2020. január 26. vasárnap
Ma Vanda, Paula, Timóteusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tengerparti beszélgetések

Szemerédi Magda

Igrane egyetlen úiságosbódéjában nem lehet Danast kapni. Slobodna Dalmaciját csak ritkán, Vjesniket hébe-hóba. Viszont este hat órakor is kirakatában sorakoznak a Politika-ház kiadványai.

A festői szépségű kisváros a Biokovo hegy­ség lábánál fekszik, fent, a magasban húzódik meg az óváros zegzugos utcáival, kőházaival, melyek közül soknak csak a falai merednek az égnek, s az egykori tágas szobákban füge- meg mandulafák vertek tanyát. Az első világháború előtt 960 lelket számlált Igrane, most csak 270-en lakják, habár lent, közvetlenül a tenger partján igen sok új épületet látni, ahol takaros szobák várják a turistákat.

A lakosság nagyobbrészt horvát, de bosnyá­kok is laknak itt, és talán két szerb nemzetiségű, az egyik a trafikos nő.

A jelenlegi helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Makarska községben, ahova Igrane is tartozik, a demokratikus többpárti választásokon a kommunisták győztek.

Házigazdám, Ante Lulić, a makarskai hajó­gyár gépésztechnikusa, s mint később megtud­tam, a HDK jelöltjeként indult a választásokon. Ebben a helyi közösségben ők nyerték el a szavazatok 68 százalékát. A háziakkal folytatott szívélyes beszélgetések közepette természetesen a városkában tapasztalható különös állapotokat sem lehetett megkerülni. A csinos szőke, bosnyák feleség temperamentumos segédletével aztán las­san kezdett kibontakozni a kép.

Ante Lulić most kóstolt bele az aktív politi­kai harcba, egészséges realitással, sőt nagy humorérzékkel megáldva.

– Nem állt szándékomban részt venni a kampányban, de hát valakinek vállalnia kellett! Az emberek féltek, el se hitték igazából, hogy nem esik bajuk, hogy valóban megváltozik a helyzet.

– Jól ismeri az itteni embereket. Mivel magya­rázza, hogy a makarskai riviérán a többség a kommunista jelöltekre szavazott?

– Ismerni kell e vidék történelmét és a közelmúltat. Ide hol a csetnikek törtek be és pusztítottak, hol az usztasák A férfiak beálltak partizánnak, az asszonyokat, öregeket és a gyere­keket pedig elszállították az afrikai sivatagba... Apám is, anyám is partizán volt…

A ház lelke, az egyenes, kemény jellemű Mária asszonyság a reggeli kávézásnál (négy-öt unoka és rokongyerek karéjában) rettenetes dol­gokat mesélt nekünk a deportálásról, a sivatagi élet borzalmairól, a tömeghalálról és az ottha­gyott sírokról.

– A korteskedés persze pénzbe kerül, a saját pénzembe, és fel kell készülni az ellentábor fondorlataira. A kommunisták valójában semmi újat sem tudtak ígérni. Főleg eddigi privilégiu­maikat féltik, és kampányuk lényege az volt, hogy az új pártokkal ijesztgessék a népet. Végül is azt találták ki, hogy a HDK usztasa párt. No, amikor itt is elkezdte némelyik ezt az őrültséget – elfogyott a türelmem. Mondják a szemembe, hogy usztasa vagyok, ha van merszük! Ettől persze óvakodnak.

– Mi az Ón programja?

– Röviden három pontban foglaltam össze: 1. sohasem fogok hazudni és nem ámítom a népet, csakis a saját lelkiismeretem szerint cse­lekszem, 2. a nyugat-európai társadalmi viszonyok eléréséért fogok küzdeni, 3. az itteni lakos­ság, Igrane gazdasági jólétéért. Utakat kell építe­nünk, fellendíteni a magánházak vendéglátó-szolgálatát, és újra kell éleszteni az olajbogyó-ter­mesztést, a mediterrán sajátosságait. Arra is gon­doltam, hogy fel kellene vennünk a kapcsolatot valamelyik kisebb olasz várossal, hogy megnéz­zük, ők hogyan csinálják.

Kézenfekvő, logikus törekvések. Ante Lulićnak és szomszédainak eddigi tapasztalatai is ezt sugall­ják Az állami vállalatok nagy része tönkremegy. Házigazdám éppen fizetetetlen szabadságát „élve­zi” – az ő munkaszervezete is a tönk szélén áll. A jövő: az egyéni ész, akarat és kezdeményezés.

– Makarska községben hogyan győzik meg a többséget az igazukról?

– Az idő majd megmutatja, hogy nekünk egészséges, konkrét elképzeléseink vannak, melyek a jövő felé mutatnak. A kommunisták már fölélték minden szólamukat. Ők maguk leplezik le önmagukat!

Ante Lulić életerős és határozott. Akkor is csak legyint, amikor estefelé a hűvös, laposra koptatott fehér kövek között újra felhangzik a szerb szomszéd szokásos hangoskodása: „Itt csakis a hadsereg teremthet rendet! Nem enged­jük meg, hogy mindenki azt csináljon, amit akar!”

Egyik este aztán valaki azt mondta neki csendesen: „Nem úgy van az. Ez itt Horvátor­szág, és nekünk is van szavunk.” A sértett kihívta a rendőrséget, azok ki is jöttek. Aztán meg szépen elmentek.

Változnak az idők. És a világ haladni akar.

1990. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A brutális horvát rendőrség

Csak éppen ha át is jutnak a magas bosnyák hegyeken, ahol még vannak a háborúból visszamaradt >

Tovább

Ahol a szélsőjobb megtanulta visszafogni a szájhősködést

Ma már nem azt mondják, hogy ki kell lépni az unióból, hanem hogy meg kell védeni >

Tovább

Egyetemi hálózatot jelentett be Soros György

A brit közszolgálati média szerint a Soros György által tervezett oktatási, illetve kutató hálózatot sokan válasznak >

Tovább

Foglyul ejtve a senki földjén

Az iránit most azzal fenyegetik a magyar hatóságok, hogy közvetlenül a hazájába küldik vissza, de ott >

Tovább

A nagytőke felelőssége

Az üzletembereknek, bankároknak és politikusoknak megvan a maguk felelőssége, hiszen gerjesztik az egyenlőtlenséget, elősegítik a korrupciót, >

Tovább

Bővítési bonyodalmak

Igazából az a tét a Nyugat-Balkánon, hogy mekkora lehet ott az unió befolyása. Ha nem tesz >

Tovább

Keresztényi kötelességének tekinti...

Sokan Szabadka közelében várakoznak, ahol a helyi magyar kisebbség protestáns lelkésze, Varga Tibor igyekszik némi meleghez >

Tovább

A szélsőjobboldali üzenet

Mert bár eddig is voltak rasszista megnyilvánulásai, de ilyen nyílt gyűlöletre uszításra és normaszegésre korábban nem >

Tovább

Vita a 7. cikkelyről

„Lengyelország ellen jogi eszközöket kell bevetni, Magyarországnak ugyanakkor a pénz a gyenge pontja. Merthogy főleg Orbán >

Tovább

Két tucatból fél tucat

Az első szavazatok előtti utolsó tévévita a korábbiaknál kevésbé harciasabbra sikeredett, de a záró egypercesek mégis >

Tovább

Spiegel: Repedések Orbán hatalmi szerkezetén

A Fidesz belső életéről nem tudni semmit. A pártkongresszusok a létező szocializmus ünnepi gyűléseit idézik, ott >

Tovább

A szólás-, és sajtószabadság 30 éve megképződő árnyoldaláról; náci beszédről és Csurka Istvánról

Harminc éve egy januári vasárnap reggelén hörögve üvöltötte a rádiómikrofonba Csurka, hogy „ébresztő magyarság!”. Akkor riasztón >

Tovább