2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Alföldi

Gerold László
Gerold László
Alföldi

„Nehogy – amint erre több vészjósló előjel is utal – velünk is ez történjék.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

Az utóbbi fél évtized magyar(országi) színházi életének talán legnagyobb érdeklődést kiváltó, pro és kontra vélemények kereszttüzébe került szereplője Alföldi Róbert volt és részben maradt is. Kezdve attól, hogy 2008-ban kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának, majd folytatva azzal, hogy az idén a regnáló kultúrpolitikai hatalom nem hosszabbította a mandátumát (Alföldi helyett, nem szakmai, hanem elsősorban politikai szempontból megfelelőbb Vidnyászky Attilát bízták meg a Nemzeti vezetésével), s azzal, hogy a szegedi Dóm téren Alföldi rendezésében volt látható a politikai jobboldal részéről támadott nemzeti musical, az István, a király, amihez ráadásként jelent meg a kritikus Csáki Judit Alföldi színháza című, egyszerre kordokumentum és példás színháztörténeti könyve, mindezt zárva, de nem befejezve, Alföldi Vígszínházban rendezett Danton halálával, ami – mint minden rendezése – provokatív, egyfelől a hatalom számára, másfelől pedig mert azt a színházat testesíti meg, amely nem állít, hanem „kérdez, tűnődik, dilemmázik, megmutat, fölvet”, ahogy a kritikus írja. S így lesz a színház az a hely, „ahol mindig történik valami. Lehet lelkesedni vagy fanyalogni egy-egy program után – de a következőn megint ott »kell« lenni (…), ahol nyitottság és kíváncsiság honol; extravagancia és túlkapás, berögzült ízlésvilágok óvatos vagy brutális tágítása (…), ahol olyan kérdések téteknek föl, amelyek itt lebegnek a levegőben (…), ahol el- és meggondoltatják a befogadót”.

És Alföldi Róbert ilyen Nemzeti Színházat teremtett. Mert sikerült a „hellyé válás” útján elindított elképzelését évadról évadra egyre inkább megvalósítania. Ahogy Nánay István írta a Nemzeti Színház egyik legsikerültebb, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadása után, a néző érezte, hogy „a történet nem(csak) bajor, hanem magyar, ez a mentalitás nem a háború utáni múlt sajátja, hanem máig virulens, mindehhez mindenkinek köze van, mindez közöttünk történik nap mint nap”. Mert nem úgy csinált közönségbarát színházat (micsoda buta fogalom!), hogy – Georges Banu kifejezésével élve – felvizezett whiskyt kínált, hanem valódi nézőközönséget teremtett, melyben mindenki felismerhette, hogy olyan problémákat vetnek fel, amelyek elsőre talán nehezen érthetőek is vagy furcsák, de felvetésük hiteles, mert, ahogy a Csáki-könyvben levő egyik kommentárjában maga Alföldi fogalmaz: „Szóval, mi csak dolgoztunk, miközben itt éltünk, ebben az országban. És mindent, ami itt történik, azt éltük mi is, nem színházcsinálóként, hanem állampolgárként. Ha beszéltünk – és sokat beszéltünk –, akkor erről beszéltünk. Magunkról. És ezt értették a nézők is, hiszen róluk is beszéltünk”. (…)

Hogy most, amikor Alföldi az Újvidéki Színházban rendez, Csáki Judit sok-sok tanulságot kínáló könyvéből éppen a színház és közönség kapcsolatára utaló részeket emelem ki, s nem a társulatteremtést, a másságot vállaló darabválasztást, a kortárs magyar dráma megmutatkozását, vagy a kevésbé sikerült előadások (ilyenek is voltak!) felelősségteljes kezelését, annak oka elsősorban az, hogy ez az egyik, s talán éppen a legfontosabb mozzanat, amely számunkra, s nem csak az Újvidéki Színház vonatkozásában leginkább aktuális, követendő példa lehet. Arra ösztönözhet bennünket, színházakat és közönséget, hogy tudatosodjék a színház csinálásának és működtetésének legfontosabb kritériuma: mit miért kell játszani, illetve nézni. S erről az Alföldi-könyvben éppen olyan példák szólnak, amelyek az Újvidéki Színház immár több éve alakuló profilját is jellemzik: a klasszikus művek, ezen belül a nemzeti hagyomány (Az ember tragédiája, Csongor és Tünde) mai színpadra állítása. Ennek egyetlen értelmét és magyarázatát az adhatja, ha tudjuk, mit miért tűzzünk műsorra. Ha eleget teszünk annak a kettősségnek, hogy „egyrészt valóban a szerzőjük beszéljen ki a műből, másrészt elérje a közönséget; úgy szóljon hozzájuk, hogy találva érezzék magukat”. Természetesen ez nem csak a nemzeti klasszikusok esetében érvényes, hanem minden más mű, régi és mai színrevitelekor is. Minden műben „meg kell találni benne azt, amitől megszólal az anyaga, amitől képes ma hozzánk szólni”, ahogy az egyik Alföldi-kommentár véli.

Persze, mondhatnánk nem kis önelégültséggel, hát lehet ez kérdéses? Sajnos, lehet. Egy esetben azonban nem merülhet fel kétség, akkor sem, ha egyik másik előadás nem szándékunk, elvárásaink szerint realizálódik, akkor, ha rendelkezünk kellő szellemi, intellektuális töltettel, s ha van kitartásunk célunk megvalósítására. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a külső körülmények (pl. /kultúr/politika!) segítő közreműködése. Alföldi esetében ez nehézségekkel bár, de öt évig működött is, míg meg nem fojtották a „biztató jövendőnek ezt a lehetőségét”. Nehogy – amint erre több vészjósló előjel is utal – velünk is ez történjék.

Ezért – végezetül visszatérve Csáki Judit Alföldi-könyvéhez –: jó lenne, ha minél többen elolvasnák, nem csak Alföldi Róbert színházának megismerése céljából, hanem önmagunk okulására is.

2013. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”? (2.)

Az Autonómia portálon elhangzott beszélgetés részvevői a Magyar Nemzeti Tanácson munkáját  „közepes eredménnyel”, mondhatni ajándékjeggyel értékelték.  >

Tovább

Holt lelkek kifosztása, avagy apámat visszahozta a sírból a bank

Oké, mindenkinek van valami hasonló esete a bürokráciával, az örökösödés kapcsán is biztosan. Hogy ez kell, >

Tovább

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”?

Az MNT működésére rányomta bélyegét a Pásztor István által meghirdetett nemzeti kisebbségi politika, amit a „konfrontáció >

Tovább

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan >

Tovább

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább