Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ottlik Gézánál, most és a múltban
Néhány nyelvről fordítottam elbeszéléseket, verseket, regényeket, cikkeket, emlékezéseket, de sosem vettem annyi fáradságot, hogy megismerkedjek a szövegek szerzőivel.
Ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy gyakran rendelésre fordítottam, vagy a kiadóval való megállapodás alapján, hanem abban is, hogy olvasás közben a műre összpontosítottam, maga a szerző pedig mellékes volt számomra. Az egyedüli kivétel Ottlik Géza magyar író volt, illetve az ő Hajnali háztetők című, Budapestről írott regénye.
Igaz, ezt a könyvet másként fordítottam, mint a többit. Néhány évvel ezelőtt olvastam Iskola a határon című regényét, amely annyira lenyűgözött, hogy minden Ottlik-műnek utánajártam, illetve mindennek, ami Ottlikról található az újvidéki könyvtárban. Akkoriban olvastam el Hornyik Miklósnak Ottlikkal készített interjúját is, sőt magától Hornyiktól, akit addig csak felületesen ismertem, közelebbi adatokat is kértem a szerzőről, illetve a kevésbé ismert könyveiről. Így került hozzám Ottlik Iskola a határon című könyve is.
Ez idő tájt megbetegedtem. Tél volt, fáztam; alacsony, de állandó hőemelkedésem volt, s amint kiléptem a házból, a hideg bekúszott a csontjaimba, a torkomat kaparta, s amint hazatértem, hogy lepihenjek, az az érzésem támadt, hogy valami a falhoz lapít, azzal a céllal, hogy megfojtson, eltüntessen. Hosszabb ideje nem írtam már semmit, gyalázatosan éreztem magam, emellett pedig még halálosan unatkoztam is. Kiutat keresve a gyötrelemből úgy döntöttem, hogy lefordítom szerbhorvátra a Hajnali háztetőket. Az eredeti példányt a könyvtárból szereztem be, és hozzáfogtam a munkához.
Lassan dolgoztam, abban bízva, hogy a hosszan tartó munka tovább tart életben, így csak késő délután fogtam a fordításhoz, de szinte betegesen várva ezeket a pillanatokat. A fordítást kézzel írtam, lassan, de olvashatóan, noha a kézírásom egyébként gyors és olvashatatlan. S amint befejeztem a fordítást, szinte bántam, hogy vége a munkának. Időközben azonban felépültem.
Mitől? Nem tudom. Jóllehet azt sem tudom, mitől betegedtem meg. Az orvosok gyógyszerekkel tömtek, azok azonban nem segítettek rajtam. Az segített, hogy véget ért a tél. Lehet, hogy a téltől betegedtem meg, 1986 telétől. Lehet, hogy mint annyiszor korábban, íróbetegségem volt, csak most súlyosabb, mert megváltam az írástól.
A befejezett munkáról egyedül csak Hornyikot tájékoztattam, akivel futólag találkoztam. Őt annyira lelkesítette a hír, és annyira élénken érdeklődött az iránt, hol fogom kiadni, hogy engem is foglalkoztatni kezdett ennek a gondolata. Hozzáfogtam a fordítás másolásához, itt-ott beszéltem róla, és szinte ugyanakkor, amikor befejeztem a gépelést, üzenet érkezett a Matica srpska kiadótól, hogy szeretnék kiadni a Hajnali háztetőket, és hogy egyúttal Bányai Jánostól utószót is kértek hozzá.
Amíg a fordítással bíbelődtem, gyakran nézegettem a szerző fényképét: sötét arcát, amelyen – a villogóan fekete szempárra és szemöldökre – hosszú, ősz tincsek borultak. Levelet váltottam a szerzővel, hisz utána kellett járnom néhány, számomra teljesen ismeretlen kifejezésnek, a többi között egy berendezés elnevezésének is, amely az érmék bedobására pörkölt mogyorószemekkel válaszol, valamint egy vitorlás néhány tartozéka elnevezésének, amelyen a Hajnali háztetők szerzője a Balatonon csónakáztatja Adriani Alice-t, a gyártulajdonos lányát, akibe szerelmes. Vajon a levelek és a fantáziám miatt, vagy amiatt, amit Ottlikról Hornyiktól hallottam, én az írót mindenesetre az elbeszélővel és a fehér fogú, fekete szemű Halász Péterrel azonosítottam, aki még a bájos Adriani Alice-t meg azt az áldozatkész prostituáltat is meghódítja, aki utóbb élettársa lett. Lehet, hogy azért is azonosultam e világgal, mert ismertem a gyárosok lányait, a prostituáltakat, a dzsentriket, akik a Balatonon vitorláztak; ismertem őket abból a korszakból, amikor én is Budapesten és a Balatonon üdültem, s így az sincs kizárva, hogy épp ez az ismeretség révén fogtam hozzá a Hajnali háztetők fordításához rendelés nélkül is. Amikor a Matica kinyomtatta a regényt, a tiszteletpéldányokat, amelyeket egyébként postán szoktak küldeni, személyesen kívántam átadni Ottlik Gézának. Bányai Jánost és Homyik Miklóst kértem meg, társuljanak hozzám, így aztán egy forró júniusi napon együtt utaztunk Budapestre a Hajnali háztetők tíz, szerbhorvát nyelvű, cirill betűs kötetével.
Ottlik elsőként épp ez utóbbira, a cirill betűkre figyelt fel. Azt kérdezte, miért nyomtatták ilyen írással, amikor Jugoszláviában használatos a latin betű is. Aztán angol fordításairól beszélt, amelyeket szinte fölöslegesen készített, hisz a Rákosi-korszakban fordított mű nemigen jelenhetett meg. Evelyne Waugh regénye volt az első fordítása. Még nem is beszélt tisztességesen angolul, fordítás közben tanulta a nyelvet. Később, amikor az Öreg halász és a tengert fordította, néhány óceáni halfajta elnevezését maga ötlötte ki. „Mit tehetünk, ha nekünk magyaroknak sosem volt óceánunk, csak tengernagyunk” – viccelődött. Ma már nincs efféle gondja, mondta, mert meggazdagodott, igaz, nem az írásból vagy a fordításból, hanem két rózsadombi telekből, amelyek teljesen értéktelenek voltak mindaddig, amíg az ottani tisztségviselők biztonsága érdekében tilos volt az építkezés. Ma a telkek milliókat érnek. „Most vagyok gazdag, amikor a pénz számomra többé semmit sem jelent.”
Ez utóbbit azonban csak azért mondta, hogy szórakoztasson bennünket, mert a pénzre igenis szüksége van, hisz beteg, mindennap ápolónő látogatja, az ápolónők pedig sokba kerülnek. Néhány éve műtéten esett át, bajai azonban visszatértek. „Nem szabad megöregedni”, egyenes ajkai mosolyra nyílnak. Mosolya azonban nem tévesztett meg, mert amikor megérkeztünk, a félig nyitott ajtón át láttam, hogy fogadásunkra a bútorokra támaszkodva tudott csak előbotorkálni. Másfél órás beszélgetésünk után váratlanul elfáradt, felkelt, hogy elbúcsúzzon, aztán visszament a szobájába, biztos vagyok benne, ugyanúgy, a bútorra támaszkodva, ahogy kijött.
Így múlt el beszélgetésünk, a fordítások kézbesítése. Ceremónia nélkül. Még afelől sem érdeklődött, miért fordítottam épp a Hajnali háztetőket. Ott-tartózkodásunk alatt másról is beszélgettünk, mert egész idő alatt ott ült Ottlik házvezetőnője, egy bárónő, aki öt éven át – míg ő fordított – taxit vezetett. Ott volt egy filmes is, akivel a Hajnali háztetők megfilmesítésekor működött együtt. Kérdezhetnénk, érdemes volt-e ennyit utazni egy személyes találkozásért? Ezt a kérdést azonban én nem teszem fel. Nyár van, naponta a Dunára járok, s emlékszem, hogy Ottlik, amikor helyet foglaltunk a szalonban, fölfigyelt arra, hogy lebarnultam, s szóvá is tette, de nem rosszindulattal meg irigykedve (amint egykoron egyik egyetemi vizsgáztatóm), hanem elismeréssel, olyan emberként, aki tudja, hogy mi a fürdés, a nyár előnye, mekkora ünnepet jelent az életben. Ennek bizonyítékai az Ottlik-szalon üvegajtajára kiragasztott fényképek is, amelyek a felesége mellett mutatják, fekete hajjal, fürdőruhában, egy rég elfelejtett nyáron.
És én most sem ősznek meg gyengének látom őt, hanem olyannak, mint azokon a fotográfiákon megörökített nyáron volt. Olyannak, mint akiről a Hajnali háztetők regél. Balatoni utazásokon látom, a vitorláson Adriani Alice-szal, akinek a fotográfiáról elkaptam a tekintetét az üvegajtók mögül, amíg mi, két öreg, beszélgettünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >
Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának
Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >
Kérdéses, hogy Orbán Viktor megbirkózik-e ezzel a kihívóval
Ezt a kérdést teszi fel Szirtes I. János politológus a svájci Tagesanzeiger-ben megjelent vendégkommentárjában. A 2026-ban esedékes >
Magyar Messiások
A két hamis-Messiás után igaz Messiás. Mutatja a falon az írást: megszámláltatnak napjaid. Jog, ha van, >
Múlt hétvégén Ösküben
Gránitszilárdságú alaptörvényünket kormányzatunk ismét módosítani tervezi, természetesen nem azért, mert jobb dolga momentán nem akad, hanem >
Sötét a helyzet Németországban és tudni kik a felelősek
A Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője Eric Gujer szerint a választást a gazdaság dönti el, és a >
Ezek a betöréses „dógok” csak mendemonda – állítja a csantavéri polgármester
“Alacsony a bűnözés… Na, ez nem igaz! Számoljuk már meg, hogy az utóbbi időben hány betörés >