2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Elnemkötelezettség mindörökké

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Elnemkötelezettség mindörökké
Nehru, Nkrumah, Nasszer, Sukarno, Tito

Ámen.

Soha el nem múló örömet szerzett nekem, és sok más hasonszőrű számára a Sebtében Kitalált Ország nem létező parlamentjének igazmondó nyilatkozata. Most nem térnék ki azokra a halhatat­lan tételekre, hogy a JSZK (mert róla van szó) tiszteletben fogja tartani a min­denféle emberi és embertelen (értsd: kisebbségi) jogokat. Engem az a tézis fogott meg, hogy továbbra is az elnemkötelezettség politikájának bátor követői leszünk. Leírták – és mindenki életben maradt. Ilyen következetesség előtt, uraim, le a kalappal. Ezt manapság vállalni csak igazhitűeknek adatik meg. Sejtem ugyan, hogy mi rejlik a dolgok mögött, de ez nem kisebbíti a lépés fölülmúlhatatlanságát. Csak a kevésbé jól értesülteknek árulom el: az első lépésünk az Afrikai Egységszervezet felé vezető dicső utunkon.

A fejlemény annyira fellelkesített, hogy csak úgy tódultak szerény befoga­dóképességű agyamba a szebbnél szebb emlékek. Külpolitikai tudósító­ként ugyanis testközelből is szemtanúja lehettem mindezeknek a korszakalkotó intézkedéseknek, amelyeket az elnemkötelezett címszó alatt szereplő csapat hozott az emberiség szebb jövője érde­kében. Hararéban (csak a gyengébbek kedvéért – ez valahol Afrikában van) három hétig azon tanakodtak a tömbön kívüliek, hogy az iraki-iráni háború említésekor milyen sorrendben írják le a hadba keveredett országok neveit. Ne­hogy még valamelyik tagállam meg­sértődjön – és akkor nem lesz kit meg­segíteni. Nos, ezt az izgalmat valahogy túléltem – időközben a joghurtforradal­mat is, amikor a tömegnek becézett csőcselék civilizációs megrázkódtatás­ban részesítette a zulukat –, és jöhetett az utolsó, belgrádi csúcsértekezlet. Éj­jel-nappal közvetítettünk haszontala­nabbnál haszontalanabb műsorokat, és szórakozást csupán az jelentett, hogy a belgrádi tévé nagy nemzeti fölbuzdulása következtében már gyakorolni kezdte a gyarmatosító szerepét a többi, akkor még jugoszláv stúdióval szemben. Ez annak tudható be, hogy ők akkor még azt hitték: az Afrikai Egységszervezet tagja a Dél-Afrikai Köztársaság fe­hérbőrű elitje. Tévedtek. Viszont most úgy vélhetik: Pretoria megszelídülése után szükség lenne ott egy újabb söprögetőre.

Visszakanyarodva nosztalgikus esz­mefuttatásomra, jut eszembe, hogy a belgrádi csúcs végén, valamilyen szer­kesztő pillanatnyi elmezavarának köszönhetően, engem kértek meg (vagy utasítottak?), hogy mondjak egy záró kommentárt. Ahogy illik. Fogtam ma­gam, és mondtam. Nem illett – bele.

Pedig csak azt írtam le, amit Belg­rádban tapasztaltam: szépen újjápítették a belvárost, talán mon­dani sem kell, az egész akkori ország pénzén. Első nagy fel­háborodást keltett mondatom talán ilye­tén hangzott: véget ért a csúcs, és Belg­rád éli már hétközna­pi életét az új házak és épületek között, amelyek árát csak ak­kor tudjuk meg, ha a mostani régi fiúk he­lyére új fiúk kerülnek, akik a régiek bűneiből akarnak politikai tőkét kovácsolni. Ne­kem így a mesze távolból is egy elérzékenyülő passzázsra emlékeztet ez a mondatocska – mégis osztatlan sikert arat­tam vele, és addigi pályafutásom egy  

maroknyira törpült az akkor támadt népszerűségemhez viszonyítva. A legol­vasottabb belgrádi hetilap (Radio TV Revija) két teljes oldalt szentelt lángoló elmémnek és ellenséges tevékenysé­gemnek. Miután fordításban megjelent a „mű”, egy azóta már joghurtba fulladt tollpocsékoló olyan értelmű kommentárt fűzött hozzá, hogy a volt autonomista becsmérli Belgrádot, és az elnemkötelezettséget. Mi tagadás... csakhogy nem Belgrádot, hanem a dedinjei Viszarionovicsot, és nem az elnemkötelezettséget, hanem egy Kadhafi nevű tevehajcsárt, akinek csordáját bámulhatta heteken át a szerb főváros lakossága, és törölközős fejű békeharcost, aki revolverrel járt a béketárgyalásokra.

Kalandos az a történet is, ahogyan a szöveg az Újvidéki Televízió stúdiójának súgógépéből a belgrádi bulvárlap szer­kesztőségébe került. Egy nem kimon­dottan magyar nevű és vezetéknevű egyén, aki azóta is Fekete Elvirával karöltve istápolja az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségét, állítólag a stú­dió körül ólálkodott közvetlenül az ominózus híradó után. A fordítás minősé­géből azután újabb messzemenő követ­keztetéseket lehetett levonni: a szóban forgó személy ugyanis még nemigen sajátította el anyanyelvét, amely nem magyar. Azóta is örök hálával tartozunk mi, Naplósok neki és áldásos tevékenységé­nek, hiszen hatalma­sat lendített a függet­len hetilap gondola­tának megszületésén, utána, mármint az ólálkodás után, a kom­mentár szerzőjét – ki tudja hányadszor – is­mét hallgatásra ítélték. A hallgatni arany, írni meg muszáj alapállás­ból és egy szintén suttogásra kényszerített gárda összefogá­sából született meg a Napló. Mert én a fenti sorokat születésnapi köszöntőnek szán­tam. Nem a habos torták idejét éljük, ezért a tósztok hangneme is megválto­zott. Remélem, bocsánatos bűnként kezelik majd.

1992. május 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább