Ma Nikolett, Hunor, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre
Radics Viktória
Tisztelt Főszerkesztő Asszony!
Tudom, hogy nem remélhetek Öntől, a felelős személytől feleletet, mégse gondoljon szófia beszédre: Önt szólítom meg soraimmal, pillantást váltva fényképével, mely a „Varjú Márta esete az igazmondással” című cikkbe ágyazva néz rám a képernyőről.
Közvetlen indíttatásom van arra, hogy egyenest Önhöz forduljak, mivel másodkézből értesültem arról, hogy Ön kitiltott engem a gondviselésére bízott újságból, melyet a sajátjának tekint, azaz letiltotta, hogy írásaim eztán megjelenjenek a Magyar Szó irodalmi mellékletében, a Kilátóban. Érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka. Ha megengedi, némi öntudattal előfeltételezném – annál is inkább, mert a kirekesztés mellett az önök fontos hatalmi technikája a frusztrálás –, hogy nem szövegeim irodalmi fogyatékosságai vezérelték Önt, amikor így döntött.
Hanem világnézeti szempontok vezérelték Önt. Vagy ennek híján, ezt pótlandó: pártszempontok. Illetve a hatalom puszta élvezete, a vele járó privilégiumok gyöngyvirágos foglalatában.
Jó lenne, ha megcáfolna.
Hosszú évek után azért kezdtem újra a Magyar Szó irodalmi mellékletében publikálni, mert vajdasági vagyok, itt kezdtem el írni, innen tanácsoltak el egyszer a kommunizmus, és még egyszer a kapitalizmus idején. Mégsem sikerült örökre elzavarniuk hazulról, és higgye el, én komolyan vettem az önök jól formált mondatait hazaszeretetről, szülőföldhöz való ragaszkodásról, itthon maradásról, akárcsak a párbeszédre való felszólításaikat meg a fennen hirdetett demokráciájukat, pluralizmusukat. Nem óhajtottam szarkasztikusan vagy ironikusan értelmezni ezeket az álláspontokat, noha immár, összegezvén azokat az eseteket, melyek arról vallanak, hogy önök hatalmi szóval váltják valóra elképzeléseiket, kénytelen vagyok belátni, hogy a vajdasági kulturális és politikai életben ágáló politikusok és politizáló értelmiségiek kivétel nélkül cinikusak, kiröhögik a tolerancia szempontjait, és gátlástalanul csak a saját pártjuk önös érdekeit szolgálják.
Ez a cinizmus semmi filozófiai érvénnyel nem rendelkezik, hanem csakis az önök karakterét jellemzi. Az önök iróniája is gondolattalan, alapja pusztán az agresszió, azaz az agresszív hárítás, támadás, védekezés és lekezelés. Elnézést, hogy átváltottam többes számba, de Öntől még nem olvastam a személyiség hitelét magán viselő, személyes veretű mondatot, és hiába nézek a szemébe, az ön spirituális karaktere feloldódik pártjának, testületének unisonójában.
Önök a vajdasági magyarok kisebbségi jogaira, igényeire meg az összefogásra szoktak hivatkozni, azonban kizárják a nyilvánosságból, peremre szorítják azokat az értelmiségieket, írókat, újságírókat, civileket, akik nem éppen az önök szája íze szerint forgatják a szót; az önök fennen hangoztatott nemzeti összefogása nem vonatkozik a másként gondolkodókra, az alternatívokra, a baloldaliakra, a liberálisokra, a szabadelvűekre, egyáltalán a szabadgondolkodókra, a szegény szélsőjobb pedig, anélkül hogy tudná, az önök malmára hajtja a vizet. Ezzel az álságos kollektivizmusukkal és a fentebb említett utilitárius cinizmusokkal önök magát a gondolkodást kívánják kitiltani a vajdasági magyar szellemi életből, amennyiben gondolkodásnak azt nevezzük, amikor elménk nem elégszik meg a felszínes lavírozással, sem a szervilizmussal, sem a frázisokban gazdag autoriter beszédmóddal, és nem elégszik meg a folklorizmussal meg a kvázi művészkedéssel sem.
Önök ily módon az erkölcsöt is mellőzik életükből, mivel nem etikai, hanem klikk-szempontok vezérlik önöket, és semmibe veszik az individuumok saját ethoszát. Önök etikátlan tisztségviselők, amennyiben nem viselnek gondot a közösség óhatatlanul plurális szemléletére és erkölcsére – noha ezért kapják fizetésüket és honoráriumaikat –, hanem csak a saját akaratukat kívánják keresztülvinni.
Ki hatalmazta fel önöket arra és mi legitimálja azt, hogy gyomirtót szórjanak az önökétől eltérő mentalitásokra? Az önök „összefogása” ezt nem legitimálja, mivel furcsa mód kiebrudaláson alapszik ez a nagy összefogás. A „kisebbség érdekeit” önök nem határozhatják meg anélkül, hogy számot ne vessenek a másként gondolkodók és a más stílusban írók véleményeivel, nézeteivel és reflexióival. Akár csak „ötperces tűnődéseivel”. Az önök „erkölcsét” nem legitimálja az, hogy a saját pártembereik szemléletét és magatartását tartják egyedül követendőnek. Az önök kulturális céljai mérhetetlenül provinciálisakká és avíttakká válnak, ha ebbe a kisebbségi kultúrába csak a pártfogóikat eresztik be.
Önök a megalázkodás és a megalkuvás udvaronci magatartását, a nemzeti hivalkodás kongó „erkölcsét” és „gondolatvilágát” hirdetik és támogatják, és minden kritikus hozzáállást ellenségüknek tekintenek. Ha elolvasnák Radomir Konstantinović „A vidék filozófiája” című filozófiai művét, melyet volt szerencsém lefordítani magyarra, abból megtudhatnák, hogy az egyöntetűség mely szellemiség követelménye.
Tisztelt Főszerkesztő Asszony, önökkel nem az a baj, hogy nacionalisták, hanem hogy nem azok. Mert ha megbecsülnék azokat a magyarokat, akik itt élnek, akkor bizonyára nem törekednének arra, hogy elfojtsák az itteni, amúgy is megfogyatkozott értelmiség egy részének – az önökkel nem feltétlenül egy húron pendülő részének! – hangjait, mondanivalóit, beszédmódjait, nem száműznék a vidékiességgel meg nem elégedő fiatalokat és öregeket, hanem befogadnák őket.
Az Ön főszerkesztői politikája, Varjú Márta, nem demokratikus, hanem bőszen kizárólagos és kirekesztő. Nem pluralisztikus, hanem monologikus és dezinspiráló. Ön egyre unalmasabb és ostobább közlönyt csinál egyetlen napilapunkból – melyet a magunkénak tekinteni jogunkban áll! – miközben szeme se rebben.
Zenta, 2013. december 18-án
Viszontlátásra.
Radics Viktória
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >