2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Jajszó - emlékek a balkáni háborúkból

David Kaplan 40 perce (1.)

Németh Árpád
Németh Árpád
David Kaplan 40 perce (1.)
Az orvlövész puskájának eldördülése utáni rettegés (www.photoarts.com)

Iszonyú csöndre ébredtem. Tulajdonképpen a csönd ébresztett fel. A fülem a szüntelen robbanásokhoz, a golyók fütyüléséhez szokott. A csönd szokatlan és váratlan volt, talán ezért is ébresztett fel.

Kinéztem, igaz, nem az ablakon, hanem a falak közül. Ekkoriban az épülő, teljesen elhagyatott szarajevói kórház betonfödémei között húztuk meg magunkat. Jó választásnak bizonyult. Felülről, ahonnan gránátok potyoghattak volna ránk, védettek voltunk; a válaszfalak hiányoztak ugyan, ám oldalról is oltalmaztak bennünket a szomszédos épületek; ráadásul épp a falak hiánya miatt folytonos fuvallat csillapította a szarajevói katlanba szorult kánikulát. A háború negyedik hónapjában jártunk.

Víz természetesen nem volt az épülőfélben levő betonkolosszusban, de hát, istenem, egész Szarajevóban nem volt víz. Nagyon régóta.

Néhány mozdulattal felöltöztem. Ruhában aludtunk, tulajdonképpen csak a golyóálló mellényt kellett magamra kapnom. Súlyos darab volt, de akkoriban az egyik legbiztonságosabb. Írországban gyártották brit katonák számára, akik gyakran kerültek az IRA célkeresztjébe. Elől és hátul vastag kevlárbetét óvta a test vitális szerveit, a magas páncélozott körgallér a repeszektől védte a kiszolgáltatott nyaki ütőeret, míg az elől lehajtható, kötényszerű páncél a – amint azt az angolok nevezték – családi ékszert. Hogy katonáktól megkülönböztessük magunkat, a Sky News logója virított vakító fehéren a tengerkék vászonnal körülvarrt mellényen. A sisakot nem szerettem, sose viseltem.

Alattunk, az alagsorban várt a VW minibusz. Ronda, lábaskék volt, ormótlan testével teljesen alkalmatlan a csatatérre. Inkább málhás szekérként szolgált, és elsősorban azért béreltük Ferihegyen, hogy a szükségleteinket kielégítő vizet, élelmet, üzemanyagot, áramfejlesztőt szállítsuk vele. Most autóink közül a minibuszra volt szükségem, mert utasokért mentem a szarajevói reptérre. A minibusz mindkét oldalára égővörös szigszalagból gondosan nagy T és V betűt ragasztottunk, és egy ugyanilyen, messziről látható TV jelzés volt hivatott foglalkozásunkat igazolni a hátsó ajtón is.

Egyetlen felhő sem araszolt az égen. Éreztem, hogy tikkasztó nap előtt állunk.

Idejekorán indultam, nem kellett sietnem. A felső, védett úton gurultam a reptér felé. Az alsó, háromsávos sugárút életveszélyes volt. A szerb orvlövészek minden mozgó élőlényre: emberre, állatra; és minden mozgó tárgyra, járműre lőttek. Kiégett villamosok, autóroncsok figyelmeztettek a veszélyre. A széles utat egyszerűen csak az Orvlövészek sugárútjának (Sniper Alley) neveztük. Az ezzel párhuzamos felső út egysávos volt csupán, de a házak árnyékában valamivel biztonságosabban lehetett közlekedni. A keresztutcák délre, a szerb Grbavica lakótelep irányába néző torkolatait konténerekkel torlaszolták el. Ezeknek a konténereknek a takarásában közlekedtek a gyalogosok és a kerékpárosok, meg az a néhány autó, amelyiknek nem volt üres az üzemanyagtartálya. Üzemanyaggal a helyi sereg, az Unprofor vagy az újságírók rendelkeztek.

Sokszor jártam a Trebević lankáin, ott, ahová a szerbek beásták magukat, ahonnan kényelmes lőtávolságon belül terpeszkedett előttük a város. Fentről olyannak tűnt Szarajevó, hogy szinte a tenyerükön hordozhatták volna. De nem! Innét lőtték ágyúval vagy aknavetővel – parancsra vagy unaloműző kedvtelésből – a volt szomszédot, vagy egyszerűen bármit, amire kedvük szottyant. Az orvlövészek valamivel lejjebb, a zsidó temetőben vagy a Grbavica toronyépületeiben rejtőztek, és nemritkán több mint 1000 méteres távolságról végeztek vétlen és kiszolgáltatott áldozataikkal.

Az egyre gyakoribb ellenőrző pontok jelezték, hogy közeledek a frontvonalhoz. Ez a tévé épületétől nem messze, nyugatra, Nedžarići negyed határában, az Oslobođenje kiadóvállalat irodaháza mellett húzódott. A 11 emeletes üvegpalotát a földdel tették egyenlővé.

Az ellenőrzőpontokon mindig simán átjutottam. Egyrészt rendelkeztem minden sereg engedélyével, igazolványával (a palei például ugyanolyan jogokkal ruházott fel, mint a szerb kormánytagokat – még fegyverviselésre is), másrészt akkora már ismertek. A posztoló egyenruhásokkal készségesen megosztottam cigarettakészletemet, ha időm volt, még tereferéltem is velük. Arra is volt példa, hogy leállítás nélkül barátságosan továbbot intettek.

A szerbek kevésbé voltak szívélyesek, marcona megjelenésüket a borosta vagy szakáll pedig csak tetézte. De ezen a napon, 1992. augusztus 13-án ők sem akadékoskodtak Ilidža határában, a reptér előtt. Bizonyára tájékoztatták őket a magas rangú vendég érkezéséről, talán rendre is utasították őket. Mindenesetre szokásuktól eltérően csak annyira tartóztattak fel, hogy belenézzenek engedélyembe.

Egyszer összeszámoltam, több mint húsz különböző igazolványom volt szerbektől, horvátoktól, bosnyákoktól. Gondosan vigyáztam, melyiket hol veszem elő, bár ez valószínűleg fölösleges óvatosság volt. A szerbek pontosan tudták, hogy Szarajevóból érkezem, nyilvánvaló volt tehát, hogy más engedéllyel is rendelkezem.

David Kaplan 40 perce (2.)

2009. június 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább