Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egyetlen reményünk, a gyász
„A tragédiákat két kézzel tolják el maguktól ezek a társadalmak, messziről jött nem is emberek bajaiként, hibáiként.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
A gyászban nem számít, hogy tengeren vagy mulatóban, hazáért vagy csak maga öröméért, boldogulásáért pusztul el valaki. Értelmét veszti a műsorrend, az ismerősség, az ismeretlenség, elhalkulnak a kérdések, elnémulnak a válaszok.
Miért kell nemzeti gyászt hirdetni a pénteki bukaresti tűzvész miatt, hiszen az elhunytak egy mulatóban, nem a harctéren, nem munka közben vesztették életüket? – kegyetlen, de nagyon ésszerűnek tűnő kérdéssel szembesített két nappal a tragédia után egy, hazai és magyarországi hírcsatornákat követő ismerősöm. Mint sok ezer honfitársunk, ő is azokból az információkból él, és úgy él, ahogy a tömegtájékoztatás ezt számára elérhetővé, kívánatossá teszi. A Club Colectivben történt katasztrófa őt is lesújtotta, megrázta, megrémítette. Az első 24 órában mindenképpen, amíg a kiszűrhetetlen joghurt, mosópor, autó és testápoló-szer reklámok közötti rövid szünetekben követhette a sebesültmentést, az áldozatok, szemtanúk, hozzátartozók vallomásait. A szolidaritási kampányok: a véradást sürgető segélyhívások, a különböző adományokról érkező beszámolók, az önkéntesekkel készített rövid inzertek őt is fellelkesítették, talán eljátszott a gondolattal, hogy vért ad, pénzt küld, vagy vállal valami közösségi feladatot.
Aztán a tragédia utáni második nap reggelén, vagy tán még az első nap végén fogak között szűrve, de egyre élesebb hangon elkezdődtek a viták, a felelősök keresése, megnevezése, az események újra és újraértelmezése, konkrét és szimbolikus értelemben is kontextusba helyezése. A stúdiókat ellepték a szakértők, a hozzászólók. A felelőtlen rendezvényszervezők leleplezésétől, a hiányzó menekülő útvonalak számonkérésétől így jutottak el a mindig füstölgő közviták megint ugyanoda: a romániai társadalom elégtelenségéhez, ostorozásához. A korrupcióhoz, a közintézmények működésképtelenségéhez, a közellátás alulfinanszírozásához, a hagyományok eljelentéktelenedéséhez, a káros idegen szokások átvételéhez, a Halloween szidalmazásához.
Ekkorra már a televíziós csatornákkal szimbiózisban élő beszélgetőtársamban egyre gyengült az együttérzés, a megrendülés, és egyre inkább nőtt a pontos médiastratégiával szinten tartott ingerültség, kielégületlenség-érzet. „Ebben az országban minden lehet, mert ezek mindent ellopnak” – összegezte a Club Colectiv tragédiáját. És hozzátette, másról is kellene már beszélni, mégiscsak bosszantó, hogy a rendkívüli műsorrendből már második napja hiányoznak a kedvenc sorozatai.
Bizonyára sokan berzenkedtek hozzá hasonlóan azon, hogy így kizökkent az idő kereke nálunk. És bizonyára sokan vannak olyanok is, akik ezeken az elégedetlenkedőkön szörnyülködnek most. Pedig ehhez a megrendülést gyorsan levetkőző, maga mögött hagyó életmódhoz van edzve sok-sok térségi médián élő ember. A Club Colectivben tűzhalált halt harminc fiatal „csak” harminc halott. A bukaresti tragédiával egy időben érkezett a hír az újabb Égei-tengeri hajókatasztrófáról: 17 felnőtt, 9 gyerek veszett oda. Ilyen híreket nap mint nap olvashat, vagy láthat az, aki éppen követni akarja: ezrek haltak meg ebben az évben. A többség nem akar szembesülni ezzel.
A kereskedelmi médiát a tizenöt perces tragédia érdekli, a nézettségmaximalizálás. Van, ahol a közmédia szűri, finomítja és áthangolja ezeket a híreket: tömegesen vízbefulladó csecsemőkről a magyarországi nem tudósít, csak az országot vadul ostromló, agresszív, fiatal férfiakról. Ők hasznosíthatóak politikailag, a csecsemőtestek nem.
Aki ezt látja minden nap, az hozzászokik ahhoz, hogy túllépjen a hullákon, ne nézzen oda. Gyorsan felelőst keressen, megrántsa a vállát, ujjal mutogasson, magabiztos válaszokat adjon életre és halálra. A tragédiákat két kézzel tolják el maguktól ezek a társadalmak, messziről jött nem is emberek bajaiként, hibáiként. És amikor itt történik a közelünkben, velünk, akkor sem tudunk már mit kezdeni vele. Örülünk, hogy nem velünk esett, nem a családtagjainkkal, és szerencse, ha nem is a barátainkkal, ismerőseinkkel.
A felsejlő gyászt hamar oldja a hárítás, a csatornaváltás, a kéznél lévő magyarázat.
Sok mindent feledtet, ha közeli kameraállásból követhető egy újabb letartóztatás, ha időben bejátsszák a lottó heti nyerőszámait, vagy megkezdődik a meccs.
A veszteségek mindeközben sokasodnak, maguk alá gyűrnek – akár tudomást veszünk róla, akár nem. Nincs ebből más kiút, mint a közösen megélt gyász. A gyászban nem számít, hogy tengeren vagy mulatóban, hazáért vagy csak maga öröméért, boldogulásáért pusztul el valaki. Értelmét veszti a műsorrend, az ismerősség, az ismeretlenség, elhalkulnak a kérdések, elnémulnak a válaszok. Csak a halál marad, s a még menthető, számon tartható élet. A halál és az élet csendje. Ez a gyász. Egyetlen reményünk, hogy tán mégsem temet mindannyiunkat maga alá a tragédia. Embertelenségünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >