2024. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Fenyőfa illata: Erdély

Interjú Sütő Andrással karácsony előestéjén

Keszég Károly
Fenyőfa illata: Erdély

Sütő András az egyetemes magyar irodalom egyik kimagasló egyénisége, író és drámaíró, aki a kisebbségi sor­sot emberi és közéleti példamutatás­sal vállalta. Az Anyám könnyű álmot ígér szerzője a véres marosvásárhelyi eseményekben súlyos szemsérülést szenvedett, azóta többször megmű­tötték. Jelenleg Budapesten piheni az operáció fáradalmait, s ott várja a karácsonyi ünnepeket. Kérésünknek azonban örömmel tett eleget, így készült el ez az alkalmi telefonbeszélge­tés.

– Európa közvéleményét megdöbben­tette a hír, hogy Önt és Tőkés Lászlót a román hatóságok perbe akarják fogni. Ugyanakkor felröppent az a híresztelés is, hogy Ön emiatt nem fog visszatérni Er­délybe. Mi igaz mindebből?

– Ebből annyi igaz, hogy március óta a román sajtónak egy elég jó része hazugsá­gokkal, rágalmak áradatával próbálja a márciusi pogrom ténybeli igazságait elfedni és lehetetlenné tenni az események objek­tív vizsgálatát és előterjesztését. Ilyen for­mán került sor arra is, hogy a Vatra Romaneasca marosvásárhelyi vezető cso­portja megpróbál most az áldozatokból vádlottakat teremteni, illetve – úgymond – vádlottakat igazolni a világ felé. Tehát, így került sor személyemre is, amidőn a már­cius 19-ei események kapcsán a Vatra Romaneasca illetékes csoportja Ion Creciu tábornok személyében és aláírásával bűn­vádi eljárást próbált indítani ellenem, mint olyan személy ellen, aki kirobbantotta a vásárhelyi konfliktusokat. Miután mi senkit nem támadtunk meg, sőt ellenkezőleg: megakadályoztuk a magyar tömegek kivo­nulását az utcára, hogy ne támadjon nagyobb vérontás; jómagam békítő, és a két nép közös érdekeit hangoztató beszédet tartottam. Megpróbálták mindennek az el­lenkezőjét a bíróság elé vinni. Ebből folyta­tódik most már az a gyalázatos sajtó­kampány, amelyet Tőkéssel egyidejűleg ellenem is folytat a román fasisztoid sajtó. Ez ellen támadt Európa-szerte, főleg kultu­rális körökben, nyilvánvalóan indokolt tilta­kozás és felháborodás.

A másodikként elhangzott kérdésre: ter­mészetesen rémhír. Én most kényszerűleg, orvosi kezelés és újabb két szemműtét miatt tartózkodom jelenleg is Budapesten. Idén háromszor is otthon jártam, és termé­szetesen elviseltem a fenyegetettségnek, az otthoni veszélyes állapotnak minden keserű napját és óráját, de álmomban sem jutott eszembe megtagadni Erdélyt, a szülőföldemet, az erdélyi és a romániai magyarságot

– Csütörtökön este tért vissza Maros­vásárhelyről. Milyen karácsony elé néz az erdélyi magyarság?

– Sajnálatos módon igen szomorúságos ünnep elé néz most a romániai magyarság is. Azért mondom, hogy a romániai ma­gyarság is, mert a jelenlegi gazdasági álla­potok közepette az egész román népet sújtja az a szörnyűséges örökség, amelyet át kellett vennie a Ceausescu-féle diktatúra megdöntése után. Egyrészt az általános szegénység és áruhiány miatt szenved az ország egész lakossága, románok, magya­rok éppen úgy, mint bármilyen más nemzetiséghez tartozó polgárok. Másrészt viszont nagyon szomorúságos a romániai, az erdélyi magyarság karácsonyi ünnepe, mert az imént említett folyamatos uszítás következtében a nacionalista és főleg ma­gyarellenes izgatás és a minden elképzelést felülmúló hazugságáradat folytán ez a magyarság állandó veszélyben él, és szinte minden nap ki van téve félrevezetett, fasisz­toid csoportok támadásának A szent ün­nep éjszakája sajnálatos módon a félelem és a terror légkörében fog lezajlani a ve­gyeslakta vidékeken.

– Ebben a kényes helyzetben, amely­ben Románia és a romániai magyarság van, hogyan látja az elkövetkező év, évek feladatait?

– Nagyon nehéz erről úgy vélekedni, hogy röviden és tömören foglaljuk össze mindazt, ami ezzel kapcsolatos. Ezért én most csak annyit mondhatok, hogy Romá­niában egyre nyilvánvalóbban társadalmi-politikai feszültségek jellemzik a közéletet, az állam egész mostani állapotát. De nem lehet tudni, hogy a kialakuló konfliktusok közepette milyen erők tudnak meghatározó módon változtatni az ország jelenlegi politi­kai állapotán mindenekelőtt Ebben a romániai magyarság – ahogy tapasztalhat­tam egyrészt a sajtó útján, másrészt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőivel folytatott beszélgetéseim alapján – megpróbálja a lehető legjózanabb mó­don kiértékelni ezt az abszurd helyzetet és természetesen minden erejével azokat a román politikai köröket támogatja, ame­lyek határozott jelét adják annak, hogy szembeszegülnek a Ceausescu-féle politi­kai és terrorisztikus örökséggel, és amelyek a mostaninál valóban elfogadhatóbb jogi viszonyokat tudnának teremteni és egyúttal nyilvánvalóan – legalább részben – hajlan­dók elfogadni az európai demokráciák kö­vetelményeit

– A romániai, erdélyi szomorú tapasz­talatok birtokában, milyen üzenetet kül­dene a demokráciába vezető zűrzavaros úton éppen csak elindult vajdasági ma­gyarságnak?

– Üzenni nem üzenek semmit, ezt Kos­suth Lajosnak tartom fenn, ez a hely az ő joga volt, és az ő joga maradt, hogy „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje”. Sokat is szenvedtek szegény szé­kelyek, amikor ezt énekelték. Én inkább kívánságot fogalmaznék meg. Azt a kíván­ságot, hogy mivel hasonló, ha nem is mindenben azonos kisebbségben levő ma­gyarságról van szó, mindazt, amit magunk­nak kívánok, erdélyi magyaroknak, tehát: a teljes, tökéletes egyenjogúságnak európai szintű megvalósítását, ezt kívánom teljes szívemből sorstársaimnak, a vajdasági magyaroknak is. Kívánom, hogy a naponta elszenvedett kudarcok keserű tapasztalatá­val sem, ennek ellenére se adják fel azt a küzdelmet, amelyet ők is elindítottak a maguk – számomra még sajnálatos mó­don elég ismeretlen – világában. Kívánom nekik, hogy együttesen és minden kisebb­ségi magyarnál együtt álmaikat '91-ben legalább részben megvalósítsák.

– Szándékozik-e visszatérni Romániá­ba, vagy Magyarországon marad?

– Természetesen vallom azt amit írás­ban és szóban nemegyszer megfogalmaz­tam, hogy Erdélyben akarok élni, munkál­kodni mindenekelőtt íróként, de közösségi emberként is – ahogy lehet, és amint lehet­séges. Én ezt vallom annak ellenére is, hogy a gondolataim megfogalmazása és közzététele miatt a szememet kiszúrták az orvgyilkosok. Mindennek ellenére vállalni kell ezt a sorsot, mert hiszen nem csupán sebesültjei vannak az erdélyi magyarság­nak, hanem halottai is. Ezeknek a halot­taknak az emléke is kötelez arra, hogy amíg lehetséges a küzdelem a romániai magyarság egyenjogúságáért, addig azt folytassam magam is. Természetes, hogy nem tudom, meddig kényszerülök távol maradni. Egy január elejei bostoni és egy későbbi németországi szemműtét áll előt­tem, és az egészség visszanyerésének igen homályos ígérete. De ennek ellenére remé­lem, hogy legalább részben visszanyerem a képességemet, amit haza akarok vinni Marosvásárhelyre, és amit ott akarok tovább hasznosítani, ahol eddig is éltem.

– A vajdasági közvélemény is szorong­va követte egészségi állapotának alaku­lását, és szeretné tudni, milyen új Sütő-művekre számíthat?

– Próza, dráma, esszé és napló az, amit elkezdtem és kényszerből abbahagytam. Ez vár rám, és ezeket a megtervezett, félig-meddig be is fejezett munkákat szeretném megjelentetni az elkövetkező esztendők­ben. Ehhez kellene a nyugalom, az kellene, hogy legalább otthon, Marosvásárhelyen vagy sikaszói kicsiny házamban legalább néhány hétre asztalhoz tudnék ülni. Ez az álom, amelyet kergetek, és amely engem arra késztet, hogy lehetőleg minél hama­rabb hazatérhessek.

– A vajdasági olvasók nevében is kö­szönöm a beszélgetést, és azt a bizonyos „könnyű álmot” kívánom a karácsonyi ünnepekre.

– Én is ezt kívánom viszont minden korok minden olvasójának: szép karácsonyt és boldogabb új esztendőt.

1990. december 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

“Soha sem késő”

Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >

Tovább

Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora

A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >

Tovább

Valóban csak a gazdaság?

A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >

Tovább

Trump nevetséges állásfoglalása

Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >

Tovább

Ki veszi át Szíria irányítását?

Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >

Tovább

Mindenszentek napja Újvidéken

A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >

Tovább

A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet

Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál.  Hogy a lázadók >

Tovább

Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz

Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >

Tovább

Hogyan borít Orbán kihívója

Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >

Tovább

Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál

Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >

Tovább

A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában

Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >

Tovább

Ez már nem a gyerekekről szólt

Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >

Tovább