Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Bennfentes
Öreg Dezső
A B92-es televízió legendájával, Brankica Stankovićtyal ismerkedhettek a belgrádi könyvvásáron azok, akik szombaton délután látogattak a rendezvényre. Csak abban reménykedek, hogy a kollégák közül sokan ott voltak. Nem azért, hogy lássák a fiatal kolleginát, hanem hogy megvegyék és el is olvassák ominózus könyvét. Amelyben a nem csak a Szerbiában nagyon híres Insajder műsor kálváriáját írja le tömör, célratörő mondatokban, a legtöbb esetben érzelmektől mentesen, olyan újságírói stílusban. Az irodalomhoz is szokott tollforgató ízléséhez mérten talán túl célratörően, túl érzelemmentesen. Nyilván szándékosan, ezzel is jelezve, hogy inkább kordokumentumot akart letenni az asztalra, a szerbiai társadalom kórképét. Amely olyan, amilyen.
De adott ennél sokkal többet is. Erkölcsi és etikai tankönyvet magatartásból, kézikönyvet szakmai becsületből, segédkönyvet kiállásból. Emberiből meg szakmaiból egyaránt. Olyasmiből, ami már rég csak naiv, gyerekes, a valóságtól elrugaszkodott, a szakmai fejlődés pubertáskorában megrekedt újságíróként nyilvántartott kollégák fejében él, jobbára ott is csak mint homályos álom, ködbe vésző emlék. De térjünk vissza a kórképhez. Nyilván senki, vagy csak igen kevesen gondolják azt, hogy 9 éve, az Insajder indítása óta sokat változott volna ez a Szerbia. Hogy más erők és érdekek vezérelnék a társadalmi mozgásokat. Még a politikai és a háttérből irányító oligarchák sem cserélődtek ki. Ugyanazokat a politikusokat halljuk nap mint nap, legfeljebb most ellenzéki pozícióból támadva vagy védekezve. Vagy éppen a hatalmiból hozsannázva. Pedig aki annak idején végignézte ezeket a műsorokat vagy most módszeresen átrágja magát Brankica Stanković könyvén, tehát aki megismerkedik a kórképpel, az rájön, hogy tényleg a korrupció és a szervezett bűnözés melegágyában élünk. Ahol összefonódik az oligarchák és a politikusok világa. Ahol az érdekeken kívül semmi, de semmi nem érdekli a politikus– meg üzletembert. Jól felfogott csörgő „eszmékben” kimutatható érdek. Amit most már lassan nem is titkolnak politikusaink. Rájöttek, hogy úgysem lehet. Mert állandóan a nyilvánosság előtt vannak. Hála az általuk, na meg a mentoraik – régen mecénásoknak nevezték őket –, de az egy más világ volt, amelyben a művészeket díjazták az akkori közéleti hatalmasságok – tehát folyamatosan ki vannak téve a közvélemény nagyon változó ítéletének az általuk irányított sajtó révén. Amely sajtó köszönő viszonyban sincs azzal az újságírással, amelyet az említett Brankica Stanković és az Insajder személyesít meg. Ezúttal nagyon találó ez az éppen az itteni politikusok által közhellyé koptatott „köszönő viszonyban sem” szókapcsolat, mert odáig fajult a helyzet, hogy a kollégák a szó szoros értelmében elfordítják a fejüket azoktól, akik a másik táborba tartoznak. Pedig egyik sem jobb a Deákné vásznánál. Csupán abban különböznek, hogy az egyik ezt, a másik azt a tábort szolgálja. Hűen, hívebben a kelleténél. Vidáman csaholva követve a kiválasztott politikust minden újabb kalandjába, politikai flörtjébe. Lesve az odadobott csontot, amin esetleg lehet marakodni. Bár az okos és jó gazda szépen megosztja a jutalomropit a házi kedvencek között. És odasuhint – keményen – a környéken ólálkodó, idegennek tartott betolakodóra. Meg kell védenie a falkát az alfahímnek. Meg rendet is kell tartania benne. A falkában mindenkinek megvan a helye, az elsőtől az utolsóig. Aki ezen változtatni próbál, általában meglakol. Csak a falkavezér cserélődik olykor, de azt kemény, leggyakrabban végzetes harc előzi meg.
Valahogy így működik ez ebben a szerbiai politikai üzletemberi falkában is. Aki megpróbál rajta változtatni, pórul jár. És az is, aki a falka belső rendjét, működési szabályzatát igyekszik a világ elé tárni. Ezért kell Brankica Stankovićnak már évek óta állandó állambiztonsági felügyelet alatt élnie. És félnie, mert mint ahogy azt megmagyarázták neki, azok, akiknek tevékenységével kárt okozott, nem felejtenek. A játék nem babra megy. Akkor sem arra ment, amikor az oligarchák meg a politikusok befolyást meg vagyont szereztek és akkor sem, amikor törvénybe ütköző, de legalábbis a köz érdekei elleni cselekedeteiket megpróbálta valaki felfedni. Majd ha egyszer változik valami az itteni társadalmi rendben, módosulnak a falka belső szabályai – ez pedig csak hosszas evolúciós folyamat eredményeként történhet meg – akkor lehet, hogy módosul az itteni újságírás is. És nem jutnak Brankica sorsára azok, akik megírják az igazat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Belarusz: a mi sorsunk is?
"Legsokkolóbb az az őrizetbe vett tüntetőkkel szemben tanúsított rendszerszintű erőszak a rendőrségi buszokban és a börtönökben. >
Orbán Viktor nem akar egy ágyba bújni Lukasenkóval?
Eltérnek a vélemények, hogy mi várható Magyarország részéről a mai uniós külügyminiszteri értekezleten a Belorusz ellen >
Már megint ellopták Fehér-Oroszország jövőjét
Úgy néz ki, hogy Tyihanovszkaját előbb több órára őrizetbe vették, majd arra kényszerítették, hogy hagyja el >
Soros 90
A vezető német konzervatív lap azt írja a ma 90. születésnapját ünneplő Soros Györgyről, hogy az >
Esik szét Európa utolsó igazi diktatúrája
Legalábbis a konzervatív brit Times szerint: A nagy tömegdemonstrációk jelzik, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség abban >
Orbán életveszélyes revizionizmusa
A National Review nevű vezető amerikai konzervatív napilap életveszélyesnek tartja Orbán Viktor revizionizmusát, mert az egy >
Az EU megrekedt félúton
Így pl. nem működik a menedékrendszer. Az euró ellenére sincs egységes gazdaság- és pénzügypolitika. Pedig a >
A vírus nem végzett a populizmussal
Erre figyelmeztet az Orbán Viktor képével illusztrált cikkében az amerikai Columbia Egyetem egyik politológusa. Nadia Urbinati >
Hétköznapi rasszizmus Magyarországon
Összesen mintegy 7200 afrikai diák kapott ösztöndíjat, ám a sokszínűség hiánya, illetve az Orbán-kormány által gerjesztett >
Az EU halványabbnál is halványabb ígérete
Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem >
A koronavírus lerombolhatja a demokráciát
A fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a >
Az Indexnél nem hagyományos cenzúra érvényesült
Az autonómia sérül úgy is, ha meg akarják mondani, hogy kik dolgozhatnak ott és kik nem. >