2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Gogó levele Didihez

Soltis Lajos
Soltis Lajos
Gogó levele Didihez
A Godot-ra várva két hőse, akkor még együtt: Didi és Gogó (Bicskei István és Soltis Lajos)

Estragon: Didi, hadd, hogy megöleljelek!
Vladimir: Majd máskor, majd máskor.

Ha valakivel össze voltam nőve a szín­házban, az te voltál, Bütyi.

Ha valakinek sokat köszönhetek a kollégáim közül, az is te voltál, Bicskei.

Egy időben jó színházat is csináltunk, Didi.

Csak két latainer ember voltunk, és közben kivágták az erdeinket körülünk.

És ebben óriási szerepünk volt, mert mi is favágók lettünk, Te és én.

Baal-Ekart!

Tégedet görcsösen érdekelt a siker, a pénz, az érvényesülés, és közben mindig sleppeltél valakit magaddal és sleppeltetted ma­gadat másokkal.

És érvényesültél (érvényesültetek). Csak közben a színház ment tönkre. De azért Te (ti) már nem voltatok felelősek. Te (ti) mindig előre mostad (mostátok) a kezeidet (kezeiteket).

És ez most is így van.

Mi maradtunk szürke túlélőknek?! Nem eléggé bátraknak se ahhoz, hogy ugorjunk az első riasztásra, se ahhoz, hogy szembeszálljunk ezzel a szörnyeteggel, amelyik az egész világot terrorizálja.

Maradtunk szarcsipegető madaraknak; a hatalom halálkövüle­tein moháknak, savainkkal, ösz­töneinkkel mindent lassan, de biztosan szétmaróknak.

Mindig tudtam, mikor fogsz lépni, és azt is, merre. Mindig is gyáva voltál fölemelt fejjel elmenni, ezért hát alkalmat teremtettél magadnak a szökéseidhez.

Már nagyon vártam, mikor jelentkezel. Benne voltál a le­vegőben, a napokig fújó kos­sava hozott. És azt is tudtam, hogy nagyon látványosan fogsz ismét fölbukkanni, egy városdzsungelből, ahol sanyarogsz önkéntes száműzetésedben.

Hidd el, nem haragból szólok hozzád. Hiányzol. Nagyon. És mindenki, aki el­ment, aki utánatok ment, és azok is, akik sehova se mentek, és már sehonnan se jöhetnek vissza.

Mi egyébként jól vagyunk. A kukoricaszárat már mind kivágták, de a búza már zöldül.

Kegyelmeséktől esténként kis lábaskánkban hazahozzuk odapörkölt jogain­kat, és miközben kutyaként marakodunk az elénk dobott, kicsontolt demokrácián (csak nekünk nem a színhús jut) homá­lyos koncepciójú előadásokkal, érthetet­len történelmi átértelmezéssel, önma­gunkat ismételgető megoldásokkal, közhelyekkel, szétdúlt lelkivilággal és sok más marhasággal próbálunk megka­paszkodni az ár ellen úszó szalmaszál­ban, eljutni a tiszta forrásig, oda, ahol az össz bűnünk, létezésünk fakad. Ebből a kínból hiányzol te nekem, Wili – mert most így hívnak –, ebből az emberfaló, fölébredek-e holnap világból. És ha föl, mire? Lesz-e még gyerek, ház, asszony, anya, szerető, betű, betevő falat? Ebből a kérdéskörből zártad ki magad, és mindezt csak azért, hogy világra szóló fájdalommal üljed le a saját magad szab­ta börtönbüntetésedet, vívjad meg önmagaddal a magad háborúját.

Senki sem kerülheti el a maga bünte­tését, börtönét és senki sem úszhatja meg tisztára mosott kézzel az ártatlanság nyakának elvágását.

Én sem.

Ezt akartam neked elmonda­ni, Bicskei István, én, Soltis La­jos, aki veled valaha színházat akartam és tudtam volna csinál­ni, de nem figyeltünk oda egy­másra kellőképpen, és legyőzött bennünket a középszerűség, a kisember-filozófia.

És még valamit. Bizonyára én is sokat vétettem ellened. Meg mások ellen is. Ne soroljam őket, tudják. Most úgy érzem, végre már le kellene győznünk magunkban a kisördögöt, a kis­embert, a szarrágót, és tenni végre azt, amire fölesküdtünk: szolgálni Tháliát.

Ha nem vigyázunk, ez a nagy színház elnyeli a mi kicsi templo­munkat, és oltár nélkül mara­dunk, ja, és hívők nélkül. És ezt a felelősséget nem ruházhatjuk át sem rossz szervezőkre, dra­maturgokra, igazgatókra, sem arra, hogy hány ezer márkáért nem dolgozunk, vagy nem dol­goztatnak bennünket.

Azért írok Neked, mert a leg­messzebbre Te menekültél. Hát­ha a többiek is elolvassák, na meg azért, mert a rólunk készült felvételt is szarrá tette a nagy manipulátor. Csak nekünk már videóra sem futja az áramunk­ból. Egyébként szervezem a csövezők színházát, ha kedved van (vagy kedvetek), jelentkezz (je­lentkezzetek).

Én még egyelőre a Vajdaságban va­gyok. Jeligém: A szélrózsa minden irá­nyába röpködő, seggbebaszott nádive­réb, ki énekelne szeretni, ha hagynák! És ha nem... akkor is...

Gogó

1992. április 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább