2019. május 20. hétfő
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Napi ajánló

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre abbahagyták a munkát, a városokban a helyőrségek 21 ágyúlövéssel üdvözölték, hogy Horthy Miklós fehér lovon a magyar honvédek élén bevonult Kassára. Így kezdődik a 444.hu történelmi visszapillantó cikke, amely forrásként Simon Attila a Magyar Idők a Felvidéken 1938-1945 című könyvére támaszkodik. A Bácskában akkoriban tapasztalt körülmények persze nem véletlenül voltak hasonlóak.

(...) A gazdasági kényszerhelyzet mellett a közigazgatás újraszervezése okozott komoly, keserű konfliktust. Aki a csehszlovák időkben nyíltan felvállalta magyarságát, annak kevés esélye volt állami alkalmazásba kerülni, vagy megtartania korábbi állását. A nagy állami vállalatoknál, a vasútnál, a postánál, a stratégiai jellegű üzemeknél és a közigazgatásban a magyrok messze alaulreprezentáltak voltak. (Vezetői pozíciókban a csehekhez képest a szlovákok is.)

A visszacsatolásnál a magyar középosztály úgy érezte, hogy eljött az ideje. Ráadásul a közigazgatásban dolgozó csehszlovákok nagy része lelépett, így üres állás is volt bőven. Csakhogy komoly feszültség volt a helyiek és az anyaországbeliek között. A felvidéki Egyesült Magyar Párt és a Jaross Andor vezette felvidéki minisztérium elsősorban saját híveit akarta elhelyezni, jutalmazni. Budapest számára viszont a felvidékiek érzékenységénél fontosabb volt az, hogy magyar közigazgatásban járatos, nem mellékesen pedig a kormányzati politika szellemiségét vállalni hajlandó személyek kerüljenek pozicíókba.

Az anyaországból érkező hivatalnok, vagyis az „anyások” közutálat tárgyai lettek.  Ez ellen a képviselőházban még a belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc is felszólalt:

"nem tartom megengedhetőnek, hogy azokat az embereket, akiket én odaküldtem azért, hogy ott a magyar igazgatást bevezessék, megvetéssel anyásoknak nevezzék és mint idegeneket kezeljék".

Nem volt annyira elsöprő a számuk, mint az a közhangulatból kiolvasható, de az például kétségtelen, hogy a visszacsatolt területek jelentősebb városainak élére a helyiek ellenszenve ellenére általában anyaországi polgármesterek kerültek: Kassára Újpestről, Érsekújvárra Debrecenből, Rimaszombatba Mohácsról, Lévára Kaposvárról érkezett a város első embere.

Egy Felvidékre helyezett hivatalnok így panaszkodott:

„bennünket, anyaországiakat, kik valami állást töltünk be, szinte kigolyóztak a társadalmi életből. A fél év előtti öröm és szeretet feszítsd meggé változott”.

Hat és fél év alatt egyszer sem szavazhattak Magyarországon

Ami igazán megdöbbentő, hogy a visszatérő felvidéki magyarokat lényegében megfosztották attól, hogy beleszóljanak a magyarországi közéletbe vagy akár a helyi ügyeikbe. Ez óriási visszalépés volt a számukra. Mert az igaz, hogy a csehszlovák hatalom alapvetően irredentának és megbízhatatlannak tartotta a magyarokat, a magyar nemzettudat minden megnyilávulása (himnusz eléneklése, magyar nemzeti színek használata) büntetendő cselekedetnek minősült, ezért a magyarságát nyíltan felvállalóknak számos hátrányt kellett elviselniük, és másodrangú állampolgárnak érezhették magukat. Mégis Csehszlovákia jóval demokratikusabb berendezkedésű ország volt, mint Horthy Magyarországa. Csehszlovákiában általános és titkos választójog volt. Magyarországon 1938-ban ugyan bevezették a titkos szavazást, de tovább szűkítették a választásra jogosultak körét.

Így aztán vagy be kellett volna vezetni Magyarországon is az általános és titkos választójogot, vagy a felvidékiektől elvenni azt. A megoldás az lett, hogy mondvacsinált okokkal az 1939 májusi választásokon a felvidékiek nem vehettek részt, a nekik megígért 1940-es választást egyre csak halasztották, aztán jött a háború. Voltak ugyan képviselőik a parlamentben, de róluk nem szavazhattak, ahogy a helyi vezetőikről sem. A Felvidéken korábban működő pártok működését a katonai közigazgatás idején azonnal betiltották, az Egyesült Magyar Párt és a Hlinka-féle Szlovák Néppárt kivételével, későbbi is a helyi és járás képviselőtestületekbe is csak ez a két párt delegálhatott tagokat.

A bécsi döntés előtt a felvidéki magyarokat a budapesti politika a cseh demokráciától és kommunizmustól megfertőzött közösségként kezelte - írja Simon. (Valóban, a magyarlakta területeken 20 százalék felett szerepelt a kommunista párt.) Kétségtelen, hogy a szlovákiai magyar politika bizonyos távolságtartással szemlélte a hagyományos úri politizálást, és nagyobb affinitással közelítették meg a szociális kérdéseket. Ennek oka lehet, hogy az úgynevezett „felvidéki szellem” képviselői szerint a kisebbségi sors egyfajta belső demokratizálódást idézett elő a szlovákiai magyar társadalomban. Egy ottani falusi parasztember vagy egy városi munkás számára egyáltalán nem volt rendkívüli esemény, ha a grófi származású pártelnök, Esterházy János egy asztalhoz ül vele országjáró körútja egyikén.

Ehhez képest találkoztak a felvidékiek a poros magyarországi feudális viszonyokkal. Óriási felháborodást váltott ki, hogy a magyar kultusztárca a visszatérő felvidéki középiskolákban megszüntette a koedukációt, csak nagyon különleges esetben engedélyezte, hogy a lányok a fiúkkal tanulhassanak együtt.

És borzasztóan nehezen viselték, hogy - ahogy egy gömöri polgár foglalmazott -, visszatért a régi világ és elárasztották Kassát a monoklis emberek.

„A monokli az alázatos szolgáljával, a katonai tegezéssel, a légy oly bátyámmal együtt egyik visszatetsző szimbóluma a felvidékiek előtt annak a szellemnek, amely hazánkat egy ízben már a sír széléig juttatta".

A Kassán született, de régóta nem ott élő, a bécsi döntés után viszont visszatérő Márai Sándor ezt így foglalta össze:

„Egy városba, amely a cseh időben megismerte a mindig keserves kisebbségi sorsot -és ezért is, meg a közös nyelv, a származás kötésében lelkendezve várt vissza vissza bennünket, magyarokat -, de megismerte a demokráciát is, amelyen belüli hivatalban, közéletben voltak nemzetiségi, de nem voltak lebonhatatlan osztályválaszfalak: ebbe a városba visszahoztuk ezeket a válaszfalakat. Ezen a napon nemcsak az elszakított országrész tért haza Magyarországra, hanem visszatért a »méltóságos úr« is a Felvidékre, visszatértek a kísértetek, a magyar félmúlt megdöbbentő, eleven maradt árnyai, a műveletlen és orrhangon tárgyaló, pecsétgyűrűs bíró, adóhivatalnok, városi skribler, aki silány fizetését azzal pótolja, hogy a rácson át az úriember leereszkedő vagy elutasító hanglejtésével beszél a »felekkel«. Visszatért a szigorúan úr-cseléd társadalomra tagolt Magyarország ellenszenves hangja, a hajbókolós köszöngetés divatja, a »kérlek alássan« és az »alázatos tisztelettel« udvariaskodó magyar társdalmi divat, az egy osztályból valóak tüntető egymást tegezése - akkor is tegeződtek, ha vadidegenek voltak ezek az emberek -, s ez a tegezés mindig sértő is volt azok számára, akit nem tegeztek, mert kimutatta, hogy akit magáznak, nem tartozik az atyafiságos úri osztályhoz, tehát nem »úriember«. Visszatért a neobarokk osztálykultúra »fölénye«, a hivalgó modorosság, a nagyképű és felületes »műveltségi« előjogok modora.

 

2018. november 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább

56-os forradalmárok vérrel írt, segélykérő levelét mutatják be

Az üvegpalackot 1962. május 25-én egy hatodik osztályos tanuló találta a Tiszában a vajdasági Zentánál. Propeller: >

Tovább