2020. október 21. Szerda
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Végel László
Végel László

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány találkozásunkkor szóba se került ez a téma. nem hoztam szóba, mert nem akartam megbántani. Nem kérdeztem tőle, hogy mivé lett a mi Közép-Európánk... Végel László:

Eltávozott az élők sorából Konrád György. Barátomnak neveztem életében, most már csak szerény tisztelője vagyok. A magyar rendszerváltó nemzedék lelkiismerete volt, aki megélte a rendszerváltás alkonyát. Nem tudnám pontosan felidézni, mikor és hol találkoztunk először. Olyannak ismertem meg, amilyennek az egyik méltatója nevezte: szelíd radikálisnak. Jobb időkben lehetett volna az értelmes kompromisszumok megalkotója, a Nagy Békítő, sajnos, nem olyan időkben született, amelyekben ez a rejtezkedő habitusa kiteljesedett volna. A látogató című regényével berobbant a magyar irodalomba, A városalapító újszerű, esszéisztikus narratívája nemcsak a hagyományos magyar prózanyelv képviselőit, hanem az immár klasszikus modernizmus híveit is váratlanul érte. Azt hiszem, újra fel kellene fedeznünk ezt a manapság különösen időszerű ez a regényt, amely az alkonyban sokkal fájdalmasabb üzenetet képvisel, mint egykor a hajnalok hajnalán. Hová lettek az egykori tervek? Az Elutazás és hazatérést meg a Fenn a hegyen napfogyatkozáskort – azt hiszem – még sokszor kezünkbe kell vennünk. Esszéíróként nagy szellemi pazarló volt, saját csapdánkat is jobban értjük, ha párbeszédet folytatunk vele. Mészöly Miklóssal és Eörsi Istvánnal többször is megfordult az újvidéki Ifjúsági Tribünön és az Új Symposion szerkesztőségében. A tiltottak listájára került. A Cinkos című regényét Gojko Tešić és Predrag Marković csempészte ki Magyarországról. Én az egyik fülkében ültem, ők a másikban. Engem alaposan átkutattak, kéziratot kerestek. Gojko és Predrag bőröndjében kávét és italt kerestek. A regényt Vicko Árpád fordította le szerbre, sokkal előbb jelent meg szerbül, mint magyarul. 1993-ban Konráddal együtt javasoltuk a PEN-konferencián a kettős állampolgárság bevezetését. Akkoriban minden magyar párt ellenezte ezt. Áder János a magyar parlamentben 1993. szeptember 28-án a Fidesz nevében kifejtette, hogy nem lenne méltányos a határon túliaknak állampolgárságot adni, hiszen nem fizetnek adót, s semmiképpen sem lenne helyes, hogy ők döntsenek a hazai viszonyokról, folytatta. Ezekben az években járt Konrád gyakran járt a Vajdaságban és a Danas című ellenéki napilapnak keményen bírálta a miloševići kisebbégi politikát, s a PEN elnökeként elítélte magyarok elleni atrocitásokat. Az egyik rólam szóló újvidéki tanácskozásra irt szövegében azt írta, hogy a jugoszláviai események megítélésében sokat tanult tőlem. Van ebben némi túlzás, hiszen nem mindenben osztottuk egymás véleményét. A NATO támadás megítélésében Újvidéken heves vitára is sor került közöttünk, ami azonban nem hatott ki a barátságunkra. Többször is megfordult közöttünk azokban az években, amikor nem jártak olyan gyakran a magyar politikusok és írók a háborús hangulatú térségben. 2000 után, Milošević bukása után többször is találkoztam az Újvidéki Egyetem rektorával, Fuada Stankovićtyal, akivel a kilencvenes években számos közös ellenzéki megmozduláson vettem részt. Szóba került, hogy Konrádot az Újvidéki Egyetem díszdoktora nevezzék ki. Az avató ünnepségen rektor asszony kívánságára az első sorban ültem, s fél szememmel figyeltem a mellette, ülő Konrádot. Feszélyezett az első sor, sohasem szerettem oda ülni, de úgy láttam, Konrad is furán érezte magát diszdoktorként. Aztán én kiérdemeltem Újvidék városának elismerését, a Február 1. díjat, s javasoltam Bora Novakovićnak, a regnáló polgármesternek, hogy hívjuk meg Konrádot, tartson előadást a város disztermében. Miről, kérdezte Novaković. Mondjuk, Közép-Európáról, válaszoltam. Így is történt. Konrád elfogadta és megtartotta, én pedig az Osztrák-magyar Monarchia idején épült városháza disztermében némi kárpótlást éreztem, hiszen a saját városomban évtizedeken át szitokszónak számított a Közép-Európa. Nem csak Milošević idején, hanem előtte is, a szocializmusban. Történt ugyanis, hogy a Vigíliában közöltem egy esszét, amelyben közép-európainak neveztem magam, azonban majdnem a munkahelyemmel fizettem érte, csak az mentett meg, hogy a puszta véletlennek köszönve az az írás előzőleg megjelent szerbül a belgrádi Književne novineben.

Ültem a város disztermében, ezúttal a hátsó sorokban, hiszen az én igazi helyemre menekültem. Akkor még bizakodva gondoltam Közép-Európára. Évek múltán a bizalmam megcsappant. Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány találkozásunkkor szóba se került ez a téma. nem hoztam szóba, mert nem akartam megbántani.

Nem kérdeztem tőle, hogy mivé lett a mi Közép-Európánk...

Szerelmünk volt és mostohánk lett.

2019. szeptember 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább

Végenincs restitúció

Nem láttam még mérvadó átfogó, tárgyilagos elemzést arról, hogyan is jártak, kerültek ki a restitúcióból a >

Tovább

Az ilyesmért elnézést szoktak kérni

Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre >

Tovább

Instabil stabil helyzetben

Nagy kár, hogy napjainkban sem indul a választásokon egy kimondottan baloldali párt. Miért? Fél a vereségtől? >

Tovább

Toleranciahiány

Mindez ugyancsak a magyar és a többi nemzeti közösség általános helyzetéről tanúskodik. Az okát pedig éppen >

Tovább

A műzsenik és az árulók napjaink jellegzetes figurái

Hol kezdődik az árulás? Az írástudó, aki elárulja a szellem szabadságát, beáll bértollnoknak a Párthoz, mert >

Tovább