2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Óva intünk, Amerika!

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Óva intünk, Amerika!
A Napló címoldala a hadüzenet hetében

Soha nem ellenőriztem le, hogy a fenti történelmi jelentőségű cím me­lyik vajdasági sajtószervben jelent meg. Egyesek szerint a Torontál me­gyei újságban, azzal a különbséggel, hogy akkortájt (az első világháború kezdete) Angliát figyelmeztette fenn­hangon a hazafiasságtól duzzadó kol­léga. Talán az sem igazán fontos, hogy a hazafiasság alatt akkor mást értet­tek, magyarán a monarchiát. A sárga­feketét.

Mit ad isten, a képlet megis­métlődik majd nyolcvan évvel később. Rosszindulatú amerikai küldöttség járt hazánk sztálinista felében, és azt mer­te mondani, hogy az albánokat itt elnyomják. Micsoda rágalom, hiszen esetleg csak lelődözik őket. De nem is tudom, mit vártak ezek az amcsik a jogállamtól? Biztosan azt hitték, hogy a jogállam annyit jelent: mindenki egyenlő a bíróság előtt. Micsoda téve­dés!

Államelnökségünk mélyen tisztelt elnöke is meg akarta magyarázni kosovói látogatásuk előtt az amerikaiak­nak, hogy itt mindenki a legnagyobb egyenrangúságban él. Csakhogy ezek még egy államfőnek sem hisznek, ha­nem a helyszínen akartak meg­győződni a helyzetről. Arról mi már nem tehetünk, hogy a helyszín nem ugyanaz, mint az államfő meséje. Erről egy Hegelről szóló anekdota jut eszembe. A mester egyik tanítványa bátortalanul azt merte megjegyezni, hogy a valóság nem felel meg a hegeli tanoknak. A halhatatlan filozófus erre azonnal azt válaszolta, hogy akkor csakis a valóságban lehet a hiba. Hát így vagyunk mi is valahogy Európa ezen sötét kamrájában.

Következő lépésként azt várom, hogy általános mozgósítást rendelünk el, és a pancsovai hadirepülőgépeink­kel rajtaütünk Amerikán. A hitetlen gyauron. Az alkalom is kedvező, hi­szen most Szaddám Huszeinnel van­nak elfoglalva. Addig üsd a vasat, míg meleg.

Komolyabbra fordítva a szót – ed­dig ez sztálinista bohózat volt –, szi­gorú fenyítésben részesült a Napló. Zentán, ahol két eminens tisztségvi­selő a lehetetlennel próbálkozott, azaz azzal, hogy megmagyarázza az ingado­zó magyaroknak: milyen jő is lesz az új szerbiai alkotmány, amelyet a Szo­cialista Párt ötlött ki. A jelenlévő szerb nemzetiségűek közül néhányan ezt úgy tűnik, úgy fogták fel: itt van a pirongatások ideje. Így Milan Rama­danski abbéli végtelen csodálkozásá­nak adta hangos jelét, hogy a VMDK lapja szerbellenes írásokat közöl. Sze­rinte erre semmi szükség sincs, hiszen a szerbek semmiben sem akadályoz­zák a magyarok érvényesülését. Való­színűleg arra a 17 000 aláírásra is gondolt, amit a Szerb Képviselőház elnöke a papírkosárba dobott. Akadt egy tájékozottabb olvasó a közvita részvevői között, akt kijavította az atyafit, miszerint nem a VMDK lápjáról van szó, hanem a Napló­ról. Erre Ramadanski elnézést kért a tévedéséért. De nem ezért kellett volna elnézést kérnie, ha­nem azért, mert va­lótlanságokat állított. Méghozzá nyilvános helyen. Azt a legszigorúbb vádat rótta ki ránk, hogy szerbellenesek vagyunk. Még csak nem is Szerbia-ellenesek, mert ez még enyhébb szentencia lett volna. Nem, mi az egész szerbség ellen vagyunk. Valószínűleg, ezt hetenként azzal bi­zonyítjuk, hogy szerb újságírók cikkeit közöljük. Mert perfídek vagyunk mi ám, így akarjuk elaltatni a szunnyadó hazafiasságot, és csak a kellő pillanatot várjuk, hogy kimutassuk a fogunk fehérjét. Rettegjetek egerek!

Nem tudom, hogy ez a bizonyos Ramadanski tud-e magyarul olvasni, mert ha igen, nagyon szeretném, ha elmondaná, melyik írásunkból világlik ki a szerbellenesség. Hacsak nem egészen másról van szó. Arról, amit a még mindig egyetlen hatalmon lévő párt produkál a nemzeti érzésekkel. Képlete rém egyszerű, és éppen ezért rémes is. Aki mellettünk van és szereti a vezérünket, az jó szerb, aki bírálni merészel, az viszont hazaáruló. Csak így. Mert az Egyetlen Fenenagy Igaz­ság a mi markunkban van. Hát, kedves Ramadanski, mi ennek ellenére merészelünk bírálni, mert nem vagyunk hajlandók csordába tömörülve a vezérürü után koslatni. Önnek viszont ehhez jó szórakozást kívánunk. Ami pedig a szerbellenes írásokat illeti, várjuk elemzését, amelynek eredményeként elfogadunk egyetlen egy a Naplóban megjelent mondatot, amely a szerb nép ellen irányult Is­métlem, a szerb nép, és nem a mostani szerb vezetőség ellen. Ez utóbbiról az egész világközvéleménynek, talán csak Fidel Castro és Kim Il Szung kivételével, mindenkinek megvan a véleménye. Sajnálom, hogy ez a vélemény nem esik egybe az önével.

A hét eseményeihez tartozott a gyászos, benzin nélküli hétvége. Amíg szerény háromliteres kan­námmal, néhány deciért könyörögtem, volt alkal­mam hallani a kommentárokat a jogosan felháborodott rostokolóktól. Ante Marković nevét i hallottam emlegetni, nem a legszebb szövegkörnye­zetben. Ezért is ő lenne a hibás? Vagy csupán arról van szó, hogy minden alkalmat ki kell használ­ni a megbuktatására, mert különben beleköp az állampárt levesébe. Hogy tévedés ne essék, a szerb állampárt levesébe, és nem a szerb népébe, mert az ugyanúgy óhajtja a jobb életet, mint a horvát, szlovén, olasz, amerikai, ma­gyar. Ebből a jobb életből pedig csak Marković mutatott valamit. A többiek, máshoz nem értvén, azzal butítottak, hogy mennyire el vagyunk nyomva. Mármint ki-kinek a saját nemzete. Ettől a hülyítéstőI aztán sikerült min­denkit mindenkivel megutáltatni. Nos, a Napló a többi között azért született meg, hogy enyhítsen ezen a hülyítésen.

*

Hétfőn Kosovóban általános sztrájk volt. Délen a helyzet változatlan.

1990. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább