2022. október 2. vasárnap
Ma Petra, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre

Radics Viktória
Radics Viktória
Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre
(svenart illusztrációja)

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Tudom, hogy nem remélhetek Öntől, a felelős személytől feleletet, mégse gondoljon szófia beszédre: Önt szólítom meg soraimmal, pillantást váltva fényképével, mely a „Varjú Márta esete az igazmondással” című cikkbe ágyazva néz rám a képernyőről.

Közvetlen indíttatásom van arra, hogy egyenest Önhöz forduljak, mivel másodkézből értesültem arról, hogy Ön kitiltott engem a gondviselésére bízott újságból, melyet a sajátjának tekint, azaz letiltotta, hogy írásaim eztán megjelenjenek a Magyar Szó irodalmi mellékletében, a Kilátóban. Érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka. Ha megengedi, némi öntudattal előfeltételezném – annál is inkább, mert a kirekesztés mellett az önök fontos hatalmi technikája a frusztrálás –, hogy nem szövegeim irodalmi fogyatékosságai vezérelték Önt, amikor így döntött.

Hanem világnézeti szempontok vezérelték Önt. Vagy ennek híján, ezt pótlandó: pártszempontok. Illetve a hatalom puszta élvezete, a vele járó privilégiumok gyöngyvirágos foglalatában.

Jó lenne, ha megcáfolna.

Hosszú évek után azért kezdtem újra a Magyar Szó irodalmi mellékletében publikálni, mert vajdasági vagyok, itt kezdtem el írni, innen tanácsoltak el egyszer a kommunizmus, és még egyszer a kapitalizmus idején. Mégsem sikerült örökre elzavarniuk hazulról, és higgye el, én komolyan vettem az önök jól formált mondatait hazaszeretetről, szülőföldhöz való ragaszkodásról, itthon maradásról, akárcsak a párbeszédre való felszólításaikat meg a fennen hirdetett demokráciájukat, pluralizmusukat. Nem óhajtottam szarkasztikusan vagy ironikusan értelmezni ezeket az álláspontokat, noha immár, összegezvén azokat az eseteket, melyek arról vallanak, hogy önök hatalmi szóval váltják valóra elképzeléseiket, kénytelen vagyok belátni, hogy a vajdasági kulturális és politikai életben ágáló politikusok és politizáló értelmiségiek kivétel nélkül cinikusak, kiröhögik a tolerancia szempontjait, és gátlástalanul csak a saját pártjuk önös érdekeit szolgálják.

Ez a cinizmus semmi filozófiai érvénnyel nem rendelkezik, hanem csakis az önök karakterét jellemzi. Az önök iróniája is gondolattalan, alapja pusztán az agresszió, azaz az agresszív hárítás, támadás, védekezés és lekezelés. Elnézést, hogy átváltottam többes számba, de Öntől még nem olvastam a személyiség hitelét magán viselő, személyes veretű mondatot, és hiába nézek a szemébe, az ön spirituális karaktere feloldódik pártjának, testületének unisonójában.

Önök a vajdasági magyarok kisebbségi jogaira, igényeire meg az összefogásra szoktak hivatkozni, azonban kizárják a nyilvánosságból, peremre szorítják azokat az értelmiségieket, írókat, újságírókat, civileket, akik nem éppen az önök szája íze szerint forgatják a szót; az önök fennen hangoztatott nemzeti összefogása nem vonatkozik a másként gondolkodókra, az alternatívokra, a baloldaliakra, a liberálisokra, a szabadelvűekre, egyáltalán a szabadgondolkodókra, a szegény szélsőjobb pedig, anélkül hogy tudná, az önök malmára hajtja a vizet. Ezzel az álságos kollektivizmusukkal és a fentebb említett utilitárius cinizmusokkal önök magát a gondolkodást kívánják kitiltani a vajdasági magyar szellemi életből, amennyiben gondolkodásnak azt nevezzük, amikor elménk nem elégszik meg a felszínes lavírozással, sem a szervilizmussal, sem a frázisokban gazdag autoriter beszédmóddal, és nem elégszik meg a folklorizmussal meg a kvázi művészkedéssel sem.

Önök ily módon az erkölcsöt is mellőzik életükből, mivel nem etikai, hanem klikk-szempontok vezérlik önöket, és semmibe veszik az individuumok saját ethoszát. Önök etikátlan tisztségviselők, amennyiben nem viselnek gondot a közösség óhatatlanul plurális szemléletére és erkölcsére – noha ezért kapják fizetésüket és honoráriumaikat –, hanem csak a saját akaratukat kívánják keresztülvinni.

Ki hatalmazta fel önöket arra és mi legitimálja azt, hogy gyomirtót szórjanak az önökétől eltérő mentalitásokra? Az önök „összefogása” ezt nem legitimálja, mivel furcsa mód kiebrudaláson alapszik ez a nagy összefogás. A „kisebbség érdekeit” önök nem határozhatják meg anélkül, hogy számot ne vessenek a másként gondolkodók és a más stílusban írók véleményeivel, nézeteivel és reflexióival. Akár csak „ötperces tűnődéseivel”. Az önök „erkölcsét” nem legitimálja az, hogy a saját pártembereik szemléletét és magatartását tartják egyedül követendőnek. Az önök kulturális céljai mérhetetlenül provinciálisakká és avíttakká válnak, ha ebbe a kisebbségi kultúrába csak a pártfogóikat eresztik be.

Önök a megalázkodás és a megalkuvás udvaronci magatartását, a nemzeti hivalkodás kongó „erkölcsét” és „gondolatvilágát” hirdetik és támogatják, és minden kritikus hozzáállást ellenségüknek tekintenek. Ha elolvasnák Radomir Konstantinović „A vidék filozófiája” című filozófiai művét, melyet volt szerencsém lefordítani magyarra, abból megtudhatnák, hogy az egyöntetűség mely szellemiség követelménye.

Tisztelt Főszerkesztő Asszony, önökkel nem az a baj, hogy nacionalisták, hanem hogy nem azok. Mert ha megbecsülnék azokat a magyarokat, akik itt élnek, akkor bizonyára nem törekednének arra, hogy elfojtsák az itteni, amúgy is megfogyatkozott értelmiség egy részének – az önökkel nem feltétlenül egy húron pendülő részének! – hangjait, mondanivalóit, beszédmódjait, nem száműznék a vidékiességgel meg nem elégedő fiatalokat és öregeket, hanem befogadnák őket.

Az Ön főszerkesztői politikája, Varjú Márta, nem demokratikus, hanem bőszen kizárólagos és kirekesztő. Nem pluralisztikus, hanem monologikus és dezinspiráló. Ön egyre unalmasabb és ostobább közlönyt csinál egyetlen napilapunkból – melyet a magunkénak tekinteni jogunkban áll! – miközben szeme se rebben.

Zenta, 2013. december 18-án

Viszontlátásra.

Radics Viktória

2013. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább