2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A szélrózsa fája

Keszég Károly
Keszég Károly
A szélrózsa fája
Little Big Horn

„Ferdinánd, látod, ez még ne­kem sem jutott volna, eszem­be!”

Gavrilo

Nem tudom, említettem-e már önöknek, hogy utálom a történelmet. Ő is engem. Pedig, ha tanítómestert kell választania az embernek, akkor csak hozzá fordul, még ha aztán el is tipor „durván, gazul”. Nem könnyű punnak vagy görögnek lenni, amikor lerohan­nak a római légiók. Nem lehetett könnyű az etruszkok sorsa sem, amikor ugyanezen ok miatt kihalásra ítéltettek. A történelmi kútfők kultúnépnek tünte­tik fel őket, ám az is lehet, hogy előlük épp egy másik kultúrnép szökött mele­gebb égtájakra, vagy az örök vadász­mezőkre. Amerikát is kultúrnépek fe­dezték fel más kultúrnépek kárára. Ami­kor azonban mi felfedeztük, hogy az összes kultúrnép közt a legkultúrabbak vagyunk – nos, akkor elkövettük azt a hibát, hogy hittünk magunknak. Mintha a történelmet mi írtuk volna, s nem fordítva: irtottuk volna.

Az emberirtás bűntettéért egyszer va­lószínűleg felelni kell mindenkinek, aki ebben a mostani háborúban részt vett. Sovány vigasz, hogy halálában már senki sem védekezhet. Mert addig gyúj­togat, rabol, fosztogat, mészárol, s hogy saját bőrét mentse: másokat juttat a pokol fenekére. Az égben már nincs hely, lerepülni meg különben is veszé­lyes.

Ennek tudható be nyilván az is, hogy a bosnyák elnök, bizonyos Izetbegović, nehezen szánta rá magát a repülésre, hiszen sejtette, hogy a Bosznia-értekez­let különben is úgy ér majd véget, ahogy mindig is véget ért, tehát a háború további kiterebélyesedésével – azután pedig már nem lehet tudni, hogy érdemes-e visszatérni. A hadse­reg, melyet a nép fizetett és tartott el, közben úgy határozott, hogy túszul ejti Aliját, a nép választott elnökét. Védőőri­zetnek hívták azt a módszert, amellyel ki kívánták kényszeríteni a háború befe­jezésének szerintük megfelelő lépéseit. Amikor aztán megegyeztek, megindult a menetoszlop, tábornokostul, bakástul, mígnem a Skenderija előtt feltartóztat­ták őket, s tiszteket, katonákat kasza­boltak le.

Az első hírek még úgy szól­tak, hogy Izetbegović követelte, álljanak le az értelmetlen bosszúval, a későbbiekben ezt a tényt már nem közölték. A tévé katonák tetemeit mutatta, meg égő házakat, nyilván, hogy elrettenjünk a látottakon. Mi, a nép. Amely soha nem kívánt ilyet látni, nemhogy részt venni az öldöklésben. Aki rákényszerí­tette a boszniai népeket egymás kiirtá­sára, soha nem fog felelni vétkeiért. S ezért is utálom a történelmet.

Mellesleg az is eszembe jut, hogy a boszniai szerbek vezetője, bizonyos Karadžić úr, úgyszintén Lisszabonban tár­gyalt, s úgyszintén visszarepült. Ő nem kapott védőőrizetet, holott nagyobb ve­szélyben forgott, mint muzulmán kollé­gája, lévén, hogy neki a szerb önkénteseket kellett volna jobb belátásra bírnia.

Európa viszont nagyon ránk unha­tott, s gyorsan dönteni akar. Nekünk pedig most illik ismét szidnunk az oszt­rákokat meg a németeket, mert annak idején a horvátok mellé álltak, s most is hatékony intézkedéseket követelnek Szerbia meg a hadsereg ellen. Lehet, hogy nem figyeltek föl még arra a finom árnyalatra, hogy egy új ország makulátlanságához nem férhet kétség.

Legfeljebb akkor, ha a szerb állam ve­zetőjét is, bizonyos Milošević urat, eléri az újfajta kór, a védőőrizet. A történelmi időkben ezt puccsnak mondták volna, de akkor még nem ismertek egy bizo­nyos Branko urat, aki elég katonás civilnek, s elég civil katonának, Isten áldásával még diktátor is lehet belőle. Természetesen csak akkor, ha a bosz­niai hadszíntérről visszatérő katonaság – miután szétverte az újdonsült ország régi hazából maradt hadipotenciálját – megfelelőnek tartja őt arra, hogy bosszúját kínszenvedéseiért felbujtóján vezesse le. Általa és ővele. Ez lesz az igazi választás, nem a bejelentett par­lamenti.

Lehet persze, hogy mindez csak spe­kuláció, s az történik majd, hogy a nemlétező félkatonai alakulatokat Szer­biában is leszerelik, még mielőtt létezé­sükről tanúbizonyságot tettek volna. Ez lesz akkor az új állam új katonaságának első fegyverténye, amely, mellesleg, a mai hősökből – Draganok és Arkanok – azonnal mítoszt teremt. S az már felér egy vereséggel. De az még mindig kisebb, mint annak beismerése, hogy a történelemben magára maradt egy nemzet, mert képtelen volt a többinek a szemébe nézni. Akkor pedig már csak egy lépés választja el attól, amit soha, semmi szín alatt nem akart elfogadni, de önvédelemből felsorakozik mögéje: a fasizmus elismerése. A sors iróniája, hogy a Napló, amely két évvel ezelőtt „a fasizmus felett aratott győzelem” napján jelent meg, most kénytelen a fasizmus veszélyére figyelmeztetni.

A történelmi kor, melyben egy állam vérgőzös szétesésének, a szélrózsa min­den irányába szétszórva is, egyre kese­rűbb tanúi, meg szenvedői és bírálói le­hettünk, nyilván egyszer véget ér. De az sem nélkülünk. Mert, noha utált taní­tónk, a történelem fogja kimondani a végső Ítéletet, azt már más valaki, egy bizonyos Gabriel Garcia Márquez híres regényében megírta, hogy „... az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon”.

Nekünk van esélyünk.

1992. május 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább