2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Él még Amerika, de nagy veszély fenyegeti

Él még Amerika, de nagy veszély fenyegeti

Napjainkban viszont csak pislog a világ, mert az elnök arcátlanul hazudozik és egy világhatalom nem kívánja betölteni a saját nemzetközi szerepét. Komoly veszélybe került az a demokrácia, amely korábban mindenki számára „világítótoronyként” szolgált. Jön a választás, ám senki sem tudja, hogy az mennyire lesz tisztességes, és nem vezet-e káoszhoz. Pesszimisták polgárháborút idéző összecsapások lehetőségét sem zárják ki, miután Trump rasszista, fehér katonai csoportokat bujtogat. Michiganben egy ilyen szervezet a napokban már megpróbálta elrabolni a kormányzónőt. De az amerikai demokrácia gyökerei mélyek, az civil társadalom erős, és feledhetetlen példák sorakoznak, Lincolntól Obamáig. Vagyis él az az Amerika, amelyet a nagyvilág tisztel, de veszély fenyegeti. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószmléje:

Le Monde

Az Európai Tanács diszkréten azon dolgozik, hogy elhárítsa a lengyel vétót, miután Kaczynski kilátásba helyezte, hogy megfúrja az újjáépítési tervet, ha azt bármilyen formában a jogállam tiszteletben tartásához kötik. Ez az egyik legfőbb téma a ma záruló brüsszeli  csúcstalálkozón, habár hivatalosan nem szerepel a napirenden. De hát nehezen alakul a 750 milliárd eurós csomag ügye, akárcsak a hosszú távú költségvetésé. Miközben továbbra is érezteti hatását a tavaszi zárlat, amely gyakorlatilag leállította a világgazdaságot, ám már jön az újabb hullám, így nagyon is sürgős volna a segítség.

Egy uniós diplomata szerint azért nem tárgyalnak ezúttal hivatalosan a kérdésről, mert akkor megint csak látszana a mély megosztottság, és csak még nehezebb lenne kompromisszumra jutni. Ezért a színfalak mögött igyekeznek közelíteni az álláspontokat. Merkel józanságra szólította fel a partnereket. A viszály fő forrása az előirányzott jogállami mechanizmus: Orbán kijelentette, hogy abba semmiképpen sem mehet bele, még akkor is, ha ez a segélyterv kudarcát vonja maga után. Varsó felsorakozott Budapest mögé.

Más tagállamok, így a takarékos négyek és a finnek, enélkül viszont nem adják áldásukat az elképzelésre. Varga Judit szerint azonban csupán arról van szó, hogy ily módon álcázzák: nem értenek egyet az EU eladósodásával, vagyis csak ürügyként használják a vitát. Mindenesetre a nemzeti parlamentek nem kezdtek hozzá a csomag jóváhagyásához, a labda visszakerült az EP és a Tanács egyeztető fórumára.

De a legtöbben Strasbourgban is ragaszkodnak ahhoz, hogy a támogatásokat csak akkor kaphassák meg a kormányok, ha eleget tesznek a közös elveknek. Ezen felül 39 milliárd euróval megemelnék a költségvetés összegét, amiről a négyek hallani sem akarnak. Egy uniós forrás szerint azonban a két pénzügyi tervezet annyira húsbavágó, hogy azokat senki sem veszélyeztetheti komolyan. Ám baleset mindig bekövetkezhet a bonyolult alkudozás során. 

 

Süddeutsche Zeitung 

 

A lap azt ajánlja, hogy az EU ne sokat civakodjon a jogállami mechanizmusról, mert azzal csak saját magát gyengíti. A mostani csúcskonferenciának is az a kulcskérdése, hogy ki, mennyi pénzt és kinek oszthat szét, de a megoldást gyorsan meg kell találni, különben csak sokasodnak a problémák. De hát sok pénzről, így hatalomról és azzal együtt az unió jövőjéről van szó. Az EP jelentős beleszólást akar magának a költségvetésbe, mert annál nagyobb lesz a saját befolyása, és annál gyorsabban halad a földrész a föderális állam felé.

A Tanács ezzel szemben védi a tagországok kiváltságait, illetve saját hatalmát, amelynek révén egyfajta szenátusként, felsőházként működik. A testület a korábbi válságok során, nem utolsósorban Merkelnek köszönhetően ráerősített saját fontosságára. Legutóbb azzal, hogy elfogadta a gazdasági újjáépítési csomagot. A hétéves büdzsében pedig össze akar vonni jó pár, jövőbe mutató tételt. Strasbourg azonban tiltakozik ez ellen, továbbá ragaszkodik a jogállami kritériumokhoz. Ami ellen viszont főként Magyarország és Lengyelország ágál. Ha az EP érvényesíteni tudja a maga álláspontját, azzal az EU szétesését kockáztatja.

Merthogy a budapesti, varsói és egyéb kelet-európai populisták nem fogadják el a „brüsszeli diktátumot”. Moszkva hangosan támogatja őket - Peking fű alatt, Washington és London pedig egészen titokban. Mivel ők – más-más okokból ugyan -, de valamennyien az unió meggyengítésére törekszenek. Közben Brüsszel külpolitikai kihívásokkal szembesül, bármerre is néz az ember. Nem beszélve az új migrációs megállapodásról.

Ennélfogva még sosem volt ennyire lényeges az európai egység. Ám a céllal ellentétes, ha ebben a helyzetben bárki az elveken lovagol. A Parlamentnek és a Tanácsnak kompromisszumra kell jutnia, ami több pénzt és kevesebb jogállami feltételt jelent. Lesz más alkalom, hogy megvívjanak a demokratikus normák ügyében. És minél több pénzt tud bedobni Strasbourg, annál erőteljesebben tud fellépni a kérdésben. Ezért időnként meg kell határoznia a maga számára a fontossági sorrendet.

 

Project Syndicate

 

Európa hiába szorgalmazza a német-francia tandemet, a két ország érdekei túlságosan is eltérnek egymástól ahhoz, hogy Berlin és Párizs az együttműködés motorja legyen. Arról nem beszélve, hogy még ha egy irányba húznának is, az egyhangú döntéshozatal elve miatt az EU sosem lehet stratégiai szereplő a világpolitikában. Ezt fejti ki Josef Joffe, a Die Zeit kiadói tanácsának tagja.

Hogy a németek és a franciák mást és mást akarnak, azt egyáltalán nem tartja meglepőnek, mert a kérdés az, hogy ki vezessen kettejük közül. Erre kétségtelenül igényt tart a hiperaktív Macron, a keményen robotoló Merkel viszont a német szempontokat hangsúlyozza, ami persze összefügg kettejük eltérő személyiségével is. A francia vezető flörtölt Trumppal, Putyinnal és Hszivel, hogy azután csalódjon mind a háromban. Országa nincs az ő súlycsoportjukban, a kancellár viszont távolságot tartott a hármaktól.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ennyi tagállam mellett az EU-n belül csakis a legkisebb közös nevezőt lehet elérni külpolitikai kérdésekben, legyen szó legutóbb pl. az Oroszország vagy Belarusz elleni szankciókról. Utóbbiakat Ciprus gátolta, de ezt előre lehetett tudni. Hiszen a szigetország az oroszok gazdasági gyarmata, Lukasenko ugyanakkor Putyin üzletfele. Ezért a megszületett megtorló intézkedések nem olyanok, hogy azok miatt a fehérorosz elnök kénytelen volna szedni a sátorfáját.

A kisebb tagállamok vonakodásában az is tetten érhető, hogy félnek Berlin és Párizs uralmától. Így amíg nem jön létre az Európai Egyesült Államok, addig a nemzeti kormányok nem engednek beleszólást a többségnek a saját kulcsfontosságú stratégiai kérdéseikbe.

 

Die Zeit

 

Az amerikai, az orosz és a török elnök megalakította a nacionalista Internacionálét. Orbánnal együtt az a közös jellemzőjük, hogy a politikai átváltozás mesterei. Képesek ráállni bármilyen irányvonalra, csak megtarthassák a hatalmat. Liberálisként kezdték, de manapság a nacionalizmust hirdetik. Nem mintha hinnének benne, de az szolgálja legjobban az érdekeiket. Ezen nem változtatott a koronajárvány sem, pedig úgy nézett ki, hogy kudarcot vallanak az első olyan válságban, amelyet nem ők gerjesztettek mesterségesen.

Együttműködnek a színfalak mögött, simán felhívják egymást, noha a külvilág felé úgy jelennek meg, hogy országaik geostratégiai versenyben állnak egymással. Még tavasszal, a járvány kezdetén is a nacionalista reflexek mozgatták őket. Leengedték a határsorompókat, nem győzték az idegeneket okolni a fertőzésért. De kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy a nacionalizmus nem orvosolja a ragályt. Ám megint csak megtalálták a kiutat.

Putyin azzal tündököl, hogy Oroszország dolgozta ki a Covid-19 első ellenszerét, persze, hogy az mennyire hatásos, azt senki sem tudja megmondani. Emellett a propaganda azt nyomatja, hogy Amerikában zűrzavar uralkodik, bezzeg az oroszoknál hozzáértés és nyugalom jellemzi a dolgokat. A válság gyakorlati elhárítása azonban a helyi polgármesterekre marad. Arról sem sűrűn számol be az orosz állami tévé, hogy vidéken tüntetések vannak. Az elnök inkább katonai díszszemléken feszít.

Mindazonáltal a nacionalista stratégia sem örök időkre szól. Trump most éppen azzal próbálkozik, hogy hívei számára egyfajta újjászületésként adja be felgyógyulását. Ő, akitől a vallás igencsak messze esik. De nem kétséges, hogy az átváltozó művésztársak az ő győzelmét akarják a jövő hónap első keddjén.

 

Der Standard

 

Veszélyben van a világ által nagyra becsült Amerika, ha netán Trump győz alig két hét múlva. Erre figyelmeztet az osztrák polgári újságírás nagyasszonya, a Páneurópai Mozgalom Alapítójának özvegye. Barbara Coudenhove-Kalergi cseppet sem rejti véka alá, hogy abban bízik: az USA történelmében csupán epizód lesz a jelenlegi elnök. Hiszen az egykor csodált ország az elmúlt 4 évben rengeteget vesztett nemzetközi tekintélyéből.

Még az USÁ-val különleges viszonyt ápoló Nagy-Britanniában is csupán az emberek 41 %-a van jó véleménnyel róla, a németeknél pedig mindössze 26 %. A korlátlan lehetőségek hazájáról. Márpedig ez hatalmas zuhanás, miközben a szerző elárulja, hogy a háború után meghatározó élmény volt számára találkozni Amerikával, annak képviselőivel. Pl. amikor Bécsben a Sacher Szálló mellett megnyílt az amerikai könyvtár és ott első ízben tapasztalhatta meg, milyen is a független újságírás. Mint írja, Ausztria az Egyesült Államoktól tanulta a demokráciát.

Napjainkban viszont csak pislog a világ, mert az elnök arcátlanul hazudozik és egy világhatalom nem kívánja betölteni a saját nemzetközi szerepét. Komoly veszélybe került az a demokrácia, amely korábban mindenki számára „világítótoronyként” szolgált. Jön a választás, ám senki sem tudja, hogy az mennyire lesz tisztességes, és nem vezet-e káoszhoz. Pesszimisták polgárháborút idéző összecsapások lehetőségét sem zárják ki, miután Trump rasszista, fehér katonai csoportokat bujtogat. Michiganben egy ilyen szervezet a napokban már megpróbálta elrabolni a kormányzónőt.

De az amerikai demokrácia gyökerei mélyek, az civil társadalom erős, és feledhetetlen példák sorakoznak, Lincolntól Obamáig. Vagyis él az az Amerika, amelyet a nagyvilág tisztel, de veszély fenyegeti.

 

Reuters

 

Az Európai Bíróság főügyésze a magyar, illetve a lengyel kormánynak ad igazat a Bizottsággal kialakult adóvitában. Brüsszel azért vitte a sajtóreklámokra kivetett magyar, illetve a kiskereskedelmi forgalomra kirótt lengyel közteher ügyét a luxemburgi testület elé, mert úgy ítélte meg, hogy mindkettő jogtalan előnyhöz juttatja a piac kisebb szereplőit, hiszen az adót sávosan állapították meg. A szakvélemény azonban rámutat, hogy ennek a módszernek egyaránt vannak előnyei és hátrányai, de egyre inkább alkalmazzák másutt is. Az EU pl. ilyen alapon készül megadóztatni a digitális szolgáltatókat.

Az EU legfőbb ítélőszéke általában követi saját szakértője ajánlásait. Legutóbb pl, akkor, amikor Julianne Kokott törvénysértőnek minősítette a Lex CEU-t.

 

2020. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az Economist Biden mellett

De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >

Tovább

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább