2019. október 18. péntek
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Napi ajánló

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Senki sem tudja, hogyan élhetett igazán ezzel a családi és történelmi múlttal a most elhunyt Rajk László

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem neki, hogy gyorsan meglesz a könyv, mert minél hamarabb ki akarok lépni az életükből. Árulás, börtön, gyilkosság, csalódás, gyávaság, gerinctelenség, besúgás és képmutatás jellemezte a 20. századi magyar történelem egyik leghíresebb politikus házaspárjának történetét, s ez engem eléggé megviselt. Mire rá jellemző félszeg mosollyal azt dörmögte: „Akkor már tudod, én hogyan élek”. Pető Andrea:

Senki se tudhatta igazán hogyan élt, illetve élhetett valaki, akinek édesapja a spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigádok politikai biztosa, majd az 1945 utáni Magyarország politikailag rövidlátó belügyminisztere volt. És akinek ez a rövidlátás végül az életébe került. Nagybátyja pedig nyilas politikus volt, a Szálasi-kormány kormánybiztosa. Édesanyja is baloldali családból jött, aki nemcsak Franciaországban segítette a spanyol polgárháború harcosait, hanem illegális kommunista pártban pártmunkaként megkapta a párt társadalmi nemi hierarchiának megfelelően, hogy gondoskodjon a párt vezetőjéről, Rajk Lászlóról, amíg az fontos politikai munkát végez. A pár végül az 1945 után hazatérő moszkoviták kispolgári megfelelési vágyának köszönhetően, Rákosi Mátyás személyes kérésére házasodott össze. Mind a ketten főleg pártmunkát végeztek, mert új Magyarországot akartak felépíteni tűzzel és vassal. A megszülető fiúk keresztapja az a Kádár János lett 1949-ben, aki már átvette a belügyi tárcát a túl sikeresnek és népszerűnek bizonyuló Rajktól.

Kádár talán akkor már tudta, hogy a gyerek apukáját – akit annyira kegyetlenül kínoztak az ő munkatársai, hogy a jegyzőkönyvet gépelő belügyi alkalmazott felmentését kérte a feladat alól, mert nem bírja hallgatni, ahogy Rajk elvtárs sír – ő fogja meglátogatni a cellájában, hogy rábírja, vállalja el az áruló szerepét és cserébe titokban kiviszik a Szovjetunióba. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a hazugság, melyet aztán továbbiak követtek, hogyan végződött. Rajk László öthónapos volt, amikor apját letartóztatták, majd kivégezték. Anyját azért ítélték hivatalosan öt év börtönre, mert megszervezte a magyar nőmozgalmat és volt munkatársnői készségesen tanúskodtak ellene.

A szülei bebörtönzése után Rajk László Kovács István néven él Pikler Emmi gyerekotthonában, ahol a jó kommunista fegyelemnek megfelelően nem tettek fel kérdéseket, amikor gyerekeket adtak be oda hivatalos személyek. Édesanyját nem ismerte, annak nővéréről hitte évekig, hogy az édesanyja, míg fel nem tűnt az életében 1955-ben egy csontsovány, magas és mélyhangú nő, aki azt mondta, ő az édesanyja. Ez a visszakapott édesanya pedig semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó, kérlelhetetlenül küzdött az apja újratemetésért és a rehabilitációjáéért a szél fújását lekövetve gyorsan politikai véleményt változtató elvtársainak nyomása ellenére. Az újratemetés 1956. október 6-án az 56-os forradalom főpróbája volt; 1945 után addig csak focivereség vitte spontán módon az embereket az utcára. Itt valami megváltozott, Rajk László és édesanyjának képe a temetésen bejárta a világot. Beléptek a történelembe.

Az 1956-os forradalom után a budapesti jugoszláv követségről Nagy Imrével és társaival együtt őt is és édesanyját elrabolták a szovjetek. A hosszú romániai fogságban az édesanyja szervezte iskolában próbálták meg tanítani a gyerekeket, köztük a saját fiát.

Ezzel a politikai, érzelmi és intellektuális csomaggal felnőni magányos feladat volt. Rajk László megtalálta azt a teret, ahol ezt a magányt szabadsággá és érdemi cselekvéssé változtatta. Soha semmilyen módon nem működött együtt azokkal, akik a politikai gyilkosságokban bűnrészesek voltak. A művészet és építészet lett az a kreatív tér, ahol alkotó módon tudott szembenézni a szellemi és politikai pusztítás nagyon is valós és egy időben akár legyőzhetetlennek is tűnő démonaival. Saját nyilvánosságot hozott létre a szigorúan ellenőrzött köztérrel szemben. El tudta játszani Erdély Miklós 1979-es filmjében, a Verzióban a tiszaeszlári vérvád bajszos kihallgató rendőrtisztjét: megélni a kihallgató erejét és kiszolgáltatottságát egyben, mintha apját és apja kihallgatását is eljátszotta volna. Kádár János, aki hosszú élete során legendásan rettegett mindentől, ami „R” betűvel kezdődött és „ajk”-kal fejeződött be, így nemcsak a per írott nyomát próbálta elég sikeresen eltüntetni a levéltárakból, hanem többször elmondta, hogy „itt több Rajk-per nem lesz”.

Ez a szabadság, melyet a magyar demokratikus ellenzék három védőangyalának: Rajk Júliának, Duczyńska Ilonának és Károlyi Mihálynének a nemzetközi és belső formális és informális hálózata is biztosított, tette többek között lehetővé Rajk Lászlónak a magyarországi szamizdat nyomtatást és terjesztést. És a szükségszerű belső szabadság adta az erőt és az ötleteket Rajk László politikai munkájához, hogy megtervezze az 1989-es Nagy Imre újratemetés díszleteit, majd hogy beüljön abba a Parlamentbe, igaz csak rövid időre, ahol édesapja korábban belügy- majd külügyminiszterként dolgozott.

Ha megnézzük azt a terjedelmes listát, amely Rajk László munkáit – díszleteket, könyvborítókat – sorolja, látjuk az elkötelezettséget és hitet az elidegeníthetetlen szabadság és az emberi méltóság iránt. Mára ezek a könyvek és előadások egyrészt a világ minden táján ismert klasszikusok lettek, másrészt megint ugyanúgy gyanúsak és elhallgatandók. A művészet adta alkotói szabadság maradt az egyetlen szabadsága, mert értékeihez, mely az élete értelmét és lényegét alkották, ragaszkodhatott és ragaszkodott is. Egy kommunista politikus fiaként és egy nyilas nagybácsival senki se tudta jobban, hogy ez az új nyelv és az új térbeli keretek keresése és kialakítása, a valódi politikai kérdések megfogalmazására az egyetlen lehetőség, hogy a magyar történelem generációkat megnyomorító és értékpusztító hamis kettéválasztását meghaladja. A művészet adta meg számára a lehetőséget, hogy 1989 után is azokkal dolgozzon, akikkel akart, és elkerülje a gumigerincű aparatcsikokat és jeges tekintetű menedzsereket. Gyűlölte az érdemi demokrácia helyett a demokrácia menedzselését, annak egész öltönyös menedzsmentjével együtt, és mindig megmaradt egyedüli és magányos titokhordozónak.

Amikor az édesanyjáról írott könyvön dolgoztam, mondta, hogy van egy ládája, ahol a személyes dolgokat, dokumentumokat és fényképeket tartja – ami a rendőrségi razzia után megmaradt illetve visszakapott. A történésznek ismernie kell a határokat, és nem kértem, mert nem kérhettem, hogy ezt a dobozt nyissa ki. Amikor 2015-ben egy lengyel kolléga megkeresett, aki könyvet akart kiadni a lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottsága (IPN) megbízásából a nőkről a kommunizmus börtöneiben, Rajk László édesanyja, Rajk Júlia életét javasoltam. Írtam egy emailt Lacinak, hogy van-e esetleg valami, amit szívesen látna ebben a szívének olyan kedves országban megjelenő kötetben az édesanyjáról. Meglepetésemre postafordultával Rajk Lászlótól soha nem látott beszkennelt dokumentumok és fényképek érkeztek. A lengyel könyv azóta se jelent meg, mert az IPN a lengyelországi emlékezetpolitkai fordulat miatt elállt a kötet kiadásától, és még most is akadályozza a kész könyv kiadását. De a képek, amiken egy házaspár zavarodottan áll a Krímben, ahol egyetlen közös vakációjukat töltötték, és ahol nem ismerték sem a nyelvet, sem a politikai kultúrát, vagy ahol a két, a fényképezés kedvéért legjobb ruháját kissé feszengve viselő kommunista pártfunkcionárius a lehető leghétköznapibb módon mosolyog a pólyás gyerekre, mutatja azt a nehéz privát örökséget, amelynek szinte lehetetlen megfelelni. Rajk Lászlónak sikerült. Halálával nemcsak a 20. századi magyar múlt egy darabja válik történelemmé, hanem egy, szükségszerűen a nyilvánosságban méltósággal megélt egyetemes érvényű élet lehetősége is.

(Mandíner)

 

2019. szeptember 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább