2021. január 19. kedd
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre

Radics Viktória
Radics Viktória
Nyílt levél Varjú Mártának Újvidékre
(svenart illusztrációja)

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Tudom, hogy nem remélhetek Öntől, a felelős személytől feleletet, mégse gondoljon szófia beszédre: Önt szólítom meg soraimmal, pillantást váltva fényképével, mely a „Varjú Márta esete az igazmondással” című cikkbe ágyazva néz rám a képernyőről.

Közvetlen indíttatásom van arra, hogy egyenest Önhöz forduljak, mivel másodkézből értesültem arról, hogy Ön kitiltott engem a gondviselésére bízott újságból, melyet a sajátjának tekint, azaz letiltotta, hogy írásaim eztán megjelenjenek a Magyar Szó irodalmi mellékletében, a Kilátóban. Érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka. Ha megengedi, némi öntudattal előfeltételezném – annál is inkább, mert a kirekesztés mellett az önök fontos hatalmi technikája a frusztrálás –, hogy nem szövegeim irodalmi fogyatékosságai vezérelték Önt, amikor így döntött.

Hanem világnézeti szempontok vezérelték Önt. Vagy ennek híján, ezt pótlandó: pártszempontok. Illetve a hatalom puszta élvezete, a vele járó privilégiumok gyöngyvirágos foglalatában.

Jó lenne, ha megcáfolna.

Hosszú évek után azért kezdtem újra a Magyar Szó irodalmi mellékletében publikálni, mert vajdasági vagyok, itt kezdtem el írni, innen tanácsoltak el egyszer a kommunizmus, és még egyszer a kapitalizmus idején. Mégsem sikerült örökre elzavarniuk hazulról, és higgye el, én komolyan vettem az önök jól formált mondatait hazaszeretetről, szülőföldhöz való ragaszkodásról, itthon maradásról, akárcsak a párbeszédre való felszólításaikat meg a fennen hirdetett demokráciájukat, pluralizmusukat. Nem óhajtottam szarkasztikusan vagy ironikusan értelmezni ezeket az álláspontokat, noha immár, összegezvén azokat az eseteket, melyek arról vallanak, hogy önök hatalmi szóval váltják valóra elképzeléseiket, kénytelen vagyok belátni, hogy a vajdasági kulturális és politikai életben ágáló politikusok és politizáló értelmiségiek kivétel nélkül cinikusak, kiröhögik a tolerancia szempontjait, és gátlástalanul csak a saját pártjuk önös érdekeit szolgálják.

Ez a cinizmus semmi filozófiai érvénnyel nem rendelkezik, hanem csakis az önök karakterét jellemzi. Az önök iróniája is gondolattalan, alapja pusztán az agresszió, azaz az agresszív hárítás, támadás, védekezés és lekezelés. Elnézést, hogy átváltottam többes számba, de Öntől még nem olvastam a személyiség hitelét magán viselő, személyes veretű mondatot, és hiába nézek a szemébe, az ön spirituális karaktere feloldódik pártjának, testületének unisonójában.

Önök a vajdasági magyarok kisebbségi jogaira, igényeire meg az összefogásra szoktak hivatkozni, azonban kizárják a nyilvánosságból, peremre szorítják azokat az értelmiségieket, írókat, újságírókat, civileket, akik nem éppen az önök szája íze szerint forgatják a szót; az önök fennen hangoztatott nemzeti összefogása nem vonatkozik a másként gondolkodókra, az alternatívokra, a baloldaliakra, a liberálisokra, a szabadelvűekre, egyáltalán a szabadgondolkodókra, a szegény szélsőjobb pedig, anélkül hogy tudná, az önök malmára hajtja a vizet. Ezzel az álságos kollektivizmusukkal és a fentebb említett utilitárius cinizmusokkal önök magát a gondolkodást kívánják kitiltani a vajdasági magyar szellemi életből, amennyiben gondolkodásnak azt nevezzük, amikor elménk nem elégszik meg a felszínes lavírozással, sem a szervilizmussal, sem a frázisokban gazdag autoriter beszédmóddal, és nem elégszik meg a folklorizmussal meg a kvázi művészkedéssel sem.

Önök ily módon az erkölcsöt is mellőzik életükből, mivel nem etikai, hanem klikk-szempontok vezérlik önöket, és semmibe veszik az individuumok saját ethoszát. Önök etikátlan tisztségviselők, amennyiben nem viselnek gondot a közösség óhatatlanul plurális szemléletére és erkölcsére – noha ezért kapják fizetésüket és honoráriumaikat –, hanem csak a saját akaratukat kívánják keresztülvinni.

Ki hatalmazta fel önöket arra és mi legitimálja azt, hogy gyomirtót szórjanak az önökétől eltérő mentalitásokra? Az önök „összefogása” ezt nem legitimálja, mivel furcsa mód kiebrudaláson alapszik ez a nagy összefogás. A „kisebbség érdekeit” önök nem határozhatják meg anélkül, hogy számot ne vessenek a másként gondolkodók és a más stílusban írók véleményeivel, nézeteivel és reflexióival. Akár csak „ötperces tűnődéseivel”. Az önök „erkölcsét” nem legitimálja az, hogy a saját pártembereik szemléletét és magatartását tartják egyedül követendőnek. Az önök kulturális céljai mérhetetlenül provinciálisakká és avíttakká válnak, ha ebbe a kisebbségi kultúrába csak a pártfogóikat eresztik be.

Önök a megalázkodás és a megalkuvás udvaronci magatartását, a nemzeti hivalkodás kongó „erkölcsét” és „gondolatvilágát” hirdetik és támogatják, és minden kritikus hozzáállást ellenségüknek tekintenek. Ha elolvasnák Radomir Konstantinović „A vidék filozófiája” című filozófiai művét, melyet volt szerencsém lefordítani magyarra, abból megtudhatnák, hogy az egyöntetűség mely szellemiség követelménye.

Tisztelt Főszerkesztő Asszony, önökkel nem az a baj, hogy nacionalisták, hanem hogy nem azok. Mert ha megbecsülnék azokat a magyarokat, akik itt élnek, akkor bizonyára nem törekednének arra, hogy elfojtsák az itteni, amúgy is megfogyatkozott értelmiség egy részének – az önökkel nem feltétlenül egy húron pendülő részének! – hangjait, mondanivalóit, beszédmódjait, nem száműznék a vidékiességgel meg nem elégedő fiatalokat és öregeket, hanem befogadnák őket.

Az Ön főszerkesztői politikája, Varjú Márta, nem demokratikus, hanem bőszen kizárólagos és kirekesztő. Nem pluralisztikus, hanem monologikus és dezinspiráló. Ön egyre unalmasabb és ostobább közlönyt csinál egyetlen napilapunkból – melyet a magunkénak tekinteni jogunkban áll! – miközben szeme se rebben.

Zenta, 2013. december 18-án

Viszontlátásra.

Radics Viktória

2013. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább