2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Árpád, az Elnök

Rendhagyó interjú Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság Elnökével

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Árpád, az Elnök
Németh Mátyás fotója

Ezen sorok szerzőjének, illetve az inter­jú lejegyzőjének már volt alkalma interjút kérni magyar államférfiaktól. A legkisebb szerencséje egy egykori külügyminiszterrel volt, aki háromszor utasította vissza. Az állhatatosok közé tartozott egy állammi­niszter is. Ezért érte már az első telefonbe­szélgetés a magyar államfővel a legkelle­mesebb meglepetésként. A közvetlen hang és a lezser stílus olyan jelek, amelyek arra engedték következtetni az újságírót, hogy a magyar hatalmi szervekben nem csupán változás, hanem valóságos forradalom zaj­lott le. Fesztelen légkör jellemezte a fogadtatást is az Országgyűlés épületében. Göncz Árpád, miután átolvasta a kérdéseket, röviden körvonalazta válaszait, és már meg is indult a magnó.

– Elnök úr, a reálszocializmus egyko­ri országaiban az értelmiség fontos szere­pet játszott a rendszerváltás előkészítésé­ben. Önnek mi a véleménye erről?

– Elhangzott olyan szociológiai vélemény is, hogy a reálszocializmus tulajdonképpen az értelmiségiek dik­tatúrája volt. Én ezzel a nézettel nem értek egyet. A hatvanas évektől érez­hető volt az értelmiség növekvő sze­repe Magyarország fejlődésében. Nem hiszem, hogy az értelmiség cselekvő részvétele nélkül egyáltalán sor kerül­hetett volna a rendszerváltásra. Ez természetesen egyben azt is jelenti, hogy azok az emberek, akik értelmi­ségiként részt vettek ebben a munká­ban, ma megkövetelik maguknak a helyűket. Valószínű, hogy az értelmi­ség súlya, ha nem is mondhatunk túlsúlyt, az elkövetkező magyar politi­kában szintén érvényesülni fog.

– A többpártrendszer bevezetése után sok helyütt kiemelkedő írók kerültek ma­gas állami posztokra. Egy íróember ho­gyan látja társadalmi szerepét az ál­lamfői tisztségben?

– Itt, Kelet-Európában általában elég fejletlen társadalmakkal volt dol­gunk. És a legutóbbi 42 évben nem fejlődhetett ki egy professzionális po­litikai elit, mint ami a nyugati orszá­gok politikai életére annyira jellemző. Mert egyrészt a hatalom technikusai végezték az ország dolgait, és nem államférfiak vagy politikusok, más­részt viszont a hatalom közvetlen kö­rein kívül nem volt lehetőség arra, hogy a politikai ellenzék átvegye a szerepet tőlük, ugyanakkor jó 200 évre visszamenőleg mindezekben az országokban az írók voltak azok, akik társadalmi ismereteiknél, emberismeretüknél fogva a valósághoz legköze­lebb álltak, és akik megformálták a változás ideológiáját. Többé-kevésbé természetes tehát, hogy a korábbi rendszerrel szembenálló, esetenként üldözést szenvedett írók, akik, akár­hogy veszem is, a szónak a mesterei vagy legalábbis értői, előtérbe kerül­tek. Csehszlovákiában Havel, Magyar­országon én, Bulgáriában szintén író­ember, sőt, ha jól tudom, Horvátor­szágban is író a miniszterelnök. Nem véletlen, hogy majdnem ugyanez kö­vetkezett be Peruban is. Nem hiszem, hogy e mögött az írók nemzetközi összeesküvését kellene sejteni.

Az, hogy egy államfő egyáltalán programot állítson fel, szinte lehetet­len, mert, mint mondani szoktam, az államfőnek nem programja van, ha­nem szerepe. Ez a szerep nagymér­tékben függ attól, hogy milyen alkot­mányos joga van. Ha Magyarországon elnöki alkotmány volna, amelyben a végrehajtó hatalom nagy hányadát az elnök tartaná a kezében, egészen más szerepről kellene beszélni, mint így, amikor az alkotmány nagyon szűkre szabja a mozgásteremet. En­nek előnyei is vannak. Hogy az ember nem lévén közvetlen intézkedéséért nagyon közelről felelős, szabadon és nyíltan nyilváníthatja a véleményét az ország legfontosabb kérdéseiben. Hogyha meg tudja őrizni szavának a hitelét, akkor a közvélemény formálá­sában igen nagy szava van, és ha a közvéleményt formálni tudja, akkor kívülről a napi politikára is visszahatnak a véleményei. Azt hiszem, körül­belül ez az, amivel én számolhatok, amennyiben a jelenlegi népszerűsé­gem tovább él.

Még azt tenném hozzá, hogy Ma­gyarországon a kiegyensúlyozott kor­mányzás számszerű feltételei meg­vannak, ugyanakkor az ellenzék és a kormányerők között egy megle­hetősen mély ideológiai választóvonal húzódik. Lévén, hogy én mindkét ol­dallal szót tudok érteni, ennek követ­keztében valószínűnek tartom, hogy kialakul egy olyan egyensúlyozó sze­rep, ami természetesen nem egyes törvényszövegek paragrafusainak mó­dosításában vagy mindennapos közvetítgetésben ölt formát, hanem ab­ban, hogy valamilyen módon – mondjam úgy – a személyiségemmel befolyásolni tudom, hogy fel tudom oldani az erők ütközését. Amennyiben a magyar sajtót és a magyarországi mozgásokat figyelemmel kíséri, lát­hatja, nagyon is tudatosan és szándé­kosan vállaltam a védtelenek képvise­letét, ami egyidejűleg azzal jár, hogy járom az országot, és közvetlenül pró­bálok tájékozódni. Az előbb említett szerepből eleve következik, hogy az embernek rajta kell tartania az ujját az ország pulzusán. Máskülönben nem tud aktuális gondokról, nem tud­ja, hogy mi az, ami az ország lakossá­gát a legközelebbről foglalkoztatja. Ezt a képviseletet én vállaltam, válla­lom, és vállalni is fogom.

A nemzetközi élet terén milyen feladatok várnak a köztársasági elnökre?

– A magyar külpolitikának az a jellegzetessége, vagy legalábbis törekvése, hogy kiszámítható legyen, egyenes vonalú. Van egy ilyen meghatározó jellegzetessége, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetének javulására tett erőfeszítések miatt fokozott je­lentőséget kell tulajdonítani a régió­nak, amiben élünk. És a minket körülvevő országok Magyarország belpolitikájának alakulásában is na­gyobb szerepet játszanak, mint az olyan országok esetében, amelyek problémamentes szomszédságban él­nek egymással. Én részint elvi alapo­kon is megpróbálok közvetítő szere­pet játszani, és ezzel egyensúlyozni még a hivatalos külpolitikán és a szakértők tárgyalásain, illetve a kül­politika intézéseinek hétköznapjai fe­lett is. Havellal jó kapcsolatom van. Az a benyomásom, hogy nem tekinte­nek ellenségüknek Szlovákiában sem, Romániával mindig baráti kapcsola­tokra törekedtem. Azt hiszem, hogy a magyar kisebbségek helyzetét meg­erősíteni, emberi jogaikban őket meg­erősíteni akkor tudjuk, ha a környező országok politikai vezetőségeivel kiegyensúlyozott és baráti kapcsolata­ink vannak. Ebben talán jelentős a szerepem. Hozzá kell még tennem, hogy múltam, emberi kapcsolataim révén az Egyesült Államok kulturális, gazdasági és politikai köreivel szintén jó a kapcsolatom. Gondolom, e téren is többet tudok tenni, mint amennyit egy államfő mindennapi tevékenysége önmagában előírna. Ugyanilyen ki­egyenlítő szerepre törekszem a szov­jet-magyar viszonyban is.

Mennyire szívügye az új magyar vezetőségnek a kisebbségek kérdése, a szomszédos országokban élő magyaroké, illetve az itt élő nemzetiségeké?

– Kardinális kérdése, ha a realitá­sokból indulunk ki, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a két háború közöt­ti irredenta nem kiindulópont A realitások ismeretében csak azt lehet kí­vánni, és ezt a helsinki egyezmény is szavatolja, hogy a nemzeti kisebbsé­gek a kollektív és individuális emberi jogokat élvezzék. Ezek között nyoma­tékosan szerepel az anyanyelvű isko­láztatás szabadsága, úgy is mondhat­nánk, hogy a kulturális autonómiának a kívánalma. Ez Európában sok he­lyütt megvalósult, modell értéke van a dél-tiroli osztrákok helyzete rende­zésének, modell értékű lehet a finnor­szági svéd kisebbség helyzete. Van mire hivatkoznunk. Meggyőződésem: szakadatlan a gyanakvás, hogy Ma­gyarország a határok megváltoztatá­sával valamiféle szupremáciára törek­szik, vagy erőszakosan szándékozik beavatkozni a szomszédos országok belügyeibe. Ha a kisebbségi kérdések megoldódnának, a határok kérdése egyszerűen érdektelenné válna. Átha­tolható határok, amelyek a családi kapcsolatok, a kulturális kapcsolatok, a gazdasági kapcsolatok, a napi érint­kezés kérdését minden feszültség nél­kül oldják meg, a határokat megfoszt­ják jelentőségüktől. Gyakorlatilag közigazgatási kérdéssé teszi. Magyar­országon is élnek nemzeti kisebbsé­gek, amelyeknek a helyzete nem azo­nos. Van, amelyik elhanyagoltabb, van, amelyiknek a nemzeti kisebbségi jellege most formálódik. Van, ame­lyiknek múltja van, de mindez még nem jelentkezhetett súllyal, mert a háború utáni kitelepítések olyan sok­kokat idéztek elő, amelyek a nemzeti hovatartozás megvallásának igényét tették kérdővé. Például a németek esetében. A mi feladatunk itt, hogy minden olyan tartalomtól megfosszuk a kisebbségi létet, ami félelmet szül. A magunk anyagi lehetőségei kereté­ben biztosítsuk számukra mindazokat a jogokat, amit mi magunk a mi nemzeti kisebbségeinknek követelünk.

A Jugoszláviában élő magyar ki­sebbség számára sorsdöntő, hogyan ala­kul a magyar-jugoszláv viszony. Ho­gyan értékelné ezt, Elnök úr?

— A magyar-jugoszláv gazdasági és politikai kapcsolatok teljesen felhőtlenek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Jugoszláviában komoly belső fe­szültségek uralkodnak, és ez érinti az ott élő magyarság jövőjét is. Mi Jugo­szlávia belső viszonyainak alakulásá­ba nem szólunk bele, mindenesetre nagyon élénk figyelemmel kísérjük, arra törekszünk, hogy Jugoszlávia minden köztársaságával jó kapcsola­tot tartsunk fenn.

1990. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább