Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Líderi színjáték
Túléltük ezt is. A „hosszú kések” éjszakájának nem volt áldozata. Senki se remélje azonban, hogy itt pontot lehet tenni.
Bár nem történt semmi – vagyis hallgatólagosan a horvát hatóság jóváhagyta a szerbek referendumát, és az első nap simán, incidens nélkül lezajlott – ezután már semmi sem maradhat úgy, ahogy tegnap volt. A Jugoszláviának nevezett ország – amely a nagyvilág számára már csak a Balkán – valószínűleg nem sokáig létezik még.
Mert mi jöhet ezután? A referendum-térképet látva egyértelművé válik a csetnik felkiáltás: Horvátország is Szerbia! És ki törődik azzal, hogy a kérdéses területen horvátok is élnek, akik közül voltak, akik kijelentették: polgárháború árán se akarnak a szerbek tartományában élni, amelyet a horvát földtől szakítottak el. Mert a Jovan Rašković-féle elképzelés úgy szól: ha marad így az ország, akkor csak kulturális autonómiát akarnak a szerbek, ha konföderáció lesz, a politikai autonómia már nem lehet kérdéses.
Hogy ez mit jelenthet a távlatokban, a szerb elnökség nyílt levele világítja meg némileg: sürgősen meg kell hozni a népek békés elszakadásáról szóló törvényt, hogy akik akarnak, mehessenek ebből az országból, nem sértve, az itt (hol?) maradtak érdekeit. A szerbek horvátországi feltérképezése nyilvánvaló célt szolgál. Ez egy úgynevezett népi véleménynyilvánítás, ami nem is biztos, hogy híven tükrözi a valós állapotokat, hiszen lista nélkül, „csupán” igazolvánnyal szavazhat mindenki. Senki sem ellenőrzi, hogy kik is szavaztak, kivéve az olyanokat, mint mondjuk Milica Rajić a vajdasági Solidamostból, aki mellesleg a mítingelések korszakában – finoman – betolakodóknak nevezte a magyarokat
A horvát vezetőség rájött már, honnan is mozgatják a szálakat, de félő, hogy túl későn. A demokratizálódási folyamatban kialakult Szerb Demokrata Párt – a nemzeti alapon történő szerveződésében – a demokrácia megcsúfolása lett. A pszichiáter, aki állítólag a nagy szerb hegemonisztikus követeléseket hangoztató memorandum kidolgozója is volt, sikerrel vette az első akadályt: olyan hangulatot teremtett, amelyben a szerb nép volt a sanyargatott, és a horvát, demokratikusan megválasztott vezetőség az usztasa. Mivel viszont szabad akaratnyilvánítás eredménye volt a választás, ebből következik Rašković megállapítása, hogy az egész horvát nép usztasa. A szerbeknek tehát félniük kell tőle. És ez a félelemkeltő hadjárat sikeres volt A referendumot megelőző két napban fegyverben voltak a knini szerbek, utakat barikádoztak el, ellenőriztek, igazoltattak, a hadsereg vadászgépei eltérítették a rendteremtésre induló horvát rendőrség három helikopterét, a helyi (szerb) önvédelmi egységek, és általában a jól felfegyverzett lakosság rajtaütésszerű leszerelését meggondolatlan lépésnek minősítették, a vérszagot szimatoló csetnik-párt Stara Pazováról indult volna hadba. Egyszóval mindenfelé talpon voltak, hogy az önkéntesek tízezrei keljenek a horvátországi szerb nép védelmére. Jovan Rašković már korábban a hadsereg beavatkozását kérte, a szavazás előestéjén pedig kijelentette: Mi (értsd: szerbek) nem akarunk vérontást, de ha felbőszítenek bennünket, tudnivaló hogyan fogunk védekezni.
Nem sikerült azonban a pokoli terv, aminek egy esetleges fegyveres összetűzésnek kellett volna lennie, mert az autonómia kérdése tulajdonképpen nem is a lényege annak a forgatókönyvek, amelynek alapján három éve zajlanak az események. Kosovóval kezdődött, de az országban akkor mindenki Pilátusként mossa kezeit. Az albán alternatíva keserű szájízzel állapítja meg: „Senki, a horvát vezetés sem ismerte fel, hogy Kosovón keresztül tulajdonképpen a szerb Jugoszlávia megteremtése a cél”. És bár a horvát vezetésnek most már pontos a diagnózisa, de nyilván jócskán megkésett. Bármit tesz is ezek után, az csak az erőszak pecsétjét viselheti magán. Elébe vágni a dolgoknak már aligha lehet. A forgatókönyv beteljesülni látszik. Antonije Isaković, a Szerb Akadémia tagja (ahonnan a memorandum kikerült) éppen most jelentette ki: „Itt az ideje, hogy a megkezdett munkát befejezzük, és végre egyesüljünk.” Nem világos, hogy milyen egyesülésről is lehet még szó, hiszen a két tartomány sorsa már nem vitás, hacsak nem a szerb nép tömörítéséről, ami csak a köztársasági határok megváltoztatásával lehetséges.
És most már mondhatja a horvát vezetőség: elég volt abból, hogy tanácsért Belgrádba, pénzért Zágrábba jártak a knini szerbek. Rosszul mérte fel a helyzetet, ezért jelenthette ki Jovan Rašković, a knini szerbek lídere, hogy mindenért Tuđman és a horvát vezetőség okolható; bármi történik, neki kell viselnie a következményeket Ebben a pillanatban valóban nem tudni, merre fordulhatnak a dolgok. Az Államelnökség hallgat, a kormány is két nappal a lőporszagú éjszaka után ült csak össze. Ez is bizonyítja, hogy a szerb kérdésben a föderációnak lényegében nincs álláspontja. Taktizálás? Ante Markovićnak ezúttal valóban nem lett volna szabad hallgatnia. A hadsereg ugyan kijelentette, hogy minden erejével megakadályozza a testvérháborút, de a történtekből ítélve, mégsem egészen pártatlan. Egyelőre még csak Tuđman és Rašković lépett a nyilvánosság elé, Milošević azonban hallgat, bár az sem biztos, hogy (most már) az ő kezében futnak össze a szálak (vö. Végzetes vonzalom).
Bennünket, többieket azonban még nagyon sokáig tarthatnak bizonytalanságban. Félhetünk. Retteghetünk. Pedig belefáradtunk már. Meddig fogják még sakkban tartani ezt az országot a kosovizálási szándékkal és a szerb nép veszélyeztetettségéről szóló elmélettel. A knini referendum magyarázata szerint ez jogos önvédelem, a népi plebiscit. És a népakaratot tiszteletben kell tartani. Ezt gondolta például az a 17 500 magyar is, aki aláírta a magyar iskolákért (ó, micsoda szerény igény!) a petíciót. Csakhogy ezt még figyelembe se vették, sőt szeparatizálódási vád érte őket miatta. A színházért indult akció kezdetén pedig csak úgy lefasisztáztak bennünket a tévé képernyőjéről, és Ljubiša Ristićnek emiatt még a haja szála sem görbült. Hát ezért is fárasztanak bennünket a veszélyeztetettségről szóló hírek, mert úgy látszik, ebben a „demokráciában” elfelejtődik, hogy az emberi jogokra vonatkozó követelések mégiscsak egyformán értendők szerbre, magyarra, románra, albánra. Ezért kelt felemás érzéseket a szerbek veszélyeztetettségét harsogó propaganda. A belénk nevelt kisebbségi tudat sohasem lázadt, és nem is szeretne senki ellen fordulni...
A knini autonómia ügye persze visszájára is fordulhat. Szerbiának tulajdonképpen van, és lenne is mivel foglalkoznia. Kosovo már többé-kevésbé internacionalizált probléma. Sandžakban a muzulmánok követelik az autonómiát. Szabadkán is kifogásolták, hogy miért nem kérdezték meg a kisebbségeket, vagy mondjuk a horvátokat, hogy milyen formában is képzelik el Vajdaságot. Ha, mondjuk, a horvátok is önállósulni akarnának, és a szavazáshoz segítségül hívnák a horvátországiakat, ml történne akkor? A líderi színjáték tehát még nem ért véget. Ez csak az első felvonás volt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >