2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre

Radics Viktória
Radics Viktória
Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre
(svenart illusztrációja)

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Tudom, hogy nem remélhetek Öntől, a felelős személytől feleletet, mégse gondoljon szófia beszédre: Önt szólítom meg soraimmal, pillantást váltva fényképével, mely a „Varjú Márta esete az igazmondással” című cikkbe ágyazva néz rám a képernyőről.

Közvetlen indíttatásom van arra, hogy egyenest Önhöz forduljak, mivel másodkézből értesültem arról, hogy Ön kitiltott engem a gondviselésére bízott újságból, melyet a sajátjának tekint, azaz letiltotta, hogy írásaim eztán megjelenjenek a Magyar Szó irodalmi mellékletében, a Kilátóban. Érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka. Ha megengedi, némi öntudattal előfeltételezném – annál is inkább, mert a kirekesztés mellett az önök fontos hatalmi technikája a frusztrálás –, hogy nem szövegeim irodalmi fogyatékosságai vezérelték Önt, amikor így döntött.

Hanem világnézeti szempontok vezérelték Önt. Vagy ennek híján, ezt pótlandó: pártszempontok. Illetve a hatalom puszta élvezete, a vele járó privilégiumok gyöngyvirágos foglalatában.

Jó lenne, ha megcáfolna.

Hosszú évek után azért kezdtem újra a Magyar Szó irodalmi mellékletében publikálni, mert vajdasági vagyok, itt kezdtem el írni, innen tanácsoltak el egyszer a kommunizmus, és még egyszer a kapitalizmus idején. Mégsem sikerült örökre elzavarniuk hazulról, és higgye el, én komolyan vettem az önök jól formált mondatait hazaszeretetről, szülőföldhöz való ragaszkodásról, itthon maradásról, akárcsak a párbeszédre való felszólításaikat meg a fennen hirdetett demokráciájukat, pluralizmusukat. Nem óhajtottam szarkasztikusan vagy ironikusan értelmezni ezeket az álláspontokat, noha immár, összegezvén azokat az eseteket, melyek arról vallanak, hogy önök hatalmi szóval váltják valóra elképzeléseiket, kénytelen vagyok belátni, hogy a vajdasági kulturális és politikai életben ágáló politikusok és politizáló értelmiségiek kivétel nélkül cinikusak, kiröhögik a tolerancia szempontjait, és gátlástalanul csak a saját pártjuk önös érdekeit szolgálják.

Ez a cinizmus semmi filozófiai érvénnyel nem rendelkezik, hanem csakis az önök karakterét jellemzi. Az önök iróniája is gondolattalan, alapja pusztán az agresszió, azaz az agresszív hárítás, támadás, védekezés és lekezelés. Elnézést, hogy átváltottam többes számba, de Öntől még nem olvastam a személyiség hitelét magán viselő, személyes veretű mondatot, és hiába nézek a szemébe, az ön spirituális karaktere feloldódik pártjának, testületének unisonójában.

Önök a vajdasági magyarok kisebbségi jogaira, igényeire meg az összefogásra szoktak hivatkozni, azonban kizárják a nyilvánosságból, peremre szorítják azokat az értelmiségieket, írókat, újságírókat, civileket, akik nem éppen az önök szája íze szerint forgatják a szót; az önök fennen hangoztatott nemzeti összefogása nem vonatkozik a másként gondolkodókra, az alternatívokra, a baloldaliakra, a liberálisokra, a szabadelvűekre, egyáltalán a szabadgondolkodókra, a szegény szélsőjobb pedig, anélkül hogy tudná, az önök malmára hajtja a vizet. Ezzel az álságos kollektivizmusukkal és a fentebb említett utilitárius cinizmusokkal önök magát a gondolkodást kívánják kitiltani a vajdasági magyar szellemi életből, amennyiben gondolkodásnak azt nevezzük, amikor elménk nem elégszik meg a felszínes lavírozással, sem a szervilizmussal, sem a frázisokban gazdag autoriter beszédmóddal, és nem elégszik meg a folklorizmussal meg a kvázi művészkedéssel sem.

Önök ily módon az erkölcsöt is mellőzik életükből, mivel nem etikai, hanem klikk-szempontok vezérlik önöket, és semmibe veszik az individuumok saját ethoszát. Önök etikátlan tisztségviselők, amennyiben nem viselnek gondot a közösség óhatatlanul plurális szemléletére és erkölcsére – noha ezért kapják fizetésüket és honoráriumaikat –, hanem csak a saját akaratukat kívánják keresztülvinni.

Ki hatalmazta fel önöket arra és mi legitimálja azt, hogy gyomirtót szórjanak az önökétől eltérő mentalitásokra? Az önök „összefogása” ezt nem legitimálja, mivel furcsa mód kiebrudaláson alapszik ez a nagy összefogás. A „kisebbség érdekeit” önök nem határozhatják meg anélkül, hogy számot ne vessenek a másként gondolkodók és a más stílusban írók véleményeivel, nézeteivel és reflexióival. Akár csak „ötperces tűnődéseivel”. Az önök „erkölcsét” nem legitimálja az, hogy a saját pártembereik szemléletét és magatartását tartják egyedül követendőnek. Az önök kulturális céljai mérhetetlenül provinciálisakká és avíttakká válnak, ha ebbe a kisebbségi kultúrába csak a pártfogóikat eresztik be.

Önök a megalázkodás és a megalkuvás udvaronci magatartását, a nemzeti hivalkodás kongó „erkölcsét” és „gondolatvilágát” hirdetik és támogatják, és minden kritikus hozzáállást ellenségüknek tekintenek. Ha elolvasnák Radomir Konstantinović „A vidék filozófiája” című filozófiai művét, melyet volt szerencsém lefordítani magyarra, abból megtudhatnák, hogy az egyöntetűség mely szellemiség követelménye.

Tisztelt Főszerkesztő Asszony, önökkel nem az a baj, hogy nacionalisták, hanem hogy nem azok. Mert ha megbecsülnék azokat a magyarokat, akik itt élnek, akkor bizonyára nem törekednének arra, hogy elfojtsák az itteni, amúgy is megfogyatkozott értelmiség egy részének – az önökkel nem feltétlenül egy húron pendülő részének! – hangjait, mondanivalóit, beszédmódjait, nem száműznék a vidékiességgel meg nem elégedő fiatalokat és öregeket, hanem befogadnák őket.

Az Ön főszerkesztői politikája, Varjú Márta, nem demokratikus, hanem bőszen kizárólagos és kirekesztő. Nem pluralisztikus, hanem monologikus és dezinspiráló. Ön egyre unalmasabb és ostobább közlönyt csinál egyetlen napilapunkból – melyet a magunkénak tekinteni jogunkban áll! – miközben szeme se rebben.

Zenta, 2013. december 18-án

Viszontlátásra.

Radics Viktória

2013. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább