2023. november 30. csütörtök
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tengerparti beszélgetések

Szemerédi Magda

Igrane egyetlen úiságosbódéjában nem lehet Danast kapni. Slobodna Dalmaciját csak ritkán, Vjesniket hébe-hóba. Viszont este hat órakor is kirakatában sorakoznak a Politika-ház kiadványai.

A festői szépségű kisváros a Biokovo hegy­ség lábánál fekszik, fent, a magasban húzódik meg az óváros zegzugos utcáival, kőházaival, melyek közül soknak csak a falai merednek az égnek, s az egykori tágas szobákban füge- meg mandulafák vertek tanyát. Az első világháború előtt 960 lelket számlált Igrane, most csak 270-en lakják, habár lent, közvetlenül a tenger partján igen sok új épületet látni, ahol takaros szobák várják a turistákat.

A lakosság nagyobbrészt horvát, de bosnyá­kok is laknak itt, és talán két szerb nemzetiségű, az egyik a trafikos nő.

A jelenlegi helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Makarska községben, ahova Igrane is tartozik, a demokratikus többpárti választásokon a kommunisták győztek.

Házigazdám, Ante Lulić, a makarskai hajó­gyár gépésztechnikusa, s mint később megtud­tam, a HDK jelöltjeként indult a választásokon. Ebben a helyi közösségben ők nyerték el a szavazatok 68 százalékát. A háziakkal folytatott szívélyes beszélgetések közepette természetesen a városkában tapasztalható különös állapotokat sem lehetett megkerülni. A csinos szőke, bosnyák feleség temperamentumos segédletével aztán las­san kezdett kibontakozni a kép.

Ante Lulić most kóstolt bele az aktív politi­kai harcba, egészséges realitással, sőt nagy humorérzékkel megáldva.

– Nem állt szándékomban részt venni a kampányban, de hát valakinek vállalnia kellett! Az emberek féltek, el se hitték igazából, hogy nem esik bajuk, hogy valóban megváltozik a helyzet.

– Jól ismeri az itteni embereket. Mivel magya­rázza, hogy a makarskai riviérán a többség a kommunista jelöltekre szavazott?

– Ismerni kell e vidék történelmét és a közelmúltat. Ide hol a csetnikek törtek be és pusztítottak, hol az usztasák A férfiak beálltak partizánnak, az asszonyokat, öregeket és a gyere­keket pedig elszállították az afrikai sivatagba... Apám is, anyám is partizán volt…

A ház lelke, az egyenes, kemény jellemű Mária asszonyság a reggeli kávézásnál (négy-öt unoka és rokongyerek karéjában) rettenetes dol­gokat mesélt nekünk a deportálásról, a sivatagi élet borzalmairól, a tömeghalálról és az ottha­gyott sírokról.

– A korteskedés persze pénzbe kerül, a saját pénzembe, és fel kell készülni az ellentábor fondorlataira. A kommunisták valójában semmi újat sem tudtak ígérni. Főleg eddigi privilégiu­maikat féltik, és kampányuk lényege az volt, hogy az új pártokkal ijesztgessék a népet. Végül is azt találták ki, hogy a HDK usztasa párt. No, amikor itt is elkezdte némelyik ezt az őrültséget – elfogyott a türelmem. Mondják a szemembe, hogy usztasa vagyok, ha van merszük! Ettől persze óvakodnak.

– Mi az Ón programja?

– Röviden három pontban foglaltam össze: 1. sohasem fogok hazudni és nem ámítom a népet, csakis a saját lelkiismeretem szerint cse­lekszem, 2. a nyugat-európai társadalmi viszonyok eléréséért fogok küzdeni, 3. az itteni lakos­ság, Igrane gazdasági jólétéért. Utakat kell építe­nünk, fellendíteni a magánházak vendéglátó-szolgálatát, és újra kell éleszteni az olajbogyó-ter­mesztést, a mediterrán sajátosságait. Arra is gon­doltam, hogy fel kellene vennünk a kapcsolatot valamelyik kisebb olasz várossal, hogy megnéz­zük, ők hogyan csinálják.

Kézenfekvő, logikus törekvések. Ante Lulićnak és szomszédainak eddigi tapasztalatai is ezt sugall­ják Az állami vállalatok nagy része tönkremegy. Házigazdám éppen fizetetetlen szabadságát „élve­zi” – az ő munkaszervezete is a tönk szélén áll. A jövő: az egyéni ész, akarat és kezdeményezés.

– Makarska községben hogyan győzik meg a többséget az igazukról?

– Az idő majd megmutatja, hogy nekünk egészséges, konkrét elképzeléseink vannak, melyek a jövő felé mutatnak. A kommunisták már fölélték minden szólamukat. Ők maguk leplezik le önmagukat!

Ante Lulić életerős és határozott. Akkor is csak legyint, amikor estefelé a hűvös, laposra koptatott fehér kövek között újra felhangzik a szerb szomszéd szokásos hangoskodása: „Itt csakis a hadsereg teremthet rendet! Nem enged­jük meg, hogy mindenki azt csináljon, amit akar!”

Egyik este aztán valaki azt mondta neki csendesen: „Nem úgy van az. Ez itt Horvátor­szág, és nekünk is van szavunk.” A sértett kihívta a rendőrséget, azok ki is jöttek. Aztán meg szépen elmentek.

Változnak az idők. És a világ haladni akar.

1990. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ukrajnának új ellensége lett: az, hogy a Nyugat belefárad a háborúba

Az egyik neves amerikai biztonságpolitikai szakértő azt mondja, hogy mindenképpen el kell kerülni Ukrajnában a vereséget, >

Tovább

Miért védem Izraelt?

Saját bevallása szerint Bernard-Henry Lévy egész életében a palesztinok ügyéért küzdött, ám most mégis Izrael támogatja >

Tovább

Európában jelenleg jobbról fúj a szél

Paul Lendvai arra hívja fel a figyelmet heti kommentárjában a Der Standardban, hogy Európában jelenleg jobbról >

Tovább

A pártrendszer széttagoltsága veszélyt jelent az EU számára

A Standard brüsszeli tudósítója veszélyesnek nevezi az EU szempontjából, hogy egyre inkább széttöredezik a földrészen a >

Tovább

Izrael elvesztette a háború ellenőrzését

Minél tovább tart a tűzszünet, annál nagyobb lesz a nyomás Netanjahura, hogy folytassa az erőfeszítéseket a >

Tovább

Orbán Viktor az uniós kilépéssel kokettál

Így kemény feladat elé néz ma Budapesten az Európa Tanács első embere. A magyar vezetés ugyanis >

Tovább

Európának az a baja, hogy túl vonzó

Ezt Timothy Garton Ash állítja a Financial Times-ban, aki szerint a migráció ügyében hozott kemény intézkedések >

Tovább

A megszűnt nemzeti szuverenitás nyomában

A diktátorokat általában a realitásoktól elszakadt, magányos emberként írják le a politikai elemzők. Tévednének? Ez a >

Tovább

A holland szélsőjobb: az eredeti mindig legyőzi az utánzatot

Ezt emeli ki a Le Monde vezércikke. Adott esetben hiba lett volna, ha a migráció kimarad >

Tovább

A holland választások tanulságai

A Guardian vezércikke úgy ítéli meg, hogy a holland választás eredménye láttán Európának okulnia kell a >

Tovább

Új fejezet indult a magyarországi rágalomhadjáratban

Orbán Viktor új szintre emeli a vitát Brüsszellel. Ideértve a von der Leyen elleni plakátokat, valamint >

Tovább

Kezd hatni a nyomás Netanjahura – a tűzszünet lehetősége arra utal, hogy valami megváltozott

Ezt fejti ki Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai szemleírója. Nincs arról szó persze, hogy felpuhult volna >

Tovább