2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Alföldi

Gerold László
Gerold László
Alföldi

„Nehogy – amint erre több vészjósló előjel is utal – velünk is ez történjék.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

Az utóbbi fél évtized magyar(országi) színházi életének talán legnagyobb érdeklődést kiváltó, pro és kontra vélemények kereszttüzébe került szereplője Alföldi Róbert volt és részben maradt is. Kezdve attól, hogy 2008-ban kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának, majd folytatva azzal, hogy az idén a regnáló kultúrpolitikai hatalom nem hosszabbította a mandátumát (Alföldi helyett, nem szakmai, hanem elsősorban politikai szempontból megfelelőbb Vidnyászky Attilát bízták meg a Nemzeti vezetésével), s azzal, hogy a szegedi Dóm téren Alföldi rendezésében volt látható a politikai jobboldal részéről támadott nemzeti musical, az István, a király, amihez ráadásként jelent meg a kritikus Csáki Judit Alföldi színháza című, egyszerre kordokumentum és példás színháztörténeti könyve, mindezt zárva, de nem befejezve, Alföldi Vígszínházban rendezett Danton halálával, ami – mint minden rendezése – provokatív, egyfelől a hatalom számára, másfelől pedig mert azt a színházat testesíti meg, amely nem állít, hanem „kérdez, tűnődik, dilemmázik, megmutat, fölvet”, ahogy a kritikus írja. S így lesz a színház az a hely, „ahol mindig történik valami. Lehet lelkesedni vagy fanyalogni egy-egy program után – de a következőn megint ott »kell« lenni (…), ahol nyitottság és kíváncsiság honol; extravagancia és túlkapás, berögzült ízlésvilágok óvatos vagy brutális tágítása (…), ahol olyan kérdések téteknek föl, amelyek itt lebegnek a levegőben (…), ahol el- és meggondoltatják a befogadót”.

És Alföldi Róbert ilyen Nemzeti Színházat teremtett. Mert sikerült a „hellyé válás” útján elindított elképzelését évadról évadra egyre inkább megvalósítania. Ahogy Nánay István írta a Nemzeti Színház egyik legsikerültebb, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadása után, a néző érezte, hogy „a történet nem(csak) bajor, hanem magyar, ez a mentalitás nem a háború utáni múlt sajátja, hanem máig virulens, mindehhez mindenkinek köze van, mindez közöttünk történik nap mint nap”. Mert nem úgy csinált közönségbarát színházat (micsoda buta fogalom!), hogy – Georges Banu kifejezésével élve – felvizezett whiskyt kínált, hanem valódi nézőközönséget teremtett, melyben mindenki felismerhette, hogy olyan problémákat vetnek fel, amelyek elsőre talán nehezen érthetőek is vagy furcsák, de felvetésük hiteles, mert, ahogy a Csáki-könyvben levő egyik kommentárjában maga Alföldi fogalmaz: „Szóval, mi csak dolgoztunk, miközben itt éltünk, ebben az országban. És mindent, ami itt történik, azt éltük mi is, nem színházcsinálóként, hanem állampolgárként. Ha beszéltünk – és sokat beszéltünk –, akkor erről beszéltünk. Magunkról. És ezt értették a nézők is, hiszen róluk is beszéltünk”. (…)

Hogy most, amikor Alföldi az Újvidéki Színházban rendez, Csáki Judit sok-sok tanulságot kínáló könyvéből éppen a színház és közönség kapcsolatára utaló részeket emelem ki, s nem a társulatteremtést, a másságot vállaló darabválasztást, a kortárs magyar dráma megmutatkozását, vagy a kevésbé sikerült előadások (ilyenek is voltak!) felelősségteljes kezelését, annak oka elsősorban az, hogy ez az egyik, s talán éppen a legfontosabb mozzanat, amely számunkra, s nem csak az Újvidéki Színház vonatkozásában leginkább aktuális, követendő példa lehet. Arra ösztönözhet bennünket, színházakat és közönséget, hogy tudatosodjék a színház csinálásának és működtetésének legfontosabb kritériuma: mit miért kell játszani, illetve nézni. S erről az Alföldi-könyvben éppen olyan példák szólnak, amelyek az Újvidéki Színház immár több éve alakuló profilját is jellemzik: a klasszikus művek, ezen belül a nemzeti hagyomány (Az ember tragédiája, Csongor és Tünde) mai színpadra állítása. Ennek egyetlen értelmét és magyarázatát az adhatja, ha tudjuk, mit miért tűzzünk műsorra. Ha eleget teszünk annak a kettősségnek, hogy „egyrészt valóban a szerzőjük beszéljen ki a műből, másrészt elérje a közönséget; úgy szóljon hozzájuk, hogy találva érezzék magukat”. Természetesen ez nem csak a nemzeti klasszikusok esetében érvényes, hanem minden más mű, régi és mai színrevitelekor is. Minden műben „meg kell találni benne azt, amitől megszólal az anyaga, amitől képes ma hozzánk szólni”, ahogy az egyik Alföldi-kommentár véli.

Persze, mondhatnánk nem kis önelégültséggel, hát lehet ez kérdéses? Sajnos, lehet. Egy esetben azonban nem merülhet fel kétség, akkor sem, ha egyik másik előadás nem szándékunk, elvárásaink szerint realizálódik, akkor, ha rendelkezünk kellő szellemi, intellektuális töltettel, s ha van kitartásunk célunk megvalósítására. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a külső körülmények (pl. /kultúr/politika!) segítő közreműködése. Alföldi esetében ez nehézségekkel bár, de öt évig működött is, míg meg nem fojtották a „biztató jövendőnek ezt a lehetőségét”. Nehogy – amint erre több vészjósló előjel is utal – velünk is ez történjék.

Ezért – végezetül visszatérve Csáki Judit Alföldi-könyvéhez –: jó lenne, ha minél többen elolvasnák, nem csak Alföldi Róbert színházának megismerése céljából, hanem önmagunk okulására is.

2013. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább