2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Nem más az írás: önvédelem

Thomka Beáta
Thomka Beáta
Nem más az írás: önvédelem

Holnap lesz advent első vasárnapja. A várakozás, az eljövetel újabb alkalma.

Dec. 1.

A belső előkészület szellemi elmélyítéséhez az idén néhány izgalmat és kihívást jelentő könyv járul hozzá az ókeresztény művészet szimbó­lumairól, a magyar református egyházművé­szet bibliai jelképeiről, Jézus példabeszédei­ről, a 18. századi református látomásiroda­lomról. Különös, hogy a két beláthatatlanul gazdag hagyományú formával, mint amilyen a példázat és a vízió, mennyire nem tud mit kezdeni sem a poétika, sem a retorika. Pedig Kafka sem véletlenül fordul az e századi tapasztalatok tömény és rejtélyes sűrítései során a Szemlélődésekben a parabolához, sem Vörösmarty, Füst Milán vagy Pilinszky a nagy emberi, történelmi kataklizmák megra­gadásában a látomásos nyelv grandiózus le­hetőségeihez. Eljuthatunk-e vajon annak a rejtett transzformációnak a közelébe, mely­ben a próféták nyelve, a szentkönyvek e központi alakzata művészetté válik, s mint az Öregség fergeteges képsorában, megrendül­nek a dombok, a vész emberfejekkel labdázik az égre, vagy az égbolt izzó érccé hevül, mint Szkhárosinál vagy Pilinszkynél?

Dec. 2.

Az Alföld sürgeti a választ a korforduló-­körkérdésre, a Vigília a Kereszténynek lenni – itt és most ankétra. Súlyos, lényegbe vágó, egymástól el sem választható és bonyolult kérdés mindkettő. A kolozsvári fiatalok új lapjának első száma is egy döntő kérdés körüljárásával indította útjára a Szempontot: fölfalja-e Magyarország az erdélyi magyar kul­túrát? Nem lenne esetleg magunknak is kérdeznivalónk? Elgondolkodtató, hogy az Alföld mind jelentősebb szerepet vállal a kulturális-irodalmi átrendeződés folyamatában, egy nyi­tott szellemiség kibontakoztatásában, s ezért ösztönzi válaszadásra mindazokat, akik a szel­lemi újraértékelés kérdését halaszthatatlannak érzik. A józan ítélkezés és a normáiban, szemléletében, módszereiben hiteles, korsze­rű orientáció igényét azonban nehéz felleg­ként árnyalja be az a kóros magatartás, mely újra feleleveníti a régi viszályokat, megosztott­ságokat; régi dogmák megüresedett helyén újak vannak születőben, s akkor fölmerül a kérdés, hogy korforduló-e ez egyáltalán, amit most élünk. Ahhoz, hogy a szellem korfordu­lója legyen, a tragikus következményű refle­xek maradéktalan megszüntetésére volna szükség. Nehogy hasonló konklúzióig érkez­zünk, mint erdélyi barátom, aki arra a mon­datomra, hogy – ti egy forradalom után vagytok, ezt válaszolta: forradalom? Vér volt, de forradalom nem.

Dec. 3.

Nem két hétre, amennyi a Debreceni Iro­dalmi Napok óta eltelt, hanem hosszú időre földolgozandó élményt, s ebből következően egész sor új feladatot körvonalazó tapasztala­tot jelentett a romániai magyar írókkal való találkozás. Megrendítő, hogy egy lényegében láthatatlan és régi szellemi kommunikációt, mely írásaink között, levelek és üzenetek révén folyt, hogyan lehetett úgy személyessé mélyíteni és intenzívvé tenni, mintha csak folytatása és nem kezdete lenne valaminek. Pedig kezdetnek szeretném tudni, első lépés­nek egy minőségileg más kapcsolatrendszer kiépítésében, melyben nem kultúrpolitikák, helyi érdekek vagy érdektelenségek, vagy – nem tudni, mi a rosszabb – az egy központ­ból kisugárzó hatások határoznák meg az emberi és szellemi értékek cseréjét, hanem a törekvések, célok, a fogékonyság és a beállí­tottság alkati közelsége. Márpedig ha valami 1990 végén tökéletesen nyilvánvaló, az az, hogy Kolozsvár, Pozsony és Újvidék között közvetlen párbeszédnek kellene folynia. S eb­ben véletlenül sem játszhat szerepet a kérdés, hogy mindennek mennyire felelnek, vagy nem felelnek meg a külső körülmények e pillanatban. Mikor fognak egyáltalán megfe­lelni? Ettől sorsdöntőbb a belső szükséglet artikulálása és azoknak a közös kérdéseknek a megvitatása, melyek kisebbségi helyze­tünkből adódnak, s melyek exponálása, kriti­kai fölmérése elengedhetetlen fontosságú önértékelésünk szempontjából is.

Dec. 4.

Jó mélyen benn Szilágyi István regény­rengetegében. Az Agancsbozót szerkezete két egymással szemben álló tartóoszlopon nyug­szik: egyfelől a természeti környezet és a belső világ folyamatainak roppant gazdagsá­gú tablója, másfelől a tökéletes kopárság, pusztaság, vegetálásra kényszerített abszurd léthelyzet. A regény rejtélyes világa és nehe­zen kifürkészhető gondolati konstrukciója tel­jes összpontosítást igényel, kozmoszának titkát óvatosan rejtegeti. Azonban minden szilánkjában fölvillan valami abból a higgadt bölcsességből, mely Szilágyi István alkatát és tartását jellemzi.

Dec. 5.

Az Ex 1990 évkönyv bemutatója az Ifjúsá­gi Tribünön. Megnyugtató a tapasztalat, hogy egy szellemi közösségnek annyi év után is, műhelyétől megfosztva, immár évkönyvbe (még jó, hogy nem emlékkönyvbe) préselve, még mindig van megújuló és megtartó ereje, ha már a Symposionnak folyamatossága ele­ve nem is lehetett. Hogy azok terve, akik annak idején egy veszélyesnek tűnő vadhaj­tást kívántak e kultúráról lemetszeni, a vára­kozást felülmúló mértékben sikerült, azt az a pangás tükrözi, amely vidékünket régóta ural­ja. Annyiban azonban tökéletesen kudarcot vallott, hogy ez a virtuális közösség változatla­nul ét, eleven és szellemisége cselekvőképes.

Dec. 6.

Miklós napja, Mikulás. Összeállt a hetvené­ves Mészölyt köszöntő Jelenkor-szám és a kéziratos emlékkönyv. Az esszéminiatűr írása közben hitetlenkedve számoltam újra és újra az éveket, s még most is nehezen hihető számomra, hogy azon a január 19-én, ami­kor a Városmajor utca 48-ban Nádas Péterrel és a többiekkel éjszakába nyúlóan beszélget­tünk, mi a negyvennyolc éves Mészöly Mik­lóst ünnepeltük. S nem is tudni, hogy az évszámok közül melyik, a korábbi vagy a mostani a felfoghatatlanabb, vagy éppen az a huszonkét év, amely időközben számára és számunkra is elpergett...

Dec. 7.

Nem más az írás: önvédelem, írta Sziveri János. A róla készült tévéfilm videofelvételét nézve egyetlen gondolat foglalkoztat: hogyan lehetne immár szerzőt és művét megvédeni mindazoktól a vitathatatlanul jóindulatú meg­közelítésektől, amelyek a jóakarat ellenére sem alkalmasak Sziveri egyéniségének hiteles fölidézésére s a művészetéhez való méltó viszonyulás kialakítására. Miért kell megren­dítő szövegmondásának utolsó dokumentu­mát silány, erőltetett, értetlen és „megfilme­sített\" szavalás-spotokkal eltorzítani? Miért nem sikerült tisztességes nyelvet és filmnyelvet találni ehhez az emlékezéshez? Miért kép­zelik némelyek magukat Eckermann-nak és miért tetszelegnek ebben a hamis szerepben? Miért vélik a barátok azt, hogy hevenyészett spontaneitással lényeget fölvillantó mozzana­tokkal gazdagítják e portrét? Honnan szárma­zik az a banális ötlet, hogy a verseket el lehet játszatni a színésszel? Igyekezzünk felnőni e költészet megértéséhez, értékeinek méltó in­terpretálásához s a mértékei szerinti tévémé­dium-lehetőségek felkutatásáig. S addig in­kább ne kísérletezzünk, s főként ne azzal a szerzővel, aki korunk magyar költészetének egyik olyan jelentőségű kötetét hagyta reánk, mint amilyen a most megjelent Bábel. Amíg poétikájának olyan alapvető tételei sem hatol­nak el a tudatunkig, mint amilyen az alábbi: feltárva tényeit vetkőzi le II versem a meddő ornamentikát\'\' – meddő ornamenti­kává degradálódik a róla szóló tévényelv. Annak pedig, hogy őrizhessük és tisztelhes­sük ezt a művet, egyetlen feltétele van, az, hogy értsük is.

1990. december 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább