Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Árpád, az Elnök
Rendhagyó interjú Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság Elnökével
Bódis Gábor
Ezen sorok szerzőjének, illetve az interjú lejegyzőjének már volt alkalma interjút kérni magyar államférfiaktól. A legkisebb szerencséje egy egykori külügyminiszterrel volt, aki háromszor utasította vissza. Az állhatatosok közé tartozott egy államminiszter is. Ezért érte már az első telefonbeszélgetés a magyar államfővel a legkellemesebb meglepetésként. A közvetlen hang és a lezser stílus olyan jelek, amelyek arra engedték következtetni az újságírót, hogy a magyar hatalmi szervekben nem csupán változás, hanem valóságos forradalom zajlott le. Fesztelen légkör jellemezte a fogadtatást is az Országgyűlés épületében. Göncz Árpád, miután átolvasta a kérdéseket, röviden körvonalazta válaszait, és már meg is indult a magnó.
– Elnök úr, a reálszocializmus egykori országaiban az értelmiség fontos szerepet játszott a rendszerváltás előkészítésében. Önnek mi a véleménye erről?
– Elhangzott olyan szociológiai vélemény is, hogy a reálszocializmus tulajdonképpen az értelmiségiek diktatúrája volt. Én ezzel a nézettel nem értek egyet. A hatvanas évektől érezhető volt az értelmiség növekvő szerepe Magyarország fejlődésében. Nem hiszem, hogy az értelmiség cselekvő részvétele nélkül egyáltalán sor kerülhetett volna a rendszerváltásra. Ez természetesen egyben azt is jelenti, hogy azok az emberek, akik értelmiségiként részt vettek ebben a munkában, ma megkövetelik maguknak a helyűket. Valószínű, hogy az értelmiség súlya, ha nem is mondhatunk túlsúlyt, az elkövetkező magyar politikában szintén érvényesülni fog.
– A többpártrendszer bevezetése után sok helyütt kiemelkedő írók kerültek magas állami posztokra. Egy íróember hogyan látja társadalmi szerepét az államfői tisztségben?
– Itt, Kelet-Európában általában elég fejletlen társadalmakkal volt dolgunk. És a legutóbbi 42 évben nem fejlődhetett ki egy professzionális politikai elit, mint ami a nyugati országok politikai életére annyira jellemző. Mert egyrészt a hatalom technikusai végezték az ország dolgait, és nem államférfiak vagy politikusok, másrészt viszont a hatalom közvetlen körein kívül nem volt lehetőség arra, hogy a politikai ellenzék átvegye a szerepet tőlük, ugyanakkor jó 200 évre visszamenőleg mindezekben az országokban az írók voltak azok, akik társadalmi ismereteiknél, emberismeretüknél fogva a valósághoz legközelebb álltak, és akik megformálták a változás ideológiáját. Többé-kevésbé természetes tehát, hogy a korábbi rendszerrel szembenálló, esetenként üldözést szenvedett írók, akik, akárhogy veszem is, a szónak a mesterei vagy legalábbis értői, előtérbe kerültek. Csehszlovákiában Havel, Magyarországon én, Bulgáriában szintén íróember, sőt, ha jól tudom, Horvátországban is író a miniszterelnök. Nem véletlen, hogy majdnem ugyanez következett be Peruban is. Nem hiszem, hogy e mögött az írók nemzetközi összeesküvését kellene sejteni.
Az, hogy egy államfő egyáltalán programot állítson fel, szinte lehetetlen, mert, mint mondani szoktam, az államfőnek nem programja van, hanem szerepe. Ez a szerep nagymértékben függ attól, hogy milyen alkotmányos joga van. Ha Magyarországon elnöki alkotmány volna, amelyben a végrehajtó hatalom nagy hányadát az elnök tartaná a kezében, egészen más szerepről kellene beszélni, mint így, amikor az alkotmány nagyon szűkre szabja a mozgásteremet. Ennek előnyei is vannak. Hogy az ember nem lévén közvetlen intézkedéséért nagyon közelről felelős, szabadon és nyíltan nyilváníthatja a véleményét az ország legfontosabb kérdéseiben. Hogyha meg tudja őrizni szavának a hitelét, akkor a közvélemény formálásában igen nagy szava van, és ha a közvéleményt formálni tudja, akkor kívülről a napi politikára is visszahatnak a véleményei. Azt hiszem, körülbelül ez az, amivel én számolhatok, amennyiben a jelenlegi népszerűségem tovább él.
Még azt tenném hozzá, hogy Magyarországon a kiegyensúlyozott kormányzás számszerű feltételei megvannak, ugyanakkor az ellenzék és a kormányerők között egy meglehetősen mély ideológiai választóvonal húzódik. Lévén, hogy én mindkét oldallal szót tudok érteni, ennek következtében valószínűnek tartom, hogy kialakul egy olyan egyensúlyozó szerep, ami természetesen nem egyes törvényszövegek paragrafusainak módosításában vagy mindennapos közvetítgetésben ölt formát, hanem abban, hogy valamilyen módon – mondjam úgy – a személyiségemmel befolyásolni tudom, hogy fel tudom oldani az erők ütközését. Amennyiben a magyar sajtót és a magyarországi mozgásokat figyelemmel kíséri, láthatja, nagyon is tudatosan és szándékosan vállaltam a védtelenek képviseletét, ami egyidejűleg azzal jár, hogy járom az országot, és közvetlenül próbálok tájékozódni. Az előbb említett szerepből eleve következik, hogy az embernek rajta kell tartania az ujját az ország pulzusán. Máskülönben nem tud aktuális gondokról, nem tudja, hogy mi az, ami az ország lakosságát a legközelebbről foglalkoztatja. Ezt a képviseletet én vállaltam, vállalom, és vállalni is fogom.
– A nemzetközi élet terén milyen feladatok várnak a köztársasági elnökre?
– A magyar külpolitikának az a jellegzetessége, vagy legalábbis törekvése, hogy kiszámítható legyen, egyenes vonalú. Van egy ilyen meghatározó jellegzetessége, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetének javulására tett erőfeszítések miatt fokozott jelentőséget kell tulajdonítani a régiónak, amiben élünk. És a minket körülvevő országok Magyarország belpolitikájának alakulásában is nagyobb szerepet játszanak, mint az olyan országok esetében, amelyek problémamentes szomszédságban élnek egymással. Én részint elvi alapokon is megpróbálok közvetítő szerepet játszani, és ezzel egyensúlyozni még a hivatalos külpolitikán és a szakértők tárgyalásain, illetve a külpolitika intézéseinek hétköznapjai felett is. Havellal jó kapcsolatom van. Az a benyomásom, hogy nem tekintenek ellenségüknek Szlovákiában sem, Romániával mindig baráti kapcsolatokra törekedtem. Azt hiszem, hogy a magyar kisebbségek helyzetét megerősíteni, emberi jogaikban őket megerősíteni akkor tudjuk, ha a környező országok politikai vezetőségeivel kiegyensúlyozott és baráti kapcsolataink vannak. Ebben talán jelentős a szerepem. Hozzá kell még tennem, hogy múltam, emberi kapcsolataim révén az Egyesült Államok kulturális, gazdasági és politikai köreivel szintén jó a kapcsolatom. Gondolom, e téren is többet tudok tenni, mint amennyit egy államfő mindennapi tevékenysége önmagában előírna. Ugyanilyen kiegyenlítő szerepre törekszem a szovjet-magyar viszonyban is.
– Mennyire szívügye az új magyar vezetőségnek a kisebbségek kérdése, a szomszédos országokban élő magyaroké, illetve az itt élő nemzetiségeké?
– Kardinális kérdése, ha a realitásokból indulunk ki, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a két háború közötti irredenta nem kiindulópont A realitások ismeretében csak azt lehet kívánni, és ezt a helsinki egyezmény is szavatolja, hogy a nemzeti kisebbségek a kollektív és individuális emberi jogokat élvezzék. Ezek között nyomatékosan szerepel az anyanyelvű iskoláztatás szabadsága, úgy is mondhatnánk, hogy a kulturális autonómiának a kívánalma. Ez Európában sok helyütt megvalósult, modell értéke van a dél-tiroli osztrákok helyzete rendezésének, modell értékű lehet a finnországi svéd kisebbség helyzete. Van mire hivatkoznunk. Meggyőződésem: szakadatlan a gyanakvás, hogy Magyarország a határok megváltoztatásával valamiféle szupremáciára törekszik, vagy erőszakosan szándékozik beavatkozni a szomszédos országok belügyeibe. Ha a kisebbségi kérdések megoldódnának, a határok kérdése egyszerűen érdektelenné válna. Áthatolható határok, amelyek a családi kapcsolatok, a kulturális kapcsolatok, a gazdasági kapcsolatok, a napi érintkezés kérdését minden feszültség nélkül oldják meg, a határokat megfosztják jelentőségüktől. Gyakorlatilag közigazgatási kérdéssé teszi. Magyarországon is élnek nemzeti kisebbségek, amelyeknek a helyzete nem azonos. Van, amelyik elhanyagoltabb, van, amelyiknek a nemzeti kisebbségi jellege most formálódik. Van, amelyiknek múltja van, de mindez még nem jelentkezhetett súllyal, mert a háború utáni kitelepítések olyan sokkokat idéztek elő, amelyek a nemzeti hovatartozás megvallásának igényét tették kérdővé. Például a németek esetében. A mi feladatunk itt, hogy minden olyan tartalomtól megfosszuk a kisebbségi létet, ami félelmet szül. A magunk anyagi lehetőségei keretében biztosítsuk számukra mindazokat a jogokat, amit mi magunk a mi nemzeti kisebbségeinknek követelünk.
– A Jugoszláviában élő magyar kisebbség számára sorsdöntő, hogyan alakul a magyar-jugoszláv viszony. Hogyan értékelné ezt, Elnök úr?
— A magyar-jugoszláv gazdasági és politikai kapcsolatok teljesen felhőtlenek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Jugoszláviában komoly belső feszültségek uralkodnak, és ez érinti az ott élő magyarság jövőjét is. Mi Jugoszlávia belső viszonyainak alakulásába nem szólunk bele, mindenesetre nagyon élénk figyelemmel kísérjük, arra törekszünk, hogy Jugoszlávia minden köztársaságával jó kapcsolatot tartsunk fenn.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >
A jelentéktelen ENSZ
A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >
Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én
A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >
A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát
A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >