2020. szeptember 30. Szerda
Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sziszüphosz joga

Végel László
Végel László
Sziszüphosz joga
Tiziano: Sziszüphosz

Választottunk, mondhatjuk, mire ezek a sorok megjelennek. De nem leszünk nyugod­tak.

Bizonyos vagyok abban, hogy mélységes aggodalommal lépett az urnák elé még az is, aki éveken át a többpárti választásokról álmo­dozott Sokféle utópia fogant meg bennünk, de éppen a legegyszerűbb tény tűnt a legabszurdabbnak. A libertinus képzeletnek keser­ves kerülőutakat kellett megtennie, hogy felismerje a magától értetődő tényeket. Az út még ismeretlen volt, de rohanni kellett rajta, mert fergeteges gyorsasággal pergett az idő. Gyermekded játékok, karneváli hangulatok és veszélyes csatakiáltások - erre emlékeztettek az első szabad választások. Az emberek pla­kátokat ragasztottak és plakátokat téptek le. A falakra felháborító káromkodásokat és szel­lemes kommentárokat írtak. A csendes éjsza­kai hószállingózásban egyetemi tanár baktat, táskája teli van választási propagandaanyag­gal, amelyeket a polgárok postaládájába dob be. Arra biztatja őket, hogy reá szavazzanak. Az utca másik oldalán az ellenpárt jelöltje, a kollégája kapkod, az ő táskája a konkurens párt röpirataival van teli. Ezekben a jelenetek­ben hol a naivan bájos, hol pedig a vészterhesen villogó vonások kerekednek felül. A pártok legtöbbje még szegény, így hát a képviselőjelöltek nyakukba veszik a várost. Nem baj. Legalább megtanulják, hogy az utcák piszkosak, a tömbházak bejáratait nem világítják meg. A pártállami „küldöttek" ezek­re a tapasztalatokra nem tettek szert De ha az utcán lövés dördül el, akkor az ember riadtan az ablakhoz fut és a sötétbe bámul: nem tudja, hogy a gyermeke születését ün­neplő apa rakoncátlankodik-e, vagy pedig politikai leszámolásra került-e sor. Akik nyug­talankodnak, tudják, hogy a neheze csak ezután következik, de bármi következzék is, nem lehet olyan rossz, mint amilyen volt az idő, amely ezt a rosszat kitermelte. Remélem, hogy ezeknek az elkeseredett optimistáknak lesz igazuk, nem a katasztrófa mondja ki a végső szót.

Aggodalomra nemcsak a zűrzavaros hely­zet ad okot. A többpártrendszerű demokrácia a totalitárius antidemokrácia méhében szüle­tett, s még ha ennek tagadásaként akarja is megpillantani a napvilágot, a vajúdás hosszantartó, kínjai torzak. A napi politikai té­nyezőn túl valószínűleg mélyebb lelki és szellemi átrendeződésre, az egzisztencia szelíd reformjára is szükség lesz.

Az átrendeződés jellegét, abszurditás-él­ményét az egyik legilletékesebb közép-kelet ­európai értelmiségi, Vaclav Havel határozta meg legjobban, amikor saját tapasztalatát annak a Sziszüphosznak élményéhez hasonlí­totta, aki egy nap megáll a hegy csúcsán, és döbbenten veszi észre: a sziklatömb nem hull vissza. Sziszüphosz lelkileg nem volt felkészülve erre a helyzetre. Élete elvesztette eddigi értelmét, új értelmet azonban még nem nyert. Lényét új érzés keríti hatalmába: a jövőtől való félelem. „Ellentétben a totalitá­rius korszakkal, amikor a jövő nyomorúságos volt ugyan, de biztos, ma sokan úgy érzik, hogy felettébb bizonytalan", írja Havel.

Képzeljük el a mi Sziszüphoszunkat a hegy csúcsán. Itt és most. A sziklatömb mozdulat­lanul áll, és őt ürességérzet és félelem fojto­gatja. És mindenekfelett a rossz lelkiismeret. Nemcsak arra nincs bizonyossága, hogy a kő nem gördül vissza, hanem még arra sem emlékezik pontosan, hogyan kapaszkodott fel a hegyre. O még a sziszüphoszi történelmet sem ismeri. Tehát nemcsak a reménytől fosztották meg, hanem az emlékezőképes­ségtől is. Legfeljebb az utolsó néhány lépésre emlékezik, a rogyadozó térdekre, de mivel azoknak sincs előtörténete, semmire sincs megbízható magyarázat. A teljes viszonyla­gosság korában él. Arra sincs bizonyíték, hogy a sziklatömb valóban sziklatömb, s valóban a hegycsúcson van-e. Rossz lelkiis­meretét azoknak az örömujjongása is növeli, akiknek kezét semmiféle szikla nem horzsolta fel, hanem nyugodtan sétáltak le-fel a hegy­oldalon. A pártállam csalogányai röpköd­nek, ők semmi rosszat nem tettek, csak énekeltek. A morális különbségek elmosód­nak, mert a nemzedékek megbilincselt emlé­kezettel élik az életüket A mai huszonévesek nem tudják, nem volt szabad tudniuk, mi történt itt a hatvanas évek végén, sejtelmük sincs a hetvenes évek elején zajló tisztogatá­sokról. Köztük rengeteg értelmiségi is akad, a jelennel elégedetlenek, de sejtelmük sincs a közvetlenül mögöttük levő időkről. A mai negyvenéveseknek nincs betekintésük az öt­venes évek represszióiba. A mai ötvenéve­sektől hét lakattal zárták el a negyvenes évek megtorló intézkedéseire vonatkozó dokumen­tumokat Akik a hatvanon túl vannak, azok már annyira reménytelenek, hogy majdnem mindenről hallgatnak. Folyamatos ellenállás nem alakulhatott ki, csak a represszió volt töretlen ívű. A legcsendesebb NEM-nek is botrányszaga volt A történelem cenzúrája hasonlatos volt a művészi szabadság elnyomásához: az áldozatok beleszédültek a hiány kényelmébe. S a pártállam atyai jóindulattal jutalmazta a se hideg, se meleg odaadást: ez volt az a biztos jövő, amiről Havel beszélt A csalogányok kora volt ez.

A nemzedékek nem hagyományozhatták egymásnak hiteles tapasztalataikat, csak a félelmet, a traumákat, de végeredményben mind elölről kezdte tévedéseit. A libertinus, a demokratikus hagyomány illuzórikus, vagy pedig marginális lett. A történelemtől meg­fosztott idők hiteles sorsdokumentumait, a titkos jegyzőkönyveket, a jelentéseket a párt­állami oligarchia páncélszekrényei őrzik Mivel a legfontosabb döntéseket a nyilvánosság kizárásával hozták, a rendszer fokozatosan elszemélytelenedett. A bűnt mindenki elisme­ri, de nincsenek bűnösök. Megnyílnak-e ezek a páncélszekrények még az új ezred­forduló előtt? S marad-e bennük néhány megsárgult papírszelet, vagy pedig - miként azt néhány apró példa bizonyítja - kilopkod­ták a tettesek? Lesz-e ereje az első lépések nehézségein áteső többpárti parlamentnek megszereznie ezeket a kulcsokat amelyeket ügyesen elrejtettek a hatalmi elit tagjai, akik azt bizonygatják, nem álltak a szétesett rend­szer vezérlő posztjain. Ha őket hallgatja az ember, akkor az az érzés támad fel benne, hogy ez a hatalom több mint négy évtizeden át vezérkar, elit nélkül működött. A totalitariz­mus bukását mindenképpen az autentikus tényadatok, dokumentumok, „magnetogrammok" hozzáférhetősége bizonyítja. Csupán azért, hogy csendesen kimondjuk, hogyan ölte meg Káin Ábelt, hogyan temette a dogmatizmus a demokráciát Hogy az em­berek megszabaduljanak a félelemtől. A tör­ténelemre való jogról van tehát szó: minden nemzedéknek joga van a saját és az előző nemzedékek történelmére.

E jog nélkül a Havel által megidézett Sziszüphosz saját mozdulatlan sziklatömbjé­hez lesz láncolva. A tények, a „krónika" feltá­rása nélkül - attól tartok - a megbékélés örökösen elodázódik, s elmarad az egzisztencia katartikus értékű szelíd reformja. A de­mokratikus vágyakat minden pillanatban megsemmisítheti az erdőtűzhöz hasonlatos gyűlölködés, a bizalmatlanság, a gyanakvás, amelyet eloltanak az egyik ponton, ám a parázs felizzik máshol, és újra lángba borul az erdő. A jövőtől való félelem tehát csakis a múlt teljes ismeretének birtokában fog elcsitulni.

1990. december 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán hátulról gáncsol

A magyar miniszterelnök beterelte az EU-t abba a sarokba, ahová akarta – mutat rá a Süddeutsche >

Tovább

A magyar beteg

Hogy érthető legyek: Orbán tette beteggé a magyar demokráciát és nem én, meg nem is te.  >

Tovább

Térdre esett Orbán Viktor előtt Németország

Brüsszeli értékelés szerint nem történt más, mint hogy a soros német elnökség jogi formát adott a >

Tovább

Az EU új migrációs politikája megvalósíthatatlan

Ha az unió a következő hónapokat azzal tölti, hogy az új migrációs terv hasznosságáról győzködi a >

Tovább

A liberalizmus pereztrojkája

Timothy Garton Ash szerint az európai liberálisoknak lassan stratégiai választ kell adniuk a többi közt a >

Tovább

Közép- és Délkelet-Európában a helyzet csöppet sem reménytelen

Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még >

Tovább

NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn

A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >

Tovább

A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség

A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >

Tovább

A történelmi egyházak „küldetése”

Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >

Tovább

Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára

A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >

Tovább

A veszélyes lufi

Az európai szövetség vezetői tegnap ismét egyeztettek a magyar kormánnyal, illetve egészségügyi hatóságokkal, mivel a dolgokat >

Tovább

Orbán Viktor búcsút int a Nyugatnak

Az utóbbi hónapokban ráerősített a hangra. Lehet, hogy részben azért mert drámaian megnőtt a vírusfertőzöttek száma. >

Tovább