Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbánosodik-e Horvátország?
A változás jelentőséget úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon nagy többséggel zavarná el a Fidesz tagsága Orbán Viktort az miniszterelnöki székből – felesége üzleti ügyei miatt –, és mondjuk Pokorni Zoltánt ültetné a helyébe. Techet Péter (hvg.hu):
Kicsit több mint fél év után kiderült: a horvát közélet nem kér az orbáni útból. A szeptember 11-i előrehozott választásokon már csak a helyi szélsőjobboldal kampányol a magyar miniszterelnökkel.
„Egy horvát Orbánra van szükségünk“ – áll öles betűkkel a zágrábi Globus hetilap aktuális címlapján. Nem az újság gondolja persze így, hanem a lapnak nyilatkozó Branimir Glavaš, aki egy szlavóniai nacionalista pártot (HDSSB) vezet. És hogy mivel indokolja a háborús bűnökért egykoron elítélt Glavaš egy „horvát Orbán“ szükségességét? Azzal, hogy a vezető horvát konzervatív párt, a HDZ – amely jelenleg még ideiglenesen kormányon van – kihátrált az orbánizmus mögül, és egy „brüsszeli hivatalnokot“ indít kormányfő-jelöltként. A horvát konzervatívoknak ugyanis, úgy látszik, mégsem kell Orbán Viktor.
Pedig megvolt nekik is a sajátjuk, és úgy nézhetett ki még idén, hogy Lengyelország után délnyugati szomszédjaink is a Nyugat-ellenes sovinizmus orbáni receptjét választják. Ahogy persze a lengyel párhuzam sem állja meg egészen a helyét – a lengyeleknél például van ellenzék –, úgy még kevésbé vált Horvátország orbánivá.
Horvátországban tavaly novemberben tartottak parlamenti választásokat, ahol a két nagy blokk, a konzervatívok (HDZ) és a szocdemek (SDP) vezette koalíciók olyannyira szorosan végeztek, hogy egészen január végéig eltartott a kormányalakítás. Királycsináló szerepbe egy újonnan berobbant párt, a Most (Híd) került, amely az ideológiai viták helyett pragmatikus megoldásokat és liberális reformokat ígért. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a Most a szocdemekkel áll össze, de végül a horvátoknál felettébb befolyásos katolikus egyház leszólt, és a Most így a jobboldali HDZ-vel kötött koalíciót.
A konzervatív párt a novemberi választásokra orbánista jelszavakkal és arcokkal készült: Tomislav Karamarko a párt soviniszta szélsőjobboldaláról jött, jó kapcsolatokat ápolt az oroszokkal is (ami amúgy a horvát jobboldalon felettébb ritka), és különösen a tavaly őszi-téli menekültválság során az orbáni „határozottságot“ dicsérte és ígérte. Emlékezetes, hogy a horvát választásokba részben a magyar külügy is beleszólt. Szijjártó Péter durva stílusban üzengetett Zoran Milanović szocdem kormányfőnek, aki persze nem egyszer maga is balkáni modorban válaszolt vissza Budapestnek. A magyar kormány egyértelműen Karamarkot támogatta – a későbbiekben kiderül, hogy ennek nem csak ideológiai, de anyagi okai is voltak –; Szijjártó egyenesen azt nyilatkozta akkor, hogy Milanović úgysem marad majd hatalmon, azaz a Budapest és Zágráb közötti ütésváltásoknak nem lesz komoly következményük.
És rövid távon Szijjártó Péternek tényleg igaza is lett.
Zoran Milanović végül nem tudott kormányt alakítani, és Zágrábban is jött a jobboldal, ráadásul annak igencsak Orbán-párti, nacionalista része. Ugyan Karamarko nem lett kormányfő – a Most ugyanis kikötötte, hogy nem lehet pártpolitikus a miniszterelnök –, de a horvát származású, kanadai-holland üzletemberből hirtelen miniszterelnökké tett Tihomir Orešković mögött valójában Karamarko és emberei gyakorolták a hatalmat.
Különösen a kultúrpolitika terén készültek hasonló fordulatra, mint amit az Orbán-kormány tett 2010 után: az új kultuszminiszter, a muzulmán vallású Zlatko Hasanbegović nyíltan „kultúrharcot“, a baloldali értelmiség és művészvilág vélt hatalmának „megtörését“ ígérte. A fiatalkorában usztasa (azaz nácibarát) lapokban publikáló történész Hasanbegović szavait tényleg tettek követték: erősödött a jobboldali nyomás a közszolgálati tévén, kirúgással fenyegette a nemzet- és egyházkritikus rendezései miatt a fiumei nemzeti színház igazgatóját, ill. nullára csökkentette az isztriai és fiumei olasz kisebbség napilapjának és kiadójának támogatását (a szerbek mellett ugyanis az olaszokat gyűlöli leginkább Hasanbegović).
A kormány veteránügyi minisztere pedig a „hazaárulók feketelistáját“ akarta volna összeállítani baloldali értelmiségiekből, de terve botrányba fulladt, ugyanis a zágrábi értelmiségiek és művészek önként jelentkeztek a listára, és végül a miniszternek le kellett mondania egy hét után. Az oktatás terén is gyors orbanizációra készült a kormány: a neokommunista politikusból hirtelen katolikussá lett Predrag Šustar oktatásügyi miniszterként egy mozdulattal kidobta az előző baloldali kormány modernizációs terveit, mert ideológiailag sokkal nacionalistább tananyagot akart volna. Miután azonban több tízezer ember vonult ki Zágrábban és a nagyobb horvát városokban Šustar tervei ellen és egy modern közoktatás mellett, a HDZ ejtette a terveket, sőt, immáron magát a minisztert is.
Az orbanizáció tehát nem lett sikeres. Ennek két fontos oka, és egy még fontosabb következménye van.
Az egyik ok, hogy a horvát társadalomban erős és hatásos ellenállás formálódott a jobboldali kormány tervei ellen: az ellenzék nem esett szét, mint Magyarországon, az ország számos régiójában (különösen Fiuméban és Isztriában) a baloldali és liberális pártok kormányoznak, és blokkolták a kormány orbanizációs kísérleteit. Isztriában a helyi regionális párt kisegítette az olasz kisebbséget, Fiuméban a szocdem polgármester kiállt a helyi nemzeti színház mellett, stb. A kirobbant ideológiai kultúrharc – amelyben a kölcsönös vádaskodások alapján „usztasák“ és „titoisták“ állnának egymással szemben – nem csak a jobboldal terveit, de a baloldal erejét is megmutatta.
A másik ok anyagi: Karamarko elhasalt egy összeférhetetlenségi ügyön, amely éppen a magyarokkal való kapcsolatát bizonyította. Májusban a baloldali Nacional hetilap olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy Tomislav Karamarko második felesége, Ana szerződéses kapcsolatban volt Jozo Petroviccsal, aki egyébként a horvát állammal perben álló magyar olajtársaságnak, a MOL-nak ad tanácsokat Horvátországban. A zágrábi lap később azt is felvetette, hogy Karamarko és a MOL valójában az orosz energetikai érdekek érvényesülését segítené a Balkánon. A vádak szerint 60 ezer eurót kapott Petrovictól lobbitevékenységért Karamarko felesége. Lehetne mondani, hogy mi ez az összeg a magyarországi korrupciós botrányok számaihoz képest – de Horvátországban ennyi is, és persze annak ténye, hogy Karamarko felesége a magyaroknak (és közvetve akár az oroszoknak) dolgozott, elég volt ahhoz, hogy a kormány megbukjon.
Karamarko mögül végül saját pártja is kihátrált: a kegyelemdöfést az adta meg, amikor a HDZ európai parlamenti képviselői (vélhetően a CDU/CSU nyomására) megvonták bizalmukat a „horvát Orbánként“ indult Tomislav Karamarkotól. Végül a kormány is megbukott, és idén szeptember tizennyolcadikán Horvátország újra parlamentet választ.
A szocdemek ismét Zoran Milanovićtyal indulnak a választásokon, akinek jó esélye van arra, hogy – a balliberálisokkal, a parasztpárttal, az isztriai regionalistákkal és a kisebbségi képviselőkkel együtt – ismét hatalomra jusson. Azaz Szíjjártó Péter tavaly ősszel talán túl korán búcsúzott tőle.
De ami már most biztos következmény: még ha a HDZ nyerné is a választásokat, a horvát jobboldal az elmúlt kicsit több mint fél év orbáni őrjöngése, politikája, kultúrharca után nemet mondott erre az útra. A pártot már nem a nacionalista, Orbán-párti Tomislav Karamarko vezeti, hanem a párt mérsékelt jobboldaláról jött európai parlamenti képviselöje, Andrej Plenković.
A változás jelentőséget úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon nagy többséggel zavarná el a Fidesz tagsága Orbán Viktort az miniszterelnöki székből – felesége üzleti ügyei miatt –, és mondjuk Pokorni Zoltánt ültetné a helyébe.
Andrej Plenković a HDZ-ben kiszorította a párton belüli széljobbot, felmondta az együttműködést a nacionalista pártokkal, és számos kérdésben – például a szerbekhez való viszony kérdésében – Milanovićot jóformán balról előzi.
Ha győz is Plenković, a horvát jobboldal nem orbáni folytatásra készül: kiegyezne a kisebbségekkel, beszüntetné a kultúrharcot, plurálissá tenné újra a közszolgálati csatornákat, a merkeli menekültpolitikát támogatná, és az EU elkötelezett híve lenne. Plenković – ellentétben Karamarkoval – ki sem ejti a száján Orbán nevét, mert tudja, hogy – a horvát sajtóban is nagy terjedelemben tárgyalt magyarországi állapotok rémisztő mivolta és Karamarko „MOL-árulása“ miatt – nem éppen Orbán nevével lehet ma Horvátországban választást nyerni. Őt már tényleg csak olyan széljobb figurák tartják példaképnek, mint a fentebb idézett Glavaš.
Már tavaly, amikor a nyugati sajtó Horvátország orbanizációjától volt hangos, Norbert Mappes-Niedek, osztrák újságíró arra figyelmeztetett, hogy a horvát közélet és társadalom mindig nyitottabb volt, mint a magyar. Hogy egy ilyen kulturalista érv mennyire megalapozott – ismerve a horvát közélet nacionalista tendenciáit –, felettébb kérdéses, de tény, hogy a magyarországinál erősebb társadalmi ellenállás, a baloldal regionális ereje és a jobboldal önmérséklődése miatt Horvátországból tényleg nem lett „második Magyarország“.
Ettől még természetesen elég sok megoldandó feladatuk maradt a horvátoknak, a problémák (például a tömeges kivándorlás) hasonlóak – de éppen az elmúlt bő fél év elég volt ahhoz, hogy a horvátok többsége megértse: ilyenkor nem a kultúrharc a megoldás.
Következő cikk: A vendégmarasztaló Fiume
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >