2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kánaán

Keszég Károly
Keszég Károly
Kánaán
Nóé elátkozza Kánaánt

Figyelem az új év beköszöntéséről szóló híreket. A gazdasági nehézségek ellenére mindenütt békésen, boldogan múlt el Szilveszter éjszakája – hallom –, mindenki bízik a másikban, mindenki igyekszik elfelejteni sérelmeit, jókívánsá­got mond felebarátjának a sorscsapások között – mintha valami hasonlót nyilat­kozna ki a kolléga.

Kánaán, mondom én, ha nem is tejjel, mézzel folyó, de jóindulattól csöpögő az óév fináléja, és még inkább az új esztendő belépője. Az országos helyzetkép köztársaságokra és tartományokra lebontva is igen egysé­ges: petárdadurrogás, fegyverropogás, általános lövöldözés. Az öröm biztos je­lei. Sisakon egy őrült atyafi saját készíté­sű robbanószerkezete egy gyermek életét ki is oltotta. Szerbiában (az egysé­gesben és a kevésbé egységesben egya­ránt) napok, hetek óta petárdáktól hangos a táj; a csendélet szilveszter éjje­lén ablakon besurranó eltévedt golyóval egészül ki. Az általam vidámnak és könnyednek ismert Szarajevóban általá­nos harci zaj támadt, hallom, Crna Gora népé pedig „jobban örült, mint bármi­kor”, ezért lövöldözött. Macedóniában hasonló a helyzet, csupán Szlovénia le­het a kivétel, mert onnan nem jutottak be ilyen hírek. Boldogság, mondom, Ká­naán, mellyel csak a Fülöp-szigetek és Libanon vetekedhet, mert a jelentések szerint ott került sor hasonló eszeveszett lövöldözésre. A további hírek is komolyságra intenek. Mint például az, amely a szomáliai elnök tantaluszi kínjairól szól (mivel inog a trónja) s még inkább az, hogy Észak-Korea teljhatalmú ura, Kim Il Szung elvtárs, miközben népe oly sze­gény, mint a pagodák egere, konföderá­ciót javasol gazdag déli testvéreinek. Úgy kell nekik!

Közben Irakban mintegy 790 000 ka­tona áll fegyverben – beleértve a 12-33 éves kölyköket is; a palesztinok pedig kijelentették, hogy ők bizony a Szaddam zászlaja alá állnak – bizonyára saját államot remélve. Dávid földjén ismét nem az emberé a döntés joga. Ezeket a sorokat már Káin és Ábel napján írom, a bibliai idők testvérháborúinak emlékétől kísértve. Ahol a Kánaán épp oly vágyá­lom volt, mint nálunk most. Talán nem is maguk a hírek, s nem is a kötelezően homályos újévi látás teszi szomorúbbá a közeljövő képét, de az vesse rám az első követ, aki az elmúlt évben, s különösen az év vége felé, nem két dolgot hallott ki a zsivalygásból: demokrácia és polgárháború. Nem vagy, hanem és. A hadsereggel körítve, amely biztosítja az ország egységét és benne a demokráciát, és megakadályozza a pol­gárháborút. Elgondolkodni szabad. Stop. Lövöldözni szabad. Stop. De ki ül akkor a tárgyalóasztalhoz?

Ki beszéli meg Kosovo és Krajina ügyét, ki Szlovéniáét, s uram bocsá’: Vajdaságét? Pontosabban azoknak az embereknek az ügyét, akik ott élnek, a mindenkor fennen hangoztatott európai mércékkel mérve: egyenrangúságban és egyenjogúságban – ám ezekben a kis balkáni nemzetállamokban az szabja meg az egyenjogúság és az egyenrangúság „helyi színekkel” gazdagított formáit, akiből több van. Törvényszerűen a másik nemzet kárára, a nemzetiségekről, ki­sebbségekről nem is beszélve. Akik iga­zából – hányszor hallottuk ezt az elmúlt évben – csak nyűg, gond, púp a háton, sőt rákos daganat.

Szóval, kissé szomorú vagyok az év első, kijózanító napjaiban, mert Isten tudja miért, de inkább iszom egy pofa bort valamelyik baranyai pincében, mint­sem hogy fegyvert fogjak a – magam-sem-tudom–minek a védelmében. Ál­dozati bárány pedig végképp nem sze­retnék lenni.

Voltak azért az elmúlt évnek biztató pillanatai is. Mondjuk: a demokrácia térhódítása, amely a többpárti választások­ban teljesedett ki. Szlovéniával kezdődött és Szerbiával végződött; Jugoszláviáról pedig a legkevesebb szó esett. Legfel­jebb olyan vonatkozásban, hogy kétfajta államberendezés (mármint a kapitalista és a bolsevik típusú kommunista) nehezen fér meg egymással. Egy országon belül pláne, mondják a külföldi megfi­gyelők. Akiknek a szavára azért mégsem kell sokat adni, mert a szerbiai választá­sokat például nem tartják kimondottan legitimnek. Demokratikusnak sem. Lel­kük rajta, tudják, hogy mi fán terem a demokrácia. Nem követjük a Vaslady maradi angol felfogását, s nem mon­dunk le, ha kiestünk a választáson. A hasonlat csak azért sántít, mert Margaret Thatcher, ha alig-alig is, de győzött a brit konzervatív párt választási procedú­ráján. Az alig-alig miatt azonban lemon­dott a brit kormányfői tisztségről. Stanko Radmilović viszont szabályosan kiesett a köztársasági választásokon, Újvidéken, de nem mondott le a szerb kormányfői tisztségről, ehelyett újabb adókat vetett ki ránk. Az az érzésem, hogy a társadalmi vagyon, amelyre gazdasági programját építi, mégsem a Csáki szalmája, ha­nem enyém is, és én nagyon nem szeretem, ha a vagyonkámat elherdálják, társadalmasítják.

De nem mond le dr. Božović sem, holott enyhén szólva gyanús körülmények között győzött, ugyancsak Újvidé­ken. A gyanú árnyéka olyannyira látszik, hogy Szerbia Legfelsőbb Bírósága is úgy találta, a Božović-Kačar választási boksz­meccs végeredménye nem hitelesíthető, ezért az ügyet visszautalja a köztársasági választási bizottságnak azzal a megjegy­zéssel, hogy az még egyszer vizsgálja ki azokat a tényeket, körülményeket, ren­dellenességeket, amelyekre az ellenzék óvása hivatkozik. Ugyanez vonatkozik a magyar színekben induló és közismerten magyar érzelmű Mihalj Kertes esetére is.

De akár győz, akár veszít az újabb keletű szerbiai politika két vezéralakja, mégsem mondhatja el egyikük sem magáról, hogy a nép ott áll a háta mögött. Ők pedig ennek tudatában te­hetnek, amit akarnak. Igaz, ezt eddig is tudták, de esetükben is érvényes a tétel: a hatalomnál csak a még nagyobb hatalom az édesebb.

Nem tudom, hogy ezekre a gondola­tokra a 98. paragrafus büntetőrendelkezései vonatkoznak-e, azt azonban igen, hogy a gondolatszabadság mindenfajta megnyirbálása nem vall éles elmére! A suttyomban meghozott és közvetlenül újév előtt a Szerb Köztársaság Képviselőháza által megerősített törvénysza­kasz védelmébe veszi az állami szimbólumokat és az állam képviselőit – a polgárok ellenében. Jellemző: azért dob­tuk ki a nagykapun a verbális bűncselek­mény intézményét, hogy a kiskapun ismét csak beengedjük. Igaz, csupán hat hónapra hosszabbították meg eddig sem dicső életét, de ez alatt az idő alatt oly sok minden megtörténhet; akár három évre is elítélhető például a köztársasági funkcionáriust és annak tevékenységét megszóló egyén. A sajtóban pedig: lapok, műsorok szüntethetők meg, egyes cikkek miatt beperelhetők az újságírók, folytatódhat a meghurcoltatások, leváltá­sok, megaláztatások sora, amibe – íme, közvetlen környezetemben is tapasztal­hatom – nemcsak a hatalom tényleges kiszolgálói, hanem akár eddigi „kenyeres pajtásaink” is alaposan besegítenek. Lel­kük rajta.

A kissé búskomorra sikeredett újévi belépő végkicsengéseként azért ide kívánkozik Csörgits József baranyai költő barátom egy nemrégi nyilatkozatából vett idézet „Remélem, hogy a lehallga­tók korát a fülhallgatók kora váltja fel”.

Úgy legyen. Hogy megértsük egy­mást, hiszen mindenki Kánaánba igyek­szik. Stop.

1991. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább