Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A jogállam védelmében
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):
Pazarló ország
Csepeg a radiátor szelepe a toalettben, telefonálok a Stan közvállalatba, egy hölgy, bizonyára a titkárnő, megnyugtat. Jönnek a mesterek. Mikor?, kíváncsiskodom. A titkárnő hangja elbizonytalanodik. Azt nem tudhatom, válaszolja. Akkor ki tudja, faggatom tovább. A munkavezető, közölte. Szeretnék a munkavezetővel beszélni, mondom neki. Azt nem lehet, int le a titkárnő, a legjobb lesz, ha a holnap reggel 7-kor telefonál neki. Kora reggel telefonálok a munkavezetőnek, bemutatkozom, közlöm a lakcímemet, s máris hallom a magabiztos választ. Húsz perc múlva ott leszünk. Húsz percet vártam, ám mivel orvoshoz kellett sietnem, a feleségem ügyelt tovább. Negyven perc múlva – ez valóban csodával határos! – valóban megérkeztek a mesterek. Valamit piszmogtak a toalettben, s távoztak. Két óra múlva hazatértem, a biztonsági szerep azonban továbbra is csöpögött. Fele sem tréfa, gondoltam s újra hívtam a munkavezetőt. Még aznap megérkezett a mester, s rövid ideig piszmogott a toalettben. Rendben lesz, jelentette ki határozottan. Megkönnyebbültem. Út előtt álltam, nem akartam, hogy az alattam levő lakótárs kárt szenvedjen. Ám reggel újra tócsát találtam a toalettben. A Stan nem bírt dőlőre jutni a szivárgó radiátor-szeleppel. A XXI. század elején előveszem a vödröt és a szelep alá helyezem. Közben hallom, hogy a gazdaság miniszter rendbe akarja hozni a közvállalatok szénáját. Hogyan hozza rendbe, ha annak emberei nem tudnak egy szelepet megjavítani? Szörnyű pazarlás, hiszen kétszeri kiszállás után az eredmény nullával egyenlő. Így pazarolják a polgárok adóját. A pazarlásról külön megbizonyosodtam, amikor kiléptem az erkélyre. A nevezetes Stan közvállalat már a kora tavasszal állványokat állított fel lakóháztömböm köré, hogy sztiroporral burkolja be a betonfalakat. A lakók ugyanis takarékoskodnak az energiával. Nem így az adófizetők pénzéből élő Stan közvállalat. Közeleg a tél, jönnek a hideg napok, amelyek általában meglepik a közvállalatok igazgatóit, de az állványok egy része még mindig a régi helyükön áll. Több mint hat hónap múlt el, a munkát nem fejezték be. Az emberek arról beszélnek, hogy mennyibe kerül az ilyen magas állványok bérlése. A csepergő esőben arra gondolok, hogy milyen gazdag és tékozló ország Szerbia. Azok a nyugati országok, amelyek kölcsönt biztosítanak számunkra, bizony a fogukhoz verik a garast, nem hagyják, hogy a drága állványok több mint fél éven át kallódjanak.
Az aesopusi nyelvről
A kolozsvári Helikonban Dávid Gyula kitér Páskándi Géza „aesopusi nyelvére”. Páskándi Romániából települt át Magyarországra, s magától értetődő, hogy foglalkoznia kellett a magyar kisebbség hányatatásaival. Az egyik 1974-75-ben megjelent tanulmányában (A nemzeti kérdés metafizikája) a nemzeti összetartozás tudatáról, a kisebbségi közösség megmaradásáról értekezve Marxra, Leninre, Sztálinra hivatkozik. Az olvasók azonban nagyon jól tudták, hogy miről van szó, a közösség ugyanis megteremtett egy közös, titkos nyelvet. Az olvasók értették a rejtjelezett nyelvet. Az aesopusi nyelvnek hosszú történetét az új nemzedékek nem is ismerik, mert velük elhitették, hogy ma már mindent ki lehet mondani. Pedig nem így van, ezt mindenki tudja, és ezért óvatoskodik. Kisebbségi környezetben is egyre többször találkozom, akik a magánbeszélgetésekben a kisebbségi politikusokra panaszkodnak, de ha felteszem nekik a kérdést, hogy miért nem írják meg, akkor kiderül, hogy azért, mert félnek. Szóval, ne ámítsuk magunkat, a többpártrendszerű demokráciában is terjed a félelem. A régi tabuk sebeit még érzékeljük, de az új tabuk már működnek. A tegnapi ideológiai cenzor helyét elfoglalták az újak, akik ugyanúgy ellehetetlenítik a másként gondolkodást, mint a régiek. Ez főleg a kisebbségi közösségekben érvényes, ahol hiányzik a tényleges többpártrendszer működéséhez szükséges kritikus tömeg. Nem is csoda, az egykori kommunista funkcionáriusok annakidején elfásultak, megelégedtek azzal a jelszóval, hogy aki nincs ellenük, az velük van. Így kezdődött az olvadás. Az új többpárti vezetők következetesebbek. Aki nincs velük, az ellenük van. Beköszöntött a vadkapitalizmus!
A jogállamiság megsértése egyben a keresztények megsértése is
A minap egy párttag bejelentette, hogy Jézus a keresztények Istene, ami miatt a keresztények joggal felkapják a fejüket. Az érzékenyebben még meg is sértődhetnek, a joggal mondhatják, hogy a politikusok maradjanak a politikánál, ne foglalkozzanak teológiával. De ezúttal nem a teológiáról van szó, hanem a jogállamról. Újvidéken ugyanis cenzúráztak egy kiállítást, mert egy arc nélküli férfit ábrázolt, s a kompozíció asszociál Jézus keresztre feszítésre. A férfi egy csomó pénzt tart a kezében. A Művelődési Központ azért cenzúrázta az előadást, mert tudomása szerint ez sérti a hívüket. Én a kölcsönös empátia híve vagyok. A hívőknek tisztelniük kell az ateistákat, az ateistáknak pedig a hívőket. A szabadság és a hit démonjai miatt megtörtént, hogy az egyik vagy a másik fél nem tartotta magát ehhez. Vannak kellemetlen történelmi emlékek az inkvizícióról, a politbüróról… A demokratikus társadalmakban viszont főleg a szabadság és a jogok értelmezésének ellentmondásairól van szó, arról nem is szólva, hogy vannak köztes esetek, amelyekben nagyon nehéz dönteni. Külön kérdés, hogy a sértés jelentése az idők folyamán változik, ami tegnap sértésnek számított, az ma nem számít annak. Ennek ellenére is legyünk megfontoltak és bölcsek. Vannak esetek, amikor egyértelműen sértésről beszélhetünk. Például, olyan szöveg, amelyben Krisztus a köpenyegforgató politikust dicsér, valóban sértésnek számít, hiszen a Bibliából tudjuk, hogy Krisztus milyen mélyen megvetette a képmutatókat. Ezért nem értem, hogy komoly egyházatyák miért fogadják szívükre az ilyen politikust. Tegyük a kezünket a szívünkre, hányan vannak a vezető politikusok között, akik a köpenyegforgatást gyakorolják! Vajon ez nem sértés? Vajon ez nem a krisztusi tanok gúnyolása? Az is biztos, hogy az igaz hívő, aki az inkriminált művészi alkotást sértésnek véli, sokkal inkább megbotránkozik az Istent emlegető káromkodások hallatán, amivel nem csak az utcán, a köztereken találkozik, hanem a közhivatalokban is. Szinte naponta felháborodok miattuk, de eszem ágában sincs, hogy az újvidéki városi vezetőket bíráljam azért, mert nem tiltják be a káromkodást. Miért? Egyszerűen ezért, mert ez nem az ő dolgok. A közízlés és a közerkölcs megsértésének ügyében ugyanis csak a független bíróság dönthet, ha erre van törvény. Ha nincs, akkor a párbeszéd számít gyógyírnak. Ám, mi történt Újvidéken? Az egyik városi vezető az Újvidéki Televíziónak azt nyilatkozta, hogy igazoltnak véli a cenzúrát, mert „konzultálták” néhány nagyváros bíróságának ítéletét. Helyesen mondta, bírósági ítéletekről van szó. Ismeretes, hogy a bírósági ítéletek konkrét esetekre vonatkoznak, mint ahogy az is köztudott, hogy a bíróságok egyes esetekben felmentő, másokban elmarasztaló ítéletet hoztak. A városi vezető tehát tisztában van azzal, hogy bírósági ítéletekről van szó, hogy a demokratikus jogállamban ilyen ügyekben a bíróság illetékes, ám szándékosan megfeledkezett arról, hogy egy városi végrehajtó hatalom nem sajátíthatja ki a bíróság kompetenciáját. Ez súlyosbítja vétkét. Sajnos, Újvidéken ez történt. Ez esetben én nem pro vagy kontra érvelek, nem a művészi alkotás mellett vagy ellene, hanem csak a jogállamot védem. Ne vegye át egyetlen politikus sem a bíróság szerepkörét. Ebben bizonyára egyetértenek velem a demokratikus keresztények és a demokratikus ateisták, mert tudják, hogy ez az út a szörnyű idők emlékét idézi fel. Amíg ilyen politikusi nyilatkozatok hangzanak el, addig okunk van félni. A közelmúlt még nem múlt el.
Feketepiacon a személyes adatok
A feketepiacon árusítják a vajdasági magyarok személyes adatait, olvasom a szerb sajtóban, amely félig-meddig bohózatként adja elő a történetet. Nem veszi komolyan, inkább a nevetség tárgya lettünk. Igaz, mindez részben bohózatra emlékeztet, de számunkra baljós jelenség. A kereskedelmi és a reklámcégek jól fizetnek az ilyen adatokért, különböző gazfickók felhasználhatják, esetleg zsarolhatják a polgárt, nem beszélve a politikai alvilágról, amely alkalmas pillanatban vészesen visszaélhet az adatokkal. A történelem tud ilyen esetekről. A törvény szerint az adatok begyűjtésére csak a kormánynak volt joga, mégpedig a nemzeti tanácsok megválasztása előtt. A választásra feliratkozottak dokumentációját a kormány illetékes szerveinek a választások lebonyolítása után bizottság előtt kellett volna megsemmisíteni, nehogy illetéktelen személyek kezébe kerüljön. Az ügyészség kötelessége kivizsgálni, hogy megsemmisítették-e a dokumentumokat, ha igen, akkor pedig állapítsák meg a nyomószervek, hogy a listák hogyan kerültek a feketepiacra. Ha a kormány tiszteli a törvényt, akkor más nem tehet. Ha nem tiszteli, akkor mi jogon követeli, hogy az alattvalók tiszteljék?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >
Događa li se čudo u Mađarskoj?
Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >
Hatalomváltás előtti forrongások
Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >