2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A történelmi Jugó-mosoly

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A történelmi Jugó-mosoly

Erzsébet királynő: „Ön jól nősült, megtalálta a jugoszláv Ava Gardnert.”

Katonai tiszteletadás mellett temették el október 26-án Belgrádban Jovanka Brozt (született: Budisavljević, 1924-2013), Josip Broz Tito egykori jugoszláv elnök özvegyét. Ivica Dačić szerb miniszterelnök búcsúbeszédében azt mondta, hogy a temetés megfelelő alkalom arra, hogy Szerbia beismerje: bűnt követett el Jovankával és saját történelmével szemben. Miért is?

„Ön jól nősült, megtalálta a jugoszláv Ava Gardnert.” Állítólag maga a brit királynő mondta ezt Titonak a hatvanas években, amikor Brozék még a nemzetközi (nemcsak nyugati) diplomácia üdvöskéi voltak és kapcsolatuk is felhőtlen volt – legalábbis a kívülállók számára. Az egyetlen igazi kommunista first lady életútja nemcsak kalandos, fordulatokban gazdag volt, hanem osztozott ennek a többnemzetiségű országnak a sorsában is.

Jovanka Budisavljević 1924. december 7-én született egy likai (Lika, Horvátország „gerince”, a tengerparti és a szárazföldi országrész közötti régió, még most is jelentős számú szerb lakossal) faluban, Pećaniban. Tehetős család volt, legalábbis Jovanka elbeszélése szerint, hiszen apja „háromszor is járt Amerikában, ahol nagy pénzeket keresett”. Ennek ellenére, 1941-ben 17 éves korában csatlakozott a német megszállók ellen harcoló kommunista partizánokhoz. Végigharcolta a 2. világháborút, 1942-ben a lábán megsérült, majd tífusszal is ágynak esett. 1945-ben 21 évesen két magas kitüntetéssel (a Bátorságért Érdemrend és a Partizán Emlékérme) minden esélye megvolt, hogy kamatoztassa háborús múltját. Több tízezer sorstársával együtt tetemes nyugdíj, öröklakás, elsőrangú egészségügyi ellátás és a katonai nyaralók luxusa várta. Ehelyett, a Vreme belgrádi liberális hetilap publicistája szerint „egy, már életében intézménnyé vált, jóval idősebb (32 év) férfihez kötötte a sorsa (vagy akik azt irányították), lemondott az anyaságról, az udvari pletykák és összeesküvések áldozatává vált, majd utolsó néhány évtizedét nyomorban élte le”.

Titóval 1942-ben a boszniai Bihaćban találkozott először, ott ülésezett a kommunista partizánok „népi parlamentje”. Személyesen két évvel később a Drvar (szintén Bosznia) elleni német légi deszant idején ismerkedtek meg, Jovanka akkor már az ottani partizán hadosztály kórházparancsnoka volt. Nem mélyült el a kapcsolatuk, mert a nőcsábász hírében álló partizán parancsnok érdeklődését akkortájt más elvtársnők kötötték le.

Erre később, 1947-ben került sor és ekkor következett be Jovanka életében az első kulcsfontosságú fejlemény, amelynek mozgató rugója máig is csak találgatások tárgya. Az egyik verzió szerint Aleksandar Ranković (1966-ig volt teljhatalma, akkor Tito hatalomféltésből menesztette), az ország szerb nemzetiségű belügyminisztere a szó szoros értelmében castingot szervezett olyan megbízható elvtárslányok számára, akik majd Josip Broz kabinetjében szolgálnak. Ranković ötven közül ötöt kiválasztott, bemutatta őket Titónak, aki azonnal Jovankára mutatott. A történet eme változatához tartozik, hogy Jovanka útját az a Đoko Jovanić, szintén szerb nemzetiségű tábornok is egyengette, aki akkor a mindenható KOS (Katonai kémelhárítás) vezetője volt, és akit később (hetvenes évek közepe) azzal vádoltak, hogy összeesküvést tervezett Jovankával Tito megbuktatására.

A másik verzió szerint Ivan Krajaćič, az NKVD belgrádi embere (Sztálin csak egy évvel később átkozta ki Titót) Budisavljević elvtársnőt valósággal betuszkolta a jugoszláv vezető közvetlen környezetébe. Ennek a verziónak a következménye az az állítás, hogy Jovanka orosz kém volt. Ehhez ő maga is fűzött kommentárt, már amikor teljes elszigeteltségben és nyomorban élt: "Úgy tudom, az oroszok mindig gondoskodtak a kémjeikről. Ha orosz kém lennék, ők biztosan nem engednék, hogy így éljek".

Bármi legyen is az igazság Jovanka és Josip a legnagyobb titokban 1952-ben, a dunamenti Ilokban, az ottani Dunavka villában esküdött örök hűséget egymásnak. A menyasszonynak ez volt az első házassága, a vőlegénynek a negyedik (az első orosz, a második osztrák, a harmadik szlovén elvtársnő volt). Nem kis büszkeséggel nyugtázták a beavatott jugoszlávok annak idején, hogy még a brit titkosszolgálat sem tudott a frigyről és csak akkor vált nyilvánossá, amikor egy évvel később Jovanka már Tito jobbján fogadta Anthony Edent, az Egyesült Királyság külügyminiszterét. Ezt követően majd negyed századig (1953-77) Jovanka Broz a szocialista Jugoszlávia egyik jelképe volt. Nenad Radić történész szerint Jovanka komoly tényezője volt a Tito kultusznak, amelyet egy egész csapat tudatosan épített évtizedeken keresztül. Ez azokat a feltevéseket támasztja alá, hogy Jovanka és Josip kapcsolata nem kizárólag spontán alakult ki, hanem külső erők is közrejátszottak.

Hat hónappal az esküvő előtt Budisavljević elvtársnőt Rómába küldték a számos jugoszláv diplomatát adó Velebit családhoz (nem összetévesztendő a Likát és a tengerpartot elválasztó hegységgel), ahol etikettből és öltözködésből kap gyorstanfolyamot. Egy teljesen megváltozott ara tér haza: a szürkeséget erényként viselő volt partizánlányt egyszeriben Hollywood varázsa lengi körül. Radić szerint Josip Broz nagy hódolója volt az amerikai filmálomnak. Mindenesetre, Jovankából a nyugati értelemben vett first ladyt faragtak, teljes egészében átvéve az amerikai ikonográfiát.

Milovan Đilasnak, Tito egyik legközelebbi munkatársának, majd kiátkozása után a kommunista világ egyik legismertebb disszidensének nem volt jó véleménye Jovankáról. Karrieristának írta le, aki uralkodni kíván férje felett. Szerinte akkortájt a Broznéról szóló viccekért akár börtönbe is lehetett jutni. A sok önjelölt krónikás közül egy, a Marsall egykori magánorvosa, Aleksandar Matunović pedig azt állította, hogy „ a 70-es évek közepére Tito számára is világossá vált, hogy Jovanka hatalommániás lett. Az asszony magas állami funkciókat követelt férjétől, és azt tervezte, hogy Jugoszlávia örökös elnökének halála után ő örökli a hatalmat.”

Mindenesetre, mindeddig ismeretlen okokból Josip Broz 1974-ben úgy határozott, hogy egy pártbizottság létesüljön, amely kivizsgálná „Jovanka elvtársnő esetét”. Egészen 1988-ig (Tito 1980-ban halt meg!) a legfelsőbb pártfórumok 59 esetben tárgyaltak a Broz családról és különösen Jovankáról. A házaspár nyilvánosan 1977-ben jelent meg utoljára együtt, de már két évvel azelőtt Tito elköltözött a közös villából és a diplomáciai protokoll események színhelyéül szolgáló Beli dvorba helyezkedett el.

Josip Broz ennek ellenére nem akart elválni feleségétől, de együtt sem élni vele. Jovanka eltűnt a nyilvánosság elől, már csak Tito temetésén bukkant fel újra. És utána is folytatódott a kálváriája.

Nem sokkal a férje temetése után kilakoltatták, és egy, a külföldi vendégek számára fenntartott villába költöztették, ahol haláláig élt. Az épület az évek során tönkrement és beázott, mivel azonban Jovanka nem kapott semmilyen nyugdíjat, nem tudta a károkat megjavítani, pénz hiányában télen fűtés nélkül élt. A szerb kormánytól csak 2009-ben kapott új személyi okmányokat. Amikor két hónappal ezelőtt kórházba került az idős asszony, a szerbiai bulvársajtó és egyes orvosok elképesztő dolgokat műveltek vele. A kezelő orvosa például nyíltan beszélt nemcsak a betegségeiről, hanem testének fizikai állapotáról is.

Jovanka utolsó kívánságát, hogy temessék volt férje mellé, a szerb kormány teljesítette. Az asszonyt a Virágházban – a volt elnöki rezidencia kertjében épített mauzóleumban –, a Tito sírja melletti teremben temették el. A gyászolók szintén a kívánságára a Bella Ciao című közismert olasz antifasiszta partizándalt hallgatták végig.

Tito özvegye magával vitte a sírba a nagy titkot: összeesküvő, a férje hatalmára törő hatalomszomjas nő volt-e vagy a Josip Broz örökléséért folytatott kíméletlen harc áldozata.

Tekintettel a Tito halála után hatalomra jutott második vonalbeli pártvezetők teljesítményére és gátlástalanságára (az ország széthullására a széthúzásuk miatt) az utóbbi verzió tűnik hihetőbbnek. Ezt támasztja alá az a tény, hogy Tito környezetében döntő szavuk a hetvenes évek második felében a horvát és szlovén kommunistáknak volt, akiknek nem állt érdekükben egy szerb nemzetiségű ikon Jugó-mosolyának éltetése.

2013. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább