2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Tisztelt "Név és Cím"

(valamint tisztelt Bódis Gábor)

Csorba Béla
Csorba Béla

Két cikketekhez szeretnék hozzászólni, mindkettő a múltkori számban jelent meg. Ígérem, rövid leszek.

Kedves „Név és Cím" Úr (avagy Kisasszony?)!

Sajnálom, hogy kilétét nem volt kegyes fölfedni, pedig nem szerencsés erkölcsi jogokról értekezni névtelenül. Remélem, hogy a névtelenség (és a szlovák proble­matika mögé) bújva valóban nemes szán­dékok vezérlik, s nem csupán a VMDK-ba szeretett volna rúgni egyet, most, a válasz­tások előestéjén. Bízva jóindulatában – hiszen az Ön által felvetett kérdésben aligha is lehetne igazi vita köztünk – szeretném megnyugtatni, kedves „Név és Cím”, hogy a VMDK-nak minden erkölcsi joga megvan egyenrangú nyelvhasználatot követelni az itteni magyarság részére. Mint ahogyan a szlovákiai magyaroknak ugyancsak megvan minden erkölcsi joguk föllépni nemze­tiségük érdekében, függetlenül attól, hogy szervezeteik tiltakoztak-e vagy sem a vajda­sági magyarokat ért jogsérelmek miatt a szerb és a vajdasági hatalmi szerveknél. De ugyanezt mondhatom el a magyarországi délszlávok kapcsán is, annak ellenére, hogy a VMDK – hiszen ezt nemcsak az etikus magatartás, hanem a józan politikai megfontolás is így kívánja – több rendben, szinte minden, a hivatalos Magyarország képviselőivel folytatott tárgyaláson szóvá tette: az anyaországi kisebbségek sorsának jobbra fordulása (legalább elvben) javíthat a mi helyzetünkön is. Ami viszont a többi határon túli magyar kisebbséggel és szervezeteikkel való intenzívebb kapcsolat kiépítését illeti, ami a gyors reagálás egyik feltétele, arra a VMDK-nak ezidáig sem ideje, sem energiája nem volt, sajnos jó­részt azért, mert a szlovákiai és a romániai helyzettől eltérően a jugoszláviai magyar értelmiség túlnyomó többsé­ge, a korábbi évek szolgalelkű be­idegződéseinek megfelelően továbbra is megelégszik a politikai kibicszereppel. Mindezt nem felmentésként, csupán magyarázatként mondom. Ami pedig a közös koszorúzás kérdésére vonatkozik: ez az ötlet több helyi szervezetünk megbeszélésén is fölmerült, egyelőre azonban (és ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is így lesz) elvetették. Véleményem szerint helyesen. Feltételezhető, hogy egy ilyen gesztust követően a mostani sajtóhisztériától jóval na­gyobb botrány keveredett volna: nem akartuk, hogy bárki is az 1941/42-es áldo­zatok emléke meggyalázásának kiálthassa ki az egyidejű koszorúzást. A dolgok azonban rendeződnek, és hiszem, hogy az Ön által, tisztelt „Név és Cím", hiányolt közös vagy legalábbis egyidejű megemlékezések­re hamarosan sor kerülhet, minden itt élő nép és vallásfelekezet megelégedésére és javára.

Tisztelt Bódis Gábor!

Olvastam Ágoston Andráshoz címzett leveledet. Nem kívánok döntőbíró lenni abban a kérdésben, vajon taktikailag he­lyes volt-e (avagy „ügyetlenség”) a VMDK részéről az alapítói jogokra vonatkozó kére­lem. Azért nem, mert ezt ebben a pillanat­ban lehetetlen eldönteni. Számítani lehetett ugyanis arra, hogy azok az újságírók, akik a kezdetektől fogva, amikor pedig még fel sem merült az alapítói jogok kérdése, a VMDK esküdt ellenségei (erről újságcikke­ik, kommentárjaik tanúskodnak), egyszerű­en azért, mert a korábbi években túlsá­gosan szoros és szolgai szálakat építettek ki az akkori vajdasági neosztálinizmussal, ezt az alkalmat nem fogják elszalasztani, és megkísérlik lejáratni a VMDK-t. Úgy gon­dolom, ilyen szempontból taktikailag lehe­tett ugyan rossz lépés a VMDK kísérlete, de hosszú távon – ezt az élet már most is igencsak bizonyítja – semmiféle parlament (legyen akár demokratikusan választott is) és semmiféle kormány nem fogja biztosíta­ni a magyar lapok számára a hőn áhított függetlenséget, amíg a pénzt is ők adják hozzá. Nyilván nem tökéletes, de minden­képpen jobb megoldás ettől, ha az alapítói jogokat idővel a nemzetiségi önkormányzat veszi át. Ez a koncepció, úgy gondolom, megérdemelne egy higgadt, emócióktól mentes vitát, akár a sajtóban, akár politikai kerekasztal formájában is. A félreértések elkerüléséért ugyanis a VMDK sem tett meg mindent, de bizonnyal erre is sor kerül a választások után.

De nem kizárólag ennek elmondásáért fogtam tollat.

Kedves Gábor! A Napló első számától afféle külső munkatársatok vagyok. Értéke­lem a munkátokat, noha természetesen nem mindenben értek egyet koncepciótok­kal. Úgy gondolom ugyanis, hogy igen szerencsétlen dolog volna, ha a Napló összetévesztené a szabadelvűség követel­ményét az elvszerűtlenségével.

Egyetlen példát mondok, noha tudnék jóval többet is, és nem kizárólag a VMDK-val kapcsolatban. Ágostonnak írt válaszod­ban megnyomod a tollad, és ezt írod: „... Vajdaság Főszerkesztőjével – akinek a közvetlen főnökével a VMDK előszeretettel tár­gyal a magyarság sorsáról...” stb.

„Előszeretettel”? Gábor, Te ezt nem gondolhatod komolyan. Hacsak persze, előre megfontolt szándékkal nem állsz be Te is azok sorába, akik a VMDK választási esélyeit kívánják minden eszközzel (mint a tegnapi dogmatikus, Fehér István) rombolni. Ezt viszont én nem hiszem. Te ne tudnád, aki pedig évek óta politikai újságí­ró vagy, hogy ha két politikus leül a tárgyalóasztalhoz, az nem a feltétlen „előszeretet” jele, s főként nem valamiféle megalkuvás? Te ezt éppúgy tudod, mint bárki újságolvasó. Viszont poénnak nem rossz, ha elültetjük a bogarat az olvasók fülébe: gyanús, hogy ez a VMDK a Szlóbóval tárgyalt. Eközben persze az olvasó nem tudja, hogy a VMDK tárgyalt Ante Marko­vićtyal is, Đinđićtyel és Mićunovićékkal is (demokraták), Dragoljub Petrovićtyal és a radikálisokkal is... Sorolhatnám, de minek. Nyilván józanul gondolkodó politikai szer­vezet nem engedheti meg magának, hogy ne folytasson dialógust akár jövőbeli ellen­feleivel is. Éppen a magyarság érdekében. Másrészt, és ez legyen útmutató a jövőre nézve: függetlenül attól, hogy mely politikai erő nyeri meg a választásokat, és hogy ki lesz Szerbia új elnöke, a VMDK a minden­kori szerb államhatalmi szervekkel korrekt viszonyt kíván kiépíteni, noha ez a másik féltől is függ. Nem „előszeretettel”, csak egyszerűen az ésszerűség törvényeinek megfelelően. Akár Draskovićtyal is, ha ők győznek. Ez ugyanis nem a VMDK és a győztes politikai erő közötti pártkérdés (le­het még ettől igen rossz a véleményünk a mindenkori hatalmi pártról), hanem egy nemzetiségi szervezetnek és a (remél­hetőleg) jövőben legitim módon létrejött államhatalmi szerveknek a bevett, normá­lis, a civilizált világban szokásos kontaktu­sa.

Kedves Gábort Nem tartozom azok kö­zé, akik féltik a VMDK-t a bírálatoktól. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­ségét éppen a legkülönfélébb irányból ér­kező – legtöbbször igencsak igazságtalan – bírálatok erősítették meg. A szellemi ököl­vívás lehet egészséges sport is, amelytől egyként erősödhet a VMDK és a Napló. Egymás kölcsönös simogatása egy ponton túl már akár kóros is lehet. (Ez vonatkozik a Napló és a Reformerők viszonyára is.) Ne tegyük tehát mindenáron. Azonban az övön aluli ütéseket kerüljük. Nemcsak an­nak nem tesznek jót, aki kapja, hanem annak sem, aki adja. És a Közönség sem szereti, Gábor!

Bódis Gábor: Tanmesék felnőtteknek

1990. december 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább