Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Messiás
Öreg Dezső
Az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése csak növelheti a Szerb Haladó Párt népszerűségét, amely az itteni politikai életben példátlan. Nem is az elragadtatottság az, ami az emberek eszét és kezét irányítja a szavazáskor, hanem a remény. A messiásba vetett bizalom. Karácsonyok jönnek, ilyenkor szokott érkezni a megváltó. Nem lepne meg, ha addig a „másik” karácsonyig, az ortodoxig, amit ugye január 7-én ünnepelnek, eldőlne, hogy a haladók elnöke engedett a párt nyomásának és belement a rendkívüli választások megtartásába. Vagy a „szerb újév” január 13-a táján jelentené be, nincs más hátra, kénytelen megméretni politikai súlyát. Persze logikusabb lenne, ha megvárná az SNS tisztújító közgyűlését, amelyet január 25-ére hívtak össze, és az ottani döntések után vagy szellemében cselekedne. Bár épp a minap jelentette ki, hogy a tisztújítás nem a rendkívüli választások előszele. De mondta azt is, hogy addig nem lehet nyugodtan dolgozni, amíg valaki megkérdőjelezi legitimitását. Mármint a pártjáét. Csak attól tartok – tette hozzá -, hogy afféle „fogjatok le, mert agyonütőmről” van szó az ellenzék részéről, amely közben azért imádkozik, hogy semmiképpen se legyen megméretés. Minden esetre a döntést már nemigen lehet halogatni, ha a belgrádi helyhatósági választással egyidejűleg akarják megtartani az előrehozott parlamentit.
Mert ilyen mutatókkal nemigen rendelkezett párt az utóbbi 20 év során. Az SNS majd 40 százalékos népszerűséggel játszi könnyedséggel gyűrhetné maga alá nem csak az ellenzéket, hanem a mostani hatalmi koalíció másik pártját is. A haladók legutóbbi választási eredményei, amelyek helyenként meghaladják az 50 százalékot, a szerbiai első többpárti megméretés kimenetelét idézik, amikor a szocialisták 45 százalékot szereztek. Mikor választasson hát Aleksandar Vučić, ha nem most? Amikor személyes népszerűsége egy híján 70 százalékos. Milošević is megirigyelhetné. Arról nem is szólva, hogy vagy fél tucat kisebb párt csorgó nyállal lesi az alkalmat arra, hogy a haladók uszályhordozója lehessen. Föltéve, ha átlépi a választási küszöböt. De annak is megvan a módja. Erre találták ki a választási koalíciókat. És ha Vučić komolyan gondolja, akkor egy ilyen győzelem után tényleg nagy szolgálatot tehetne az országnak. Mondjuk játszva módosíthatná az alkotmányt, a munkatörvényt, a nyugdíjrendszert. Meghozhatná azokat a fájdalmas intézkedéseket, amelyek nélkül Szerbia továbbra is tengődésre van ítélve. Csak nem biztos ám, hogy megteszi. Mert politikus. Ami olyan fajta teremtmény, amely nem mindig az ország és a nép érdekeit tartja szem előtt. Gyakran fontosabb neki a hatalom birtoklása. Minél tovább való birtoklása. Ezért tesz különbséget a magyar a politikus és az államférfi között. A másodikba beleértendő az önzetlenség, sőt az önfeláldozási hajlandóság is. Nem igazán a XXI. század jellemzője. És ez nem csak Szerbiára érvényes.
Mindegy, tény, hogy az ország erős emberének egyedülálló alkalma van arra, hogy javítson Szerbián. Paradox módon azzal, hogy egyeduralomra törhet. A történelem azonban arra tanít bennünket, hogy az egyeduralmaknak általában gyászos végük van. Amit egy meglehetősen keserű és keserves korszak előz meg. Az is igaz azonban, hogy az Aleksandar Vučić vezette párt ideológiája, ha lehet ilyesmiről beszélni a mai Szerbiában, egy olyan sajátságos ötvözet, amire még nemigen volt példa Európában. Mert magába foglalja a demokraták európaiságát, az LDP liberalizmusát, az SPO hagyománytiszteletét. Csupán a radikálisok szélsőséges nacionalizmusa maradt ki a szerbiai nagy politikai irányzatokból. Tehát annak a pártnak a szellemisége, amelynek Vučić majd másfél évtizedig volt a harmadik embere. Nos róla kell eldönteni, hogy messiást látunk-e személyében, vagy csupán hatalomra vágyó politikust. Aki mögött – és ez nem mellékes tényező – állítólag négyszázezer ember sorakozott fel pártkönyvecskével a zsebében. Abban bízva, hogy ezzel, mármint a párttagsággal megalapozta a jövőjét.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >