2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ottlik Gézánál, most és a múltban

Aleksandar Tišma
Ottlik Gézánál, most és a múltban

Néhány nyelvről fordítottam elbeszélése­ket, verseket, regényeket, cikkeket, emlékezé­seket, de sosem vettem annyi fáradságot, hogy megismerkedjek a szövegek szerzőivel.

Ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy gyak­ran rendelésre fordítottam, vagy a kiadóval való megállapodás alapján, hanem abban is, hogy olvasás közben a műre összpontosítot­tam, maga a szerző pedig mellékes volt számomra. Az egyedüli kivétel Ottlik Géza magyar író volt, illetve az ő Hajnali háztetők című, Budapestről írott regénye.

Igaz, ezt a könyvet másként fordítottam, mint a többit. Néhány évvel ezelőtt olvastam Iskola a határon című regényét, amely annyira lenyűgözött, hogy minden Ottlik-műnek utánajártam, illetve mindennek, ami Ottlikról található az újvidéki könyvtárban. Akkoriban olvastam el Hornyik Miklósnak Ottlikkal készí­tett interjúját is, sőt magától Hornyiktól, akit addig csak felületesen ismertem, közelebbi adatokat is kértem a szerzőről, illetve a kevésbé ismert könyveiről. Így került hozzám Ottlik Iskola a határon című könyve is.

Ez idő tájt megbetegedtem. Tél volt, fáz­tam; alacsony, de állandó hőemelkedésem volt, s amint kiléptem a házból, a hideg bekúszott a csontjaimba, a torkomat kaparta, s amint hazatértem, hogy lepihenjek, az az érzésem támadt, hogy valami a falhoz lapít, azzal a céllal, hogy megfojtson, eltüntessen. Hosszabb ideje nem írtam már semmit, gyalázatosan éreztem magam, emellett pedig még halálosan unatkoztam is. Kiutat keresve a gyötrelemből úgy döntöttem, hogy lefordí­tom szerbhorvátra a Hajnali háztetőket. Az eredeti példányt a könyvtárból szereztem be, és hozzáfogtam a munkához.

Lassan dolgoztam, abban bízva, hogy a hosszan tartó munka tovább tart életben, így csak késő délután fogtam a fordításhoz, de szinte betegesen várva ezeket a pillanatokat. A fordítást kézzel írtam, lassan, de olvasható­an, noha a kézírásom egyébként gyors és olvashatatlan. S amint befejeztem a fordítást, szinte bántam, hogy vége a munkának. Időközben azonban felépültem.

Mitől? Nem tudom. Jóllehet azt sem tu­dom, mitől betegedtem meg. Az orvosok gyógyszerekkel tömtek, azok azonban nem segítettek rajtam. Az segített, hogy véget ért a tél. Lehet, hogy a téltől betegedtem meg, 1986 telétől. Lehet, hogy mint annyiszor korábban, íróbetegségem volt, csak most súlyosabb, mert megváltam az írástól.

A befejezett munkáról egyedül csak Hornyikot tájékoztattam, akivel futólag találkoz­tam. Őt annyira lelkesítette a hír, és annyira élénken érdeklődött az iránt, hol fogom kiad­ni, hogy engem is foglalkoztatni kezdett en­nek a gondolata. Hozzáfogtam a fordítás másolásához, itt-ott beszéltem róla, és szinte ugyanakkor, amikor befejeztem a gépelést, üzenet érkezett a Matica srpska kiadótól, hogy szeretnék kiadni a Hajnali háztetőket, és hogy egyúttal Bányai Jánostól utószót is kértek hozzá.

Amíg a fordítással bíbelődtem, gyakran nézegettem a szerző fényképét: sötét arcát, amelyen – a villogóan fekete szempárra és szemöldökre – hosszú, ősz tincsek borultak. Levelet váltottam a szerzővel, hisz utána kel­lett járnom néhány, számomra teljesen isme­retlen kifejezésnek, a többi között egy beren­dezés elnevezésének is, amely az érmék be­dobására pörkölt mogyorószemekkel vála­szol, valamint egy vitorlás néhány tartozéka elnevezésének, amelyen a Hajnali háztetők szerzője a Balatonon csónakáztatja Adriani Alice-t, a gyártulajdonos lányát, akibe szerel­mes. Vajon a levelek és a fantáziám miatt, vagy amiatt, amit Ottlikról Hornyiktól hallot­tam, én az írót mindenesetre az elbeszélővel és a fehér fogú, fekete szemű Halász Péterrel azonosítottam, aki még a bájos Adriani Ali­ce-t meg azt az áldozatkész prostituáltat is meghódítja, aki utóbb élettársa lett. Lehet, hogy azért is azonosultam e világgal, mert ismertem a gyárosok lányait, a prostituálta­kat, a dzsentriket, akik a Balatonon vitorláz­tak; ismertem őket abból a korszakból, ami­kor én is Budapesten és a Balatonon üdül­tem, s így az sincs kizárva, hogy épp ez az ismeretség révén fogtam hozzá a Hajnali háztetők fordításához rendelés nélkül is. Ami­kor a Matica kinyomtatta a regényt, a tiszte­letpéldányokat, amelyeket egyébként postán szoktak küldeni, személyesen kívántam átad­ni Ottlik Gézának. Bányai Jánost és Homyik Miklóst kértem meg, társuljanak hozzám, így aztán egy forró júniusi napon együtt utaztunk Budapestre a Hajnali háztetők tíz, szerbhor­vát nyelvű, cirill betűs kötetével.

Ottlik elsőként épp ez utóbbira, a cirill betűkre figyelt fel. Azt kérdezte, miért nyom­tatták ilyen írással, amikor Jugoszláviában használatos a latin betű is. Aztán angol fordí­tásairól beszélt, amelyeket szinte fölöslegesen készített, hisz a Rákosi-korszakban fordított mű nemigen jelenhetett meg. Evelyne Waugh regénye volt az első fordítása. Még nem is beszélt tisztességesen angolul, fordítás köz­ben tanulta a nyelvet. Később, amikor az Öreg halász és a tengert fordította, néhány óceáni halfajta elnevezését maga ötlötte ki. „Mit tehetünk, ha nekünk magyaroknak sosem volt óceánunk, csak tengernagyunk” – viccelődött. Ma már nincs efféle gondja, mondta, mert meggazdagodott, igaz, nem az írásból vagy a fordításból, hanem két rózsa­dombi telekből, amelyek teljesen értéktelenek voltak mindaddig, amíg az ottani tisztségvi­selők biztonsága érdekében tilos volt az épít­kezés. Ma a telkek milliókat érnek. „Most vagyok gazdag, amikor a pénz számomra többé semmit sem jelent.”

Ez utóbbit azonban csak azért mondta, hogy szórakoztasson bennünket, mert a pénzre igenis szüksége van, hisz beteg, min­dennap ápolónő látogatja, az ápolónők pedig sokba kerülnek. Néhány éve műtéten esett át, bajai azonban visszatértek. „Nem szabad megöregedni”, egyenes ajkai mosolyra nyíl­nak. Mosolya azonban nem tévesztett meg, mert amikor megérkeztünk, a félig nyitott ajtón át láttam, hogy fogadásunkra a búto­rokra támaszkodva tudott csak előbotorkálni. Másfél órás beszélgetésünk után váratlanul elfáradt, felkelt, hogy elbúcsúzzon, aztán visszament a szobájába, biztos vagyok benne, ugyanúgy, a bútorra támaszkodva, ahogy ki­jött.

Így múlt el beszélgetésünk, a fordítások kézbesítése. Ceremónia nélkül. Még afelől sem érdeklődött, miért fordítottam épp a Hajnali háztetőket. Ott-tartózkodásunk alatt másról is beszélgettünk, mert egész idő alatt ott ült Ottlik házvezetőnője, egy bárónő, aki öt éven át – míg ő fordított – taxit vezetett. Ott volt egy filmes is, akivel a Hajnali ház­tetők megfilmesítésekor működött együtt. Kérdezhetnénk, érdemes volt-e ennyit utazni egy személyes találkozásért? Ezt a kérdést azonban én nem teszem fel. Nyár van, na­ponta a Dunára járok, s emlékszem, hogy Ottlik, amikor helyet foglaltunk a szalonban, fölfigyelt arra, hogy lebarnultam, s szóvá is tette, de nem rosszindulattal meg irigykedve (amint egykoron egyik egyetemi vizsgázta­tóm), hanem elismeréssel, olyan emberként, aki tudja, hogy mi a fürdés, a nyár előnye, mekkora ünnepet jelent az életben. Ennek bizonyítékai az Ottlik-szalon üvegajtajára kira­gasztott fényképek is, amelyek a felesége mellett mutatják, fekete hajjal, fürdőruhában, egy rég elfelejtett nyáron.

És én most sem ősznek meg gyengének látom őt, hanem olyannak, mint azokon a fotográfiákon megörökített nyáron volt. Olyannak, mint akiről a Hajnali háztetők regél. Balatoni utazásokon látom, a vitorláson Adriani Alice-szal, akinek a fotográfiáról el­kaptam a tekintetét az üvegajtók mögül, amíg mi, két öreg, beszélgettünk.

1990. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Etikánk (nem) egészen primitív

(A) csodálatosan szép férfi (egy harcsabajszú Daniel Craig!) egyszerűen nem hitte el vagy nem akarta elhinni, >

Tovább

Botrány, hogy Európa mindezt eltűri

Az EU-tól vár segítséget a színi egyetem sorsának rendezéséhez Bagossy László. Azt nem feltételezi, hogy Orbán >

Tovább

Macskabarátok és a többiek – lengyel kormányválság

Belviszály miatt az összeomlás szélére került a lengyel kormánykoalíció. A PiS mindenekelőtt az állatjogok miatt különbözött >

Tovább

Keresztény körmagyar

Tombol a hipokrita és hazug, az egyházakat politikai gazemberek által megszállva tartott, gyarmatosított és a legaljasabb >

Tovább

Walesa: EU-reform vagy újratervezés

A németek, franciák és olaszok vagy belülről reformálják meg az uniót, vagy pedig alapítsák újra, miután >

Tovább

Egy német Orbán-imádó iskolaigazgató lesz

Az MCC élén vállalt tisztséggel Kálnoky elveszti tudósítói megbízatását mind a Die Weltnél, mind a Die >

Tovább

Orbán szalámi taktikája

Idáig szalámi taktikát alkalmazott a magyar kormány a nemszeretem sajtóorgánumok megregulázására, lásd az Indexet és a >

Tovább

Csúsztatások, hazugságok, félrebeszélések

De akárhogy is, érdemes lenne erről a fertelmesen leereszkedő, tömény giccs-nagyapósan szenilizálva kedélyeskedő, nyájasan lekezelő modorról, >

Tovább

Újabb szorítások a magyar médiában

Hogy zajlik a tisztogatás a médiában, arra bizonyíték a 168 óra főszerkesztőjének azonnali hatállyal kimondott elbocsátása >

Tovább

A Fidesz foglyul ejtette az államot

Ennélfogva uralja a politikát és a gazdaságot is. Ebből az következik, hogy az ilyen alattomos privatizációk >

Tovább

Trump nagy Balkán-blöffje

Az amerikai elnök  mindenesetre történelmi napot emlegetett és a mellét döngette az eszéért és politikai éleslátásáért. >

Tovább

Miért olyan nehéz az egységes menekültpolitika az EU-ban?

A görög táborban nem csupán sátrak és a menekültek személyes tárgyai lettek oda, hanem az uniós >

Tovább