2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Jawohl

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Jawohl
(Van-Freischutz illusztrációja)

Mondta szépen a német kancellár, hogy Belgrádnak fel kell számolnia a Koszovóban működő párhuzamos intézményeket. Nem most, még akkor, amikor Boris Tadić volt Szerbia erős embere. Lehetetlen, hogy nem értették meg Angela Merkel szavait, de akkor, az akkori erőviszonyok közepette más volt a prioritás. Mint korábban annyiszor. Nem is lett belőle uniós csatlakozási tárgyalások kezdési dátuma. Pedig milyen jól jött volna. De ugye, az akkori hatalom azzal a jelszóval uralkodott, került kormányzási pozícióba, hogy „Koszovó is, Európai Unió is”. Meg valamiféle párhuzamos vágányokról beszélt nekünk – egy ideig –, amelyeken egymás mellett halad a koszovói meg az uniós csatlakozási szerelvény. Aztán jött a váltókezelő, és ezeket a szerelvényeket egy vágányra terelte. Most folyik az összekapcsolásuk. Hogy egy kompozícióként haladjanak – haladjon. Aztán majdcsak eléri a végállomást. Hogy mikor, az természetesen azon múlik, hogy a lassúbb mennyire engedi. Mindig a leglassúbb vagon az, amelyik meghatározza egy szerelvény haladásának a gyorsaságát.

Most azt mondta ugyanaz a német kancellár – a következő is ezt az álláspontot képviseli majd – remélhetőleg ez is világos itt mindenki előtt, tehát azt monda Németország miniszterelnöke, hogy Szerbia januárban kezdhetné meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, azt követően, hogy a(z akkor már)

28-ak állam- és kormányfői decemberben megerősítik: Koszovóban alkalmazzák a brüsszeli megállapodást. Kétségtelen, hogy az utóbbi hónapokban Belgrád és Pristina határozott haladást ért el a kapcsolatok normalizálásában. Az is kétségtelen, hogy az egyezményt vére kell hajtani – szögezte le a kancellár a Bundestag csütörtöki ülésén. A folyamat nem állhat le, Szerbia uniós csatlakozásáig teljesem rendezni kell a Koszovóval való kapcsolatokat. Magyarán Szerbiának addig így vagy úgy, de el kell ismernie új déli szomszédjának a függetlenségét. Mert a német parlament feltételei között szerepel az is, hogy Belgrádnak szerződésben kell kötelezettséget vállalnia arra, hogy a csatlakozás után nem fogja akadályozni Pristina uniós közeledését. Ami, ugye, mégiscsak valamiféle írásos elismerés lesz, még akkor is, ha ezt itt másképp nevezik. Mert az Unióba csak független államok léphetnek be. Addig azonban még sok víz lefolyik a Dunán meg az Ibaron is. Az utóbbin decemberig meg kellene nyitni azt a hidat, amely már évek óta nem összeköti, hanem elválasztja Kosovska Mitrovica északi, szerblakta és déli, albán részét. Az ottani szerbek által emelt torlaszok révén. Nem lesz ez sem egyszerű, mint annyi más ennek a brüsszeli megállapodásnak az érvényesítése során. Persze Belgrádnak azért vannak eszközei, amelyekkel kezelni tudja, tudná az észak-koszovói nemzettársak viselkedését. Alkalmazásuk esetén azonban kiszámíthatatlanná, ellenőrizhetetlenné is válhatnak az események.

De térjünk vissza a berlini-brüsszeli reagáláshoz. Mit is üzent az ilyen döntéssel Európa? Először is azt, hogy Belgrád, tekintet nélkül az elmúlt év eredményeire, még mindig nem nyerte el a föltétlen bizalmat. Az utóbbi 2 évtizedben a világ megtanulta a leckét. Európának vannak olyan részei, amelyekben nem az adott szóra, hanem a tettekre kell figyelni. Az egyik ilyen bizonyítottan a kontinens délkeleti része. Nem csak Szerbiára vonatkozik ez. Elég, ha a görögországi állapotokra gondolunk, ahonnan hamis jelentések érkeztek Brüsszelbe. Románia, Bulgária esetében sem úgy zajlik minden, ahogyan azt annak idején elképzelték. Ilyen az, amikor a politika erősebb a nehézkes, de jól átgondolt szabályoknál. De maradjunk Szerbiánál. Olyan állam, amelyben problémák vannak, ugyancsak nemkívánatos az Unióban. Ciprus esete, az ottani görög-török viszályból eredő nehézség elegendő figyelmeztetés. És még valami. Itthon is akad tennivaló, olyan, amelynek az elvégzése nélkül csak sóvároghatunk meg elégedetlenkedhetünk. Az egyik az igazságügy reformja. De ide sorolják a kisebbségvédelmet, a befektetők biztonságának és nem utolsó sorban a sajtószabadságnak a szavatolását. Lesz itt még dolog! Jawohl!

2013. június 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább

Koronás világunk, quo vadis?

A túlzott lazítás sajnos nagyon rossz következményekkel járt. Túl gyorsan jött a „megnyertük a csatát” kommunikáció, >

Tovább