2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Ki lő rád most, Ferdinánd?

Szarajevó ismét történelmet ír - Primitivci svih zemalja, jebite se - Moravica és Bosznia

Keszég Károly
Keszég Károly
Ki lő rád most, Ferdinánd?

Aki még azt hitte, hogy a történelem nem ismétlődhet meg, az nem ismeri a történelmet. Mert a gyilkolás mindig meg­ismétli önmagát. Akkor is, amikor azt hin­né az ember, hogy faja végre egyenes derékkal járhat, s nem kell a fára másznia. Ijedtében. Félelmében. Háborúi közepette.

Talán azt hittük, hogy véget ért a törté­nelem azzal, hogy megszülettünk, s békés, nyugodt álmunk volt. Csak hallottunk Sza­rajevóról, s az 1914-es háború kiinduló­pontjáról ezt a várost jelölte ki számunkra a történelem. A történelmet a győztesek írják. A vereséget a vesztesek szenvedik. Aztán jó tíz éven át odajártam fesztiváli szemlékre, s csak azt tudtam, hogy oda vissza kell térnem. Mert toleránsabb, tisz­tább érzületű városra nem akadtam. – Ott, ahol lőnek nincs tolerancia. Csak halál van, aljas és gyilkos halál.

Reggel még büszke voltam városomra, hiszen mindenfelől érkeztek az emberek, hömpölygött a nép, s nem akart mást, csak békét. Láttam a transzparenseket, hallottam a felszólalásokat. Kiért, miért gyilkolnának? Hogy követelik a kormány, az elnökség, és egyáltalán minden vezető személy lemondását? Az csak természetes, hiszen ma hétfő van, vasárnap pedig be­lelőttek a tömegbe; hulltak az emberek. Követelték a fegyveres hordák leszerelését? Hát nem ezt fogadta-e meg minden érde­kelt fél a legutóbbi – ki tudja hányadik – tárgyaláson? A nemzeti vezérek azonnali hatállyal történő menesztése lehet hogy ábránd volt csupán, de mit mondhat egy nép, amikor vezérei a képernyőn, a sze­mük láttára egyeznek meg, hogy aztán egymásnak essenek?

Végre nem akar senki háborúba menni. Elég volt kettő belőle; s látom egy huszon­éves fiatalember mankójával az égbe kiált: ez a harmadik háború eredménye. Lábatla­nok. Fejetlenek. Nem szerettem kimondot­tan Zoran Pejakovićot, a szarajevói közön­ség dédelgetett színészét de most nem színészkedett: monológját az emberi be­csületességről és helytállásról nem kellett bemagolnia. De fontosak-e szavak, ha köz­ben lőnek? Az óvárosban harcok folynak tegnap este óta, s nem is várható, hogy csillapodnak. A helyi rendőrparancsnok közli a nézőkkel, hogy a rendőrség nem rendelkezik olyan gránátokkal, amelyek be­csapódtak a Baščaršiján – a következteté­seket vonja le maga a néző.

Aztán a békés tömeg egyszerre áldozat lesz. A Holiday Inn szálló tetejéről mester­lövészek tüzelnek a százezernyi embercso­portra; nem lesz ebből nemzetmentő kor­mány, se béke, se képviselőházi ülés. Az elnökség ülésezik megállás nélkül. Alija Izetbegović telefonon tárgyal Kukanjac tá­bornokkal, hogy a hadsereg azonnal hagy­ja abba a bombázást, amire az a válasz, hogy a hadsereg tartózkodik a beavatko­zástól. Terepszemlére hívja az elnököt Karadžićtyal együtt, amire viszont az a válasz, hogy most az elnöknek az Elnökségben a helye. Karadžić meg sehol. Az emberek fegyvert követelnek, s elindulnak a mester­lövészek lelövésére. A hotel előtt egy em­ber fejlövést kap, a képviselőház előtti té­ren halottak és sebesültek fekszenek. Bé­kés tüntetésnek indult. A szarajevói tévé közvetítőkocsiját találat érte, lövik az RTV-székházat. Délutánra már állig felfegyverzett rendőrök és a milíciák veszik birtokukba a várost. Amelyet kifosztottak, s megfosztot­tak összes illúziójától. Bosznia több sebből vérzik, vagy ha kevésbé akarunk költőiek lenni: lángol. Aki nem akarta elhinni, hogy a háború csak most kezdődik, az bízott.

Mint a zsidók a II. világháború előtt.

Az egyik transzparensen, emlékszem, azt írta, hogy „Ne lőjetek!” A másikon a nacionalistákat és fasisztákat szidták. A harmadikon olvastam, hogy „Primitivci svih zemalja, jebite se!”. Vajon egyesült volna valóban az ország és a világ összes gazem­bere? Valószínűleg tudja mindenki, mit mi­ért tesz. A kéksisakosok nyilván sok prob­lémát megoldanának, de akkor nem ma­radna a tűzfészek rablás, gyilkolás, ősi indulatok elszabadulása azoknak, akik erre vártak – nem túlzunk nemzedékeken át. Azoknak, akiknek ellenség kell minden áron, s a mindent felperzselő gyűlölet. Azoknak, akik azt hiszik, hogy csak vérrel lehet írni a történelmet, s azt is mások vérével. A zsidók sem hitték volna el, hogy őseik örökét semmibe veszik, s őket is felkoncolják? Nyilván sok mindennel tisztá­ban voltak, csak azt nem hitték el, hogy velük is megtörténhet. Mert minden azért mégsem ismétlődhet meg, még a történe­lemben sem. Szarajevóban kiáltott a nép, közibe lőttek. Pedig csak azt akarta mon­dani, hogy különválasztani szerbet a hor­váttól, s mindkettőt a muzulmántól, vallást a vallástól, életet az élettől ebben a térség­ben nem lehet. Luxembourgban az időben tárgyaltak az európai külügyminiszterek Bosznia függetlenségének elismeréséről. Nyilván ezt is meg kellett akadályozni. Vagy meggyorsítani a folyamatot, hogy tovább robbanhasson az amúgy is robbanékony helyzet. Vele együtt Bosznia. Dehát, vagy sikerült, vagy nem: elismerték Boszniát. Szuverenitását egész területén. Nem csak a szerbre, horvátra vagy csak a muzulmán­ra vonatkoztatva. Mert etnikailag tiszta te­rület nincs. – Ha hallgat a nép, akkor meg mintha nem is élt volna. Csak azok élnek akkor, akik majdan a történelmet írják. Délutánra megalakult a nemzetmentő kor­mány, amelyet a Képviselőház előtti téren a nép választott. Egyelőre páncélosok közlekednek ott, ahol a villamosok uralkodtak, éjszaka pedig kijárási tilalom van.

Beleálltam többször Gavrilo Princip láb­nyomába a Miljacka partján. S törzsemet előre is hajlítottam, ahogy azt a pillanat megkívánta. A történelmi lábnyomok ugye nem tűnnek el, Ferdinánd? S a lövések zaja talán nem hallatszik a máig?

*

Moravica. A hét végén jelezték az illeté­kesek, hogy a területvédelmi alakulatokból egy századot fognak kiállítani. Hétfőn a paprikamalomban meg is jelentek az em­berek, de felhívták Csubela Ferencet, mert egyszerűen nem akartak a frontra menni, s hallani akarták, hogy erről a képviselőnek mi a véleménye. Csubela hivatkozott az alkotmányra, amely csak külső agresszor ellen kötelezi hadba vonulni a férfiakat, s amelyben az is szerepel, hogy tilos a nem­zeti gyűlölet szítása. De ha már háború is van, erőszakkal akkor sem lehet senki meggyőződése ellenére belekényszeríteni. Hivatkozott továbbá a párizsi konvencióra, amely kimondja, hogy a háború nem lehet módja a vitás kérdések tisztázásának Vé­gül is a lelkiismeretükre bízta, hogy vállal­ják-e a háborút.

Az esetre nyilván kihatott az is, hogy kulai községben tizenkét, a kishegyesiben pedig három katonát temettek aznap. Ez is katonadolog?

Aztán összeültek a területvédelmi pa­rancsnokság és a község vezetői, ahol Csubela megismételte álláspontját. A vá­lasz szerint az érintettek csak parancsot teljesítettek. Csubela figyelmeztette őket arra, hogy ne folyamodjanak olyan rigorózus intézkedésekhez, mint tették azt ősszel a zentai és az adai béketüntetések szer­vezőivel és részvevőivel szemben.

A moravicai és a pacséri behívottak közül végül is tizenöt-húszan eleget tettek a parancsnak, a többiek pedig, hatvan-het­venen, köztük a parancsnok és néhány tiszt, a paprikamalomban maradtak; sem a frontra, sem haza nem akartak menni. Elkezdték megszervezni az életüket.

Megkérdeztem Csubelától, hogy gyako­ri-e a mozgósítás a faluban. A válasz: „Mint szegény embernek a krumplileves – hetente háromszor is kijár.”

1992. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább