Ma Donát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság védelme” csupán alkalmi retorikai készletté lesz akkor, amikor egy nyíltan magyarellenes, soviniszta, ultranacionalista, a magyar nyelv visszaszorításán fáradozó, s a saját aktivistáin keresztül a magyar közösségek ellen fenyegető módon fellépő szörnyetegnek kínál barátságot, megértést és együttműködést.
Amikor Orbán szövetséget ajánl annak, aki gyűlöli a magyarokat, köztük persze azokat a magyarokat is, akik rendszeresen jelentek meg Tusnádfürdőn, hogy szájtátva hallgassák Orbán jelentés nélküli mondatburjánzásait, azt nyilvánvalóan nem a „szeretett magyar testvérekért”, hanem kizárólag önmaga fenntartása érdekében cselekszi. Ez nem politika – ez árulás. És nem hiba – hanem bűn. Hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, megérkeztünk a kísérlet végpontjához: Orbán rendszerét most laboratóriumi tisztaságában szemlélhetjük – semmi nem zavarja már a képet, csak a valóság. Ez nem árnyalata a rendszernek – ez maga a rendszer. Gábor György:
Napok óta mást sem hallani, mint azt, hogy Orbán súlyos hibát követett el azzal, hogy egyfajta szövetséget kínált annak a George Simionnak, aki nemcsak verbálisan, hanem tettekben is megnyilvánuló szélsőséges magyargyűlöletéről vált nevezetessé, s akinek jó esélyei vannak arra, hogy a román elnökválasztást sikerrel abszolválja. Orbán egyetértőleg idézte Simiont, s azt hallotta ki az alábbi mondatból, mintha a román elnökjelölt Magyarországnak üzent volna: „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.”
Aki a fentiek nyomán úgy látja, hogy Orbán súlyos hibát vétett és bűnt követett el, az semmit sem ért, semmit sem tanult és semmit sem fogott fel Orbán förtelmes regnálásából és szennyes rendszerének elmondhatatlan, sok-sok évtizedre kiható szellemi-morális pusztításából. Orbán és követői, köztük feltűnően gyenge képességű politikusok, nyerészkedő gazemberek, félelmükben önmaguk alá piszkító senkiházik, közpénzekből etetett jellemtelen és erkölcstelen propagandisták, saját hitüket szembeköpő egyházi vezetők, ilyen meg olyan funkciókba juttatott egzisztenciális lábjegyzetek minden értéket és ideát puszta eszközként használnak fel a hatalom megtartására. Orbán nem hisz semmiben, csak a saját hatalmában és pozíciójában. A folyamatosan hangoztatott vallás, a haza, a nemzet, az erkölcs, az eszmék: mind díszletek egyetlen valódi célhoz, a hatalom megtartásához vagy kiterjesztéséhez. Elszántan védelmezi a keresztény értékeket, miközben nyilvánvalóan nem gyakorolja azokat; piszkosul „hazafias”, miközben az ország vagyonát saját holdudvarának juttatja; „demokrata”, miközben folyamatosan leépíti a demokratikus intézményeket. A politika így válik zsibvásárrá, ahol minden „árucikk”, minden „szlogen”, minden „érték” eladható – vagy lecserélhető.
Orbán éthosza a „ne mi kapjuk a legtöbbet”-től az „oszt jónapot”-on” és a „ha támadják a kisvasutat, meghosszabbítjuk Bicskéig”-en át a „boldog karácsony”-ig terjed, amelynek szellemi, kulturális és esztétikai keretét a „na helló, röfi!” infantilizáló poszthumán nyelvi és identitásalkotó aktusa szolgáltatja, amely kulturális határkijelölés is egyben: Nem vagyok te. Te röfi vagy. És hogy ki a röfi, azt mindig én mondom meg.
A hazugság lesz itt a természetes közeg, a cinizmus a nyelv, és a társadalom csak díszletként szolgál a hatalom teátrumában. Orbán nem azért hazudik, mert fél az igazságtól, hanem mert már nem is tud különbséget tenni a kettő között. Számára minden szó egy kampányeszköz, minden eszme egy dekoráció, minden ember egy statiszta. Az ilyen hatalom nem kormányoz, hanem pusztán fennmaradni akar – bármilyen áron. Sok mai rendszer védelmezi a kereszténységet vagy hivatkozik a keresztény kultúrára, valós keresztény tartalom, hit, irgalom, igazságosság, szeretet nélkül. A Biblia szavait „kampányszlogenné” silányítják, a vallást piacosítva és profanizáláva: a kegyelem árucikk, a templom politikai színpad, a hit pedig lojalitáspróba.
Orbán számára itt már rég nem a kormányzás a feladat, hanem a túlélés. Nem a szolgálat, hanem a kisajátítás, a megszállás, a birtokba vétel.
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság védelme” csupán alkalmi retorikai készletté lesz akkor, amikor egy nyíltan magyarellenes, soviniszta, ultranacionalista, a magyar nyelv visszaszorításán fáradozó, s a saját aktivistáin keresztül a magyar közösségek ellen fenyegető módon fellépő szörnyetegnek kínál barátságot, megértést és együttműködést.
Amikor Orbán szövetséget ajánl annak, aki gyűlöli a magyarokat, köztük persze azokat a magyarokat is, akik rendszeresen jelentek meg Tusnádfürdőn, hogy szájtátva hallgassák Orbán jelentés nélküli mondatburjánzásait, azt nyilvánvalóan nem a „szeretett magyar testvérekért”, hanem kizárólag önmaga fenntartása érdekében cselekszi. Ez nem politika – ez árulás. És nem hiba – hanem bűn.
És ebben semmi machiavellizmus nincs, minthogy Machiavelli nem az uralkodó önmagáért való gátlástalansága mellett érvelt, s nem az eszme eszközzé alacsonyításáról értekezett, hanem az erkölcsi elveken nyugvó hatalom szigorúan következetes működéséről és technikájáról.
De hát hol lenne Orbánban bármiféle erkölcsi minimum?
Hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, megérkeztünk a kísérlet végpontjához: Orbán rendszerét most laboratóriumi tisztaságában szemlélhetjük – semmi nem zavarja már a képet, csak a valóság. Ez nem árnyalata a rendszernek – ez maga a rendszer.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért jött el az ideje annak, hogy Magyarországnak az EU-ból való kilépést javasolják
Oroszbarát, a MAGA modellje, Európa-ellenes – az európai szuverenitás felé az lenne az első lépés, ha >
Szavazunk: érzelem és értelem
Mint arról alighanem mindenki értesült már, hamarosan választást tartanak Magyarországon. Ez egyben az utolsó megálló lesz, >
Amerikai látogatás Budapesten: Az amerikai külügyminiszter dicsérte Orbán Viktort
Sok méltatást kapott Rubiótól Orbán a választási küzdelemhez, olyan volt neki, mintha hájjal kenegették volna – >
Náci túra
Náci relikviákat bőven látott a Der Standard munkatársa, Melani Raidl, aki inkognitóban beállt a Budapesten a >
Választási kampány Magyarországon: „Elmondtam a német kancellárnak, és jót nevettünk”
A Die Presse összeállítása átvette Magyar Pétertől azt, hogy Münchenben jót szórakoztak a német kancellárral Orbánon, >
A magyaroknak elegük van Orbán Viktorból. De Trump hátszele megmentheti a bőrét
A Tisza legnagyobb lehetősége abban rejlik, hogy meggyőzze a kormányból kiábrándult választókat: hiteles alternatívát és kézzelfogható >
Rubio színtiszta trumpizmust képvisel
Virtigli trumpizmussal szolgált Rubio Münchenben: keményen bírálta a szabad kereskedelmet, a klímavédelmet és az ENSZ-t. Grönlandra >
Orbán fokozza a „háború vagy béke” kampányt, miközben Magyarország sorsdöntő szavazás előtt áll
Elemzők szerint azért ezt a vonalat választotta, mert cudar állapotban van a gazdaság: továbbra sem tud >
VMDK: A mezőgazdaság helyzete tarthatatlan
A VMDK rámutat arra is, hogy a Prosperitati Alapítvány támogatásai elveszítik értelmüket, ha közben a Vajdasági >
A magyarországi választás nem csupán Orbánról szól, hanem átalakíthatja az egész balkáni hatalmi dinamikát
Ez Aleksandar Vučić szerb elnök esetében a legnyilvánvalóbb: az orbáni Magyarországra gyakran tekintenek úgy, mint amely >
A részvétel nem minden
Színjáték, hogy a NOB elnök asszonya könnyes szemekkel és elcsukló hangon jelentette be: kénytelenek kizárni egy >
Szex, hazugságok és mérgező gyárak: Orbán sarokba szorult a választási kampányban
A magyarországi választási kampány sárdobálásba torkollik. A kormánypárti média pletykákat terjeszt, miszerint léteznek olyan videofelvételek, amelyeken >