2021. május 12. Szerda
Ma Pongrác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (5.)

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (5.)
Őszinte

1979-ben Chicagóba érve, egy ottani, magyar nyelven megjelenő emigráns lapban olvastam először Jugoszlávia széthullása Tito halála után címmel életem egyik legizgalmasabb és leggyötrelmesebb vezércikkét.

Ma is magam előtt látom a hatalmas oldalakat – szalag és alcímeket – és elfog a borzadály. Az újság nevére nem emlékszem. Pedig de sokszor próbáltam valahonnan mélyről előkaparni. Nem sikerült.

Akkor jártam életemben először Amerikában. Tito még élt. Jugoszlávia virágzott, én büszke voltam, hogy ebben a gyönyörű országban születtem, ahol még szabadnak is éreztem magam. Holmiféle bitangok meg arról papolnak, hogy mi lesz az én hazámmal, ha az öreg lelép a színről. Semmit nem hittem el abból, ami ott le volt írva. Egy szót sem. Pedig valahogy így kezdték:

„Az erősödő horvát nacionalizmus – maga elé tolva az albán szeparatista törekvéseket – kiprovokálja a szerbek reakcióit, és megindul az ország véres széthullása. Testvériség-egység – mi lesz veled? Mindaz, ami évtizedeken keresztül el volt fojtva, mint a vulkán fog a felszínre törni és elsöpör mindent, ami eddig szent és sérthetetlen volt. A végén megalakul a Nagy Albánia, Zogu királlyal a trónon (aki valahol emigrációban él).”

Ez a mondat végleg kicsapta nálam a biztosítékot.

Az utazásnak csak vége lett egyszer és én, mint aki jól végezte dolgát, hazatértem. Mindig hazatértem. Soha nem akartam külföldön élni, sőt a vendégmunkásokat is szántam. A cikkről sem beszéltem senkinek, mert még bolondnak néznek. (Lehet, hogy az is voltam?)

A következő évben, 1980-ban meghalt Tito. Én elmentem katonának. Kicsit furcsán kerültem a kaszárnyába, mert az szárazföldön volt, holott tengerésznek készültem. Gondoltam, legalább így egy olyan világot is megismerek, ami elég távol áll a bácskai poros valóságtól, de erre nem adtak lehetőséget. Ők bizonyára tudták, miért. Én soha nem jártam utána. Maradt az udvari bolond szerepe, ami akkora szabadságot biztosított, hogy még a katona barátaim is undorodtak boldogságomtól. Én meg élveztem. Tanultam, söprögettem, kaszáltam, fél világgal leveleztem, rengeteget olvastam, műveltem magam, ezt-azt még írogattam is.

Majd ennek a kalandnak is vége lett. Múltak az évek, gyorsan, jártam a világot, és egyszer csak azt vettem észre, hogy bűzlik valami Dániában. Északi szelek kezdtek egyre erőteljesebben fújni, és a szag átterjedt az én hazámra. 1988-ban már egyre elviselhetetlenebb lett a bűz, de még csak valahogy kibírtuk. 90-ben még lementünk az Adriára, Korčulára, ahova szívesen jártunk, és azt hittük, az a sziget a miénk. 91-ben már nem mertünk elindulni se. Pedig a lakókocsit előző évben úgy húztam le, hogy örökre oda járunk vissza. Tévedtem. Azóta nem jártam Korčulán. Pedig szeretem ezt a szigetet. A hetvenes évek elején itt működött a világhírű nyári filozófiai iskola. Ha igaz, még Marcuse, Fromm és Sartre is megfordult a táborban, ahol kedvére elborozgatott a keletebbről összeverbuvált gondolkodókkal; a hazai vendéglátókról – legyenek azok horvátok, szerbek, szlovének – nem is beszélve. Lehet, hogy Vanja Sutlić itt is elsütötte égbeszóló poénját, amikor Szarajevóban az egyik kocsmából tökrészegen kiebrudalták:

„Jedanaesta teza o Fojerbahu je: ako bar svijet ne mogu da promjenim, mogu krčmu! Mamu vam jebem.” Majd elégedetten hazabotorkált.

Harminc éve lesz lassan, hogy olvastam azt az írást. Csak még Zogu nem került a trónra, a többi – kisebb-nagyobb tévedéssel – de a helyére került.

A rikkancs ismét jelenti (6.)

2009. június 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán ideje lassan lejár, már a végjátékra készül

Helyzetét rontja a szörnyű járványmérleg, az egyesült ellenzék, valamint az, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik az >

Tovább

Orbán hűség szállta meg Várhelyi Olivért

Brüsszelben feltételezik, hogy a magyar biztos azért folyamodott ehhez a váratlan húzáshoz, mert Orbán, akihez Várhelyi >

Tovább

A magyar hatóságok megsértik a kultúra függetlenségét

Többféle formában is tiltakozni kíván az Európai Művészeti Akadémiák Szövetsége, mert úgy ítéli meg, hogy Magyarországon >

Tovább

A remény napja

Május kilencedike ünnep. Mostanában alig beszélnek róla, pedig a ma ismert Európa – Hitler legyőzése után >

Tovább

Kurier: Nehogy az Orbánok és Janšák Európája legyen

Úgyhogy az elemzés arra bíztatja az integrációt: ne engedjen a szűklátókörű ellentábornak, legyen úrrá kisebbrendűségi hajlamán. >

Tovább

Még épp időben

Mi tagadás, az ellenzék politikusai egyszerűbb lelkek, ráadásul a választási feltételek is kirívóan egyenlőtlenek: mindenben, ami >

Tovább

Baljós árnyak

Nehéz idők jönnek. Merkel asszony, kormányzó urunk európai őrangyala távozik a hatalomból, pártja, a CDU–CSU pedig egy >

Tovább

Magyarország Peking leghűségesebb partnere az unióban...

... csak éppen nincs belőle sok anyagi haszna, leszámítva Orbánt és szűk körét. A miniszterelnök fennen >

Tovább

Economist: Karácsonnyal menni fog

A lap szerint a magyarok erős emberét Karácsony Gergely verheti meg, egy képtelen pártszövetség élén, amint >

Tovább

Bidennél hoppon maradnak azok az autoritervezetők

Ők azok, akik korábban nem győztek törleszkedni Trumphoz. Az új kormányzat máris kiosztotta Kínát és Oroszországot >

Tovább

Orbán kínai flörtje

A kapcsolat legújabb állomása, hogy Budapesten létesít lerakatot a tekintélyelvű kínai állam káderképzője, méghozzá Európában fölöttébb >

Tovább

Economist: Orbán azt csinálja mint Rákosi

A magyarok jobbat érdemelnek, mint amit Orbán Viktortól kapnak, miután a magyar vezető ugyanazt csinálja, mint >

Tovább