Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Óva intünk, Amerika!
Bódis Gábor
Soha nem ellenőriztem le, hogy a fenti történelmi jelentőségű cím melyik vajdasági sajtószervben jelent meg. Egyesek szerint a Torontál megyei újságban, azzal a különbséggel, hogy akkortájt (az első világháború kezdete) Angliát figyelmeztette fennhangon a hazafiasságtól duzzadó kolléga. Talán az sem igazán fontos, hogy a hazafiasság alatt akkor mást értettek, magyarán a monarchiát. A sárgafeketét.
Mit ad isten, a képlet megismétlődik majd nyolcvan évvel később. Rosszindulatú amerikai küldöttség járt hazánk sztálinista felében, és azt merte mondani, hogy az albánokat itt elnyomják. Micsoda rágalom, hiszen esetleg csak lelődözik őket. De nem is tudom, mit vártak ezek az amcsik a jogállamtól? Biztosan azt hitték, hogy a jogállam annyit jelent: mindenki egyenlő a bíróság előtt. Micsoda tévedés!
Államelnökségünk mélyen tisztelt elnöke is meg akarta magyarázni kosovói látogatásuk előtt az amerikaiaknak, hogy itt mindenki a legnagyobb egyenrangúságban él. Csakhogy ezek még egy államfőnek sem hisznek, hanem a helyszínen akartak meggyőződni a helyzetről. Arról mi már nem tehetünk, hogy a helyszín nem ugyanaz, mint az államfő meséje. Erről egy Hegelről szóló anekdota jut eszembe. A mester egyik tanítványa bátortalanul azt merte megjegyezni, hogy a valóság nem felel meg a hegeli tanoknak. A halhatatlan filozófus erre azonnal azt válaszolta, hogy akkor csakis a valóságban lehet a hiba. Hát így vagyunk mi is valahogy Európa ezen sötét kamrájában.
Következő lépésként azt várom, hogy általános mozgósítást rendelünk el, és a pancsovai hadirepülőgépeinkkel rajtaütünk Amerikán. A hitetlen gyauron. Az alkalom is kedvező, hiszen most Szaddám Huszeinnel vannak elfoglalva. Addig üsd a vasat, míg meleg.
Komolyabbra fordítva a szót – eddig ez sztálinista bohózat volt –, szigorú fenyítésben részesült a Napló. Zentán, ahol két eminens tisztségviselő a lehetetlennel próbálkozott, azaz azzal, hogy megmagyarázza az ingadozó magyaroknak: milyen jő is lesz az új szerbiai alkotmány, amelyet a Szocialista Párt ötlött ki. A jelenlévő szerb nemzetiségűek közül néhányan ezt úgy tűnik, úgy fogták fel: itt van a pirongatások ideje. Így Milan Ramadanski abbéli végtelen csodálkozásának adta hangos jelét, hogy a VMDK lapja szerbellenes írásokat közöl. Szerinte erre semmi szükség sincs, hiszen a szerbek semmiben sem akadályozzák a magyarok érvényesülését. Valószínűleg arra a 17 000 aláírásra is gondolt, amit a Szerb Képviselőház elnöke a papírkosárba dobott. Akadt egy tájékozottabb olvasó a közvita részvevői között, akt kijavította az atyafit, miszerint nem a VMDK lápjáról van szó, hanem a Naplóról. Erre Ramadanski elnézést kért a tévedéséért. De nem ezért kellett volna elnézést kérnie, hanem azért, mert valótlanságokat állított. Méghozzá nyilvános helyen. Azt a legszigorúbb vádat rótta ki ránk, hogy szerbellenesek vagyunk. Még csak nem is Szerbia-ellenesek, mert ez még enyhébb szentencia lett volna. Nem, mi az egész szerbség ellen vagyunk. Valószínűleg, ezt hetenként azzal bizonyítjuk, hogy szerb újságírók cikkeit közöljük. Mert perfídek vagyunk mi ám, így akarjuk elaltatni a szunnyadó hazafiasságot, és csak a kellő pillanatot várjuk, hogy kimutassuk a fogunk fehérjét. Rettegjetek egerek!
Nem tudom, hogy ez a bizonyos Ramadanski tud-e magyarul olvasni, mert ha igen, nagyon szeretném, ha elmondaná, melyik írásunkból világlik ki a szerbellenesség. Hacsak nem egészen másról van szó. Arról, amit a még mindig egyetlen hatalmon lévő párt produkál a nemzeti érzésekkel. Képlete rém egyszerű, és éppen ezért rémes is. Aki mellettünk van és szereti a vezérünket, az jó szerb, aki bírálni merészel, az viszont hazaáruló. Csak így. Mert az Egyetlen Fenenagy Igazság a mi markunkban van. Hát, kedves Ramadanski, mi ennek ellenére merészelünk bírálni, mert nem vagyunk hajlandók csordába tömörülve a vezérürü után koslatni. Önnek viszont ehhez jó szórakozást kívánunk. Ami pedig a szerbellenes írásokat illeti, várjuk elemzését, amelynek eredményeként elfogadunk egyetlen egy a Naplóban megjelent mondatot, amely a szerb nép ellen irányult Ismétlem, a szerb nép, és nem a mostani szerb vezetőség ellen. Ez utóbbiról az egész világközvéleménynek, talán csak Fidel Castro és Kim Il Szung kivételével, mindenkinek megvan a véleménye. Sajnálom, hogy ez a vélemény nem esik egybe az önével.
A hét eseményeihez tartozott a gyászos, benzin nélküli hétvége. Amíg szerény háromliteres kannámmal, néhány deciért könyörögtem, volt alkalmam hallani a kommentárokat a jogosan felháborodott rostokolóktól. Ante Marković nevét i hallottam emlegetni, nem a legszebb szövegkörnyezetben. Ezért is ő lenne a hibás? Vagy csupán arról van szó, hogy minden alkalmat ki kell használni a megbuktatására, mert különben beleköp az állampárt levesébe. Hogy tévedés ne essék, a szerb állampárt levesébe, és nem a szerb népébe, mert az ugyanúgy óhajtja a jobb életet, mint a horvát, szlovén, olasz, amerikai, magyar. Ebből a jobb életből pedig csak Marković mutatott valamit. A többiek, máshoz nem értvén, azzal butítottak, hogy mennyire el vagyunk nyomva. Mármint ki-kinek a saját nemzete. Ettől a hülyítéstőI aztán sikerült mindenkit mindenkivel megutáltatni. Nos, a Napló a többi között azért született meg, hogy enyhítsen ezen a hülyítésen.
*
Hétfőn Kosovóban általános sztrájk volt. Délen a helyzet változatlan.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >