianoni mostohagyerekek: a történelem útjai kiszámít­hatatlanok, a határok meg áthághatatlanok. Aki a mi kis akolunkba került, ma­gyar lesz, aki meg hozzá­juk, az alkalmazkodjon. Ezen az alapképleten még az sem változtat sokat, hogy anyaországunkban időnként krokodilkönnyeket hullatnak az „elszakadtakért”. Arra viszont már nem jut idő, hogy az agyonkár­hoztatott kádárizmus által asszimilált magyarországi kisebbségek számára egy elfogadható kisebbségi tör­vényt hozzanak Jovan, Ka­rel, Nemecsek – magyar volt és magyar lesz.

Mégis az egészben az Önök tudósítóját az az ön­zetlen, empatikus aggoda­lom hatotta meg, amellyel sorsunk iránt viseltetnek – mi lesz veletek, ha nem tanultok meg szerbül vagy horvátul vagy szlovénul vagy szlovákul vagy romá­nul. Jelentem, megtanul­tunk, annak ellenére, hogy abban az „átkozott” titoizmusban nevelkedtünk fel. Olyannyira, hogy többsé­günk már csak dadog az anyanyelvén.

Emlékszem, még jóval a rendszerváltások szezonja előtt, egy jugoszláv parla­menti küldöttséget kísér­tem budapesti látogatásán. Akkor még jócskán volt a megrontó tőkés hitelekből, és a Magyar Televízióban a lehető legdrágább módon, magas frekvenciájú video-vonalakon küldtük el be­számolóinkat. Ez annyit je­lentett, hogy az akkor még többnyelvű Jugoszláv Rádió és Televízió más-más akol­ból származó tudósítói be­ültek a helyi (a mi esetünk­ben a Magyar) televízió stú­diójába, és ki-ki a saját nyelvén elmondta a mon­dókáját. Mondhatom, hogy azóta sem arattam akkora sikert a magyar kollegák­nál: szinte végigtapogattak, hitetlenkedve rázva egy-nemzetű kobakjukat – ebből az idegen testből magyar szavak buknak ki? Akkor ez a kádárizmus, a proletár internacionalizmus és a monszunesők bűne volt. De könyörgöm, Jani bácsit már eltemettük, sőt a nénit is. Vagy még min­dig túl üresek lennének a temetők?

Nálunk (már az ottani Nálunkra gondolok), saj­nos, merőben más a hely­zet. Továbbra is azonban az a baj (persze egyáltalán nem csak ez), hogy a hírek eljutnak az anyaországig, de azok értelme fennakad ama áthághatatlan hatá­ron. Mintha Tanganyikában lőnének, és onnan téved el ide egy-egy gránát, hogy a be-berepülő bombázókról ne is beszéljek. Mintha nem lenne csak pillanatok mű­ve, hogy lángba boruljon a szomszédság is – amely békésen kávézik a Gerbaud-ban. Uraim és hölgye­im, a háború vírusa az ok­tatási törvényben is benne van. Meg a közönyben.

1992. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szomorú tavaszra keserű ősz

Azért nincs valamennyi iskolás asztalán laptop, azért védtelenek az óvodák, az iskolák, az öregotthonok, azért mentek >

Tovább

Mielőtt megmérgeznék az ellenzékieket

A demagógok viszont ezzel szembe mennek minden szinten. Addig tagadják a valóságot, míg csak nem lehetetlenné >

Tovább

Semmibe vett jogszabályok

Mindez nem volt elég jelzés a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) és a Nyelvhasználati Bizottságának, hogy átfogó >

Tovább

Etikánk (nem) egészen primitív

(A) csodálatosan szép férfi (egy harcsabajszú Daniel Craig!) egyszerűen nem hitte el vagy nem akarta elhinni, >

Tovább

Botrány, hogy Európa mindezt eltűri

Az EU-tól vár segítséget a színi egyetem sorsának rendezéséhez Bagossy László. Azt nem feltételezi, hogy Orbán >

Tovább

Macskabarátok és a többiek – lengyel kormányválság

Belviszály miatt az összeomlás szélére került a lengyel kormánykoalíció. A PiS mindenekelőtt az állatjogok miatt különbözött >

Tovább

Keresztény körmagyar

Tombol a hipokrita és hazug, az egyházakat politikai gazemberek által megszállva tartott, gyarmatosított és a legaljasabb >

Tovább

Walesa: EU-reform vagy újratervezés

A németek, franciák és olaszok vagy belülről reformálják meg az uniót, vagy pedig alapítsák újra, miután >

Tovább

Egy német Orbán-imádó iskolaigazgató lesz

Az MCC élén vállalt tisztséggel Kálnoky elveszti tudósítói megbízatását mind a Die Weltnél, mind a Die >

Tovább

Orbán szalámi taktikája

Idáig szalámi taktikát alkalmazott a magyar kormány a nemszeretem sajtóorgánumok megregulázására, lásd az Indexet és a >

Tovább

Csúsztatások, hazugságok, félrebeszélések

De akárhogy is, érdemes lenne erről a fertelmesen leereszkedő, tömény giccs-nagyapósan szenilizálva kedélyeskedő, nyájasan lekezelő modorról, >

Tovább

Újabb szorítások a magyar médiában

Hogy zajlik a tisztogatás a médiában, arra bizonyíték a 168 óra főszerkesztőjének azonnali hatállyal kimondott elbocsátása >

Tovább