2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Hogyan gyakorolta Szerbia és Montenegró a háborútól való tartózkodást

A magyarok hullottak, mint a legyek

A magyarok hullottak, mint a legyek
Milošević és Ćosić (Dragan Kujundžić fotója)

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić kimerítő írását a balkáni háborúk kirobbanásának előzményeiről, belgárdi előkészületeiről, amikor a Legfelsőbb Védelmi Tanács ülésén közönyösen azt is megállapították, hogy a „magyarok hullottak, mint a legyek”.

Dobrica Ćosić szeretné tudni, mi volna az esélye a Jugoszláv Néphadseregnek (JNA) és egyéb államalkotó banditáknak, ha Horvátország támadást indítana a Krajinai Szerb Köztársaság és a boszniai Szerb Köztársaság ellen, Panić és Milošević egyetértenek az általános mozgósítás kérdésében, Szerbia elnöke kéri, hogy a hadsereg készítsen költségvetést, amely fedezi a Drinán túli lázadók, banditák és mintegy 1800 jugoszláv katonatiszt hadviselési költségeit…

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Legfelsőbb Védelmi Tanácsának 1992, 1994 és 1995 folyamán megtartott ülésein készült, a jugoszláv hadsereg volt vezérkari főnöke, Momčilo Perišić ellen a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt folytatott tárgyalás során (a boszniai és horvátországi média közlésében) teljességében vagy részben nyilvánosságra került jegyzőkönyvek kétségtelenül történelmi dokumentumok, melyek segítségével összeáll a nagyszerb politika gaztetteinek néhány mozaikja – rablók katonai gyülekezetének hadjáratairól, akik döntöttek a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság széthullásának véres forgatókönyvéről és emberek millióinak sorsáról. A bosznia-hercegovinai Dani áprilisi lapszámában jelent meg az iszonytató bizonyítékok, melyek még a Slobodan Milošević elleni per során kerültek a Törvényszék elé, és amelyekből nyilvánvaló, hogy valamilyen fővárosi barlang mélyén magasröptű kérdések is felmerültek, olyan dilemmák, melyeknek a kulcsát a Velika Drenova-i, nagy példányszámban megjelenő író adta meg, felvetve a mélyen humanista kérdést, vajon hogyan reagál majd a Jugoszláv Hadsereg a horvát beavatkozás esetén a krajinai Szerb Köztársaságban és Bosznia-Hercegovinában, anélkül, hogy megkérdőjelezte volna ezt a fajta végjátékot. A kérdésre a válasz rendszerint fémkoporsók, a veszteségekről és Mladić meg a hasonló bandák kegyetlenkedéseiről szóló beszámolók formájában érkezett, melyek felett Belgrád egyre inkább elvesztette az ellenőrzést, a logisztikai támogatás és a szerbiai adófizetők pénzének nyakló nélkül való herdálása ellenére.

Slobodan, mondd csak: Íme az egyik bűntény bejelentésének felvétele, amit Slobodan Milošević mond el a Legfelsőbb Védelmi Tanács 1992. december 9-én megtartott fontos ülésén: „Minden, a biztonságot és a Krajinai Szerb Köztársasággal, meg a boszniai Szerb Köztársasággal szemben való segítségnyújtással kapcsolatos kötelezettségünket érintő kérdést megelőzően szükség volna mindkét köztársaság vezetőségével alapos egyeztetésre, hogy tudjuk, milyen tekintetben és hogyan várhatnák el tőlünk a legmegfelelőbb módon a megfelelő segítséget (…) Meg kell vizsgálni, mit segíthetünk abban, ami számukra a legszükségesebb, mit kérnek a technikai felszerelésből stb., mit tehetünk azzal a folytonos követelésükkel kapcsolatban, hogy felfüggesszük a vendégszeretetet azokkal a hadköteles személyekkel szemben, akikből a menekültek között több tízezren is lehetnek”, mondta Szerbia elnöke.

Az elnöki és főparancsnoki feladatot ellátó, a béke és irodalmi Nobel-díjról lemaradt író (még nem késő), azt mondja, úgy tájékoztatták, hogy „megteszünk minden tőlünk telhetőt”. Risto Matović, a Stratégiai tanulmányok és védelmi politikai igazgatóság vezetője beszámol róla, hogy a bosznia-hercegovinai frontvonalakon a „Jugoszláv Hadsereg mintegy 1800 tisztje” teljesít szolgálatot. Slobodan Milošević azonban kétségbe vonja Ćosić infóját. „Mindent küldünk! Azoknak ott 20 000 liter üzemanyaguk van, ez a legutóbbi adat”, állítja elszántan a barlang legkövérebbje, Života Panić vezérkari főnök. „Mi az a 20 ezer liter? Önöknek költségvetést kellene készíteniük a hadsereg anyagi ellátásáról, amelynek mindent fedeznie kell”, diktálja a szerb nép támogatásától felbátorodott Slobodan Milošević, előrevetítve a hadtáp-botrányt, amely nem fogja jelentősebben megrengetni a szerbiai hadigépezetet.

A megvadult „Kentaur”: Panić tábornok ugyanis komolyan vette Milošević parancsát, és megalapozta a fia, Goran Panić cégének, a Kentaurnak a jövőbeni sikereit, amely részlet némileg megzavarta az évszázados szerb tűzhelyekért és az új határokért folytatott harc epikai jellegét; a hősök, hadirokkantak, kitüntetések, rangok, lakások és művégtagok, a „Hegyezzétek a késeket, hányjuk élre a török gyerekeket” típusú hősi dalok után ez a háború is, mint minden szerb háború, megkapta a maga hadi szállítóját. Elérkeztünk a jelentéktelen kérdéshez, amit Vojislav Šešelj képviselő és a Szerb Radikális Párt elnöke hozott nyilvánosságra, akinek a bandája szintén Panić ellenőrzése alatt állt. Milošević jól informált szóvivője hozta nyilvánosságra, hogy az ifjabb Panić rothadt krumplit szállít a hadseregnek mégpedig borsos áron, továbbá, hogy a vécépapírt és egyéb higiéniai szereket csak hadseregnek számítják fel csillagászati áron. „Azt mondom Panićnak, hogy tolvaj, mire azt válaszolja: és akkor mi van, ha tolvaj vagyok, én Szerbia szívében születtem”.

Slobodan Milošević a megvadult „Kentaur” ügyeit vizsgáló állami bizottság előtt folytatott vita következtében elmozdítja Panićot a vezérkari főnök posztjáról. Közvetlenül a távozása előtt, 1993 májusában Panić, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elleni nemzetközi gazdasági blokádon felbátorodva, megüzeni a Nyugatnak, hogy „ami a szankciókat illeti, a szerbek képesek megélni egy darab kenyéren és birkasültön, ha a helyzet úgy kívánja”.

Hallgass, te marha: Pedig az említett ülésen, térjünk vissza rá, minden olyan idillinek tűnt – Szerbia elnöke és a vezérkari főnök egyetértettek az általános mozgósítás kérdésében, miközben Milošević irigylésre méltó felkészültségről tett tanúbizonyságot, a zadari kötelező katonai szolgálatban tartalékos tisztként eltöltött időkből. Előbb Jajcéról folyt a szó, és akkor Szerbia elnöke érintette az akció és reakció kérdését, előre vetítve az őrült pszichiáter diagnózisát, bizonyítva saját „daytoni” vízióit: „Radovan nekem azt mondta, nem tudja, miért foglalták el Jajcét, azt a muzulmán várost, amit semmiképpen sem tudnak megtartani. (…) Miért halna meg egyetlen ember is Jajceért (…) Kétszeres kárt követnek el, mert olyan területet foglalnak el, amit fel kell adniuk, mert semmiképpen sem az övék; másrészt, beszorítják a muzulmánokat egy kisebb területre, vagyis nagyobb ellenállásra számíthatnak. Ez alapján újabb veszteségekre számíthatnak”, hangzik el az alapjában véve pontos elemzés során.

Újdonság, a mozgósítás témájára, a dezertőrök és szövetségeseik pedagógiai céllal bejelentett intenzívebb felkutatása, és valami, amit hivatalosan sohasem neveztek a nevén, vagyis általános mozgósításnak: „Momir, a katonai gyakorlatban közismert dolog, ha csak a határ közelében katonai műveletek zajlanak, emelni kell a készültséget, mert sohasem lehet tudni, milyen hátsó szándék rejlik a manőverek mögött. Tehát, az elhatározásunk szerint, tekinthetjük úgy, hogy veszélyben van az országunk, és ez elegendő lehet az általános mozgósításhoz” (Milošević) ”Részlegesről szó sem lehet.” (Panić) ”Mi nem közöljük senkivel, mire használjuk a hadsereget; szuverén állam vagyunk, elvégezhetjük az általános mozgósítást, mert a környezetünkben vannak olyan cselekmények, melyek erre köteleznek bennünket. Azt hiszem, erről az ülésről nem kell közzétenni nyilatkozatot. Nem kell erről sokat beszélni, nyilvánosságra hozni, hanem előbb nekünk jól fel kell készülnünk” (Milošević) ”Általános mozgósítás esetén szavatoljuk a 70, sőt több százalékos állományfeltöltést, és a 70 vagy több százalékban feltöltött állomány már végrehajtja a feladatokat” (Panić).

Mondá a vezérkari főnök, majd szétszéledtek, hogy kiosszák a feladatokat a behívók kihordóinak és a katonai rendőrségnek, megnyitva ezzel a „Hallgass, te marha!” fejezetet, ahogy azt nem sokkal ezután Panić atyailag megjegyezte a terepen egy zúgolódó tartalékosnak, akiben, talán a disznóólban való alvás és a Kentaur rothadt krumplijának hatására fellobbant a békeszeretet.

***

A nemzeti kisebbségekről

Dobrica Ćosić: Lehetséges a horvát beavatkozás a krajinai Szerb Köztársaságban. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban állást kell foglalnunk: harcolunk-e a krajinai Szerb Köztársaságért; képesek vagyunk-e hadba szállni és felbecsülni a hadviselés következményét. Azt hiszem, a Védelmi Tanácsnak ezzel kapcsolatban állást kell foglalnia; legalábbis nekem, az adott tisztségemnél fogva, ezt tudnom kell. Ugyancsak válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogyan fog fellépni a Jugoszláv Hadsereg a bosznia-hercegovinai katonai beavatkozás esetén; hadba szállunk-e a boszniai Szerb Köztársaságért, vagy hagyjuk, hogy megverjék, legyilkolják őket. És a harmadik kérdés: a koszovói lázadás lehetősége, az albán vagy török beavatkozás kérdése..

Života Panić: Elmondanám, mit javasolunk arra az esetre, ha agresszióra kerül sor a krajinai és a boszniai Szerb Köztársaság, Szandzsák, Koszovó stb. ellen. Úgy terveztük, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak megmutatjuk a tervet, Ön pedig, mint főparancsnok, jóváhagyja és aláírja. Erre most, az ülés folyamán sor kerül.

Dobrica Ćosić: A vezérkar képes felmérni a potenciáljainkat, az esélyeinket egy ilyen háború esetén?

Života Panić: Mindent megadunk, mindenünk megvan. A háborús hadsereg létszáma 600 fő, 95 százalékos a feltöltöttség, elkészült a mozgósítás terve.

Dobrica Ćosić: Beleértve a nemzeti kisebbségeket is?

Života Panić: Igen, kivéve az albánokat.

Dobrica Ćosić: Magyarok vannak?

Života Panić: A magyarok kiválóan harcolnak. Egyetlen gyáva magyarról sem tudok; jobban harcoltak, mint a szerbek – nem szöktek meg a frontról, hullottak, mint a legyek, aki meg meglépett – hát meglépett.

2011. május 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább