Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vázlatok a szubkárpáti klíma lényegéről
(Részlet)
Soós József
Szinte észre se vesszük, olyan hirtelen jön a völgyek felől a morajlás, előbb mintha függöny lenne, csak sűrűn és ferdén szitál, aztán, ahogy nagyobbak és nehezebbek lesznek a csöppek, derékszögbe fordul és veri a betont, sorozatokat lő a tornác paláján.
Felhőszakadás a Senyőn. Ezért nem találtam hát a mókusokat Pillérék házánál! Imre mesélte ugyanis egyszer régen, amikor itt jártunk, hogy megfigyelte, a mókusok jó előre megérzik, ha elromlik az idő. Már fél nappal az eső, vihar előtt nyugtalanok lesznek, ide-oda ugrálnak a fákon és sajátos füttyöt és csattintást hallatnak, ami különben nagyobb izgalom esetén szokásuk.
Az első jelekre eltűnnek fészkeikben.
A professzor leüti a futómat és azt mondja, bármennyire is huzatos ez a vidék, itt általában mégis hosszabb időre megrekednek a felhők.
Olajzöld Niva zúg fel a kanyarban, kerüli a virágágyást a tisztás közepén, szinte bemenekül az eső elől a tornácra. Bemutatkozunk, kezet fogunk a sakktábla fölött: Bakk Imre és Enikő.
Az első „lefelékanyar” erdészházának új lakói ők.
Imre erdőmérnök, s amikor megkérdem, honnan került ide a Zemplénbe, szinte egy szuszra mondja el:
– A Marosvásárhely melletti Szászrégenből jöttünk. Voltak ott szászok, magyarok, románok, zsidók. De főleg magyarok: gyermekkoromban román szót alig lehetett ott hallani. Aztán megkezdődött a lassú kivándorlás, először a zsidók mentek el, azután a szászok, vagyis azok, akikről a település a nevét kapta. Utánuk pedig a magyarok. Főleg az úgynevezett forradalom után váltak ilyenné a viszonyok, vagyis amikor éppen Szászrégenben megalakult a hírhedt Vatra Romanesca magva, ott eresztett gyökeret, s onnan szőtte be Marosvásárhelyt. Szászrégenből indult el ez az egész szörnyű nacionalista, újfasiszta – nem is tudom, minek mondjam – társaság.
– Nem volt más hátra, a feleségem átjött turistaként, s aztán itt maradt. Én később indítottam el az áttelepülési eljárást, amikor már kicsit lehiggadt a helyzet. Tehát legális úton jöttem át, aztán rendeztük a feleségem papírjait is. A múlt év július elsejétől léptem munkába a Nemzeti Parknál a Zempléni Tájvédelmi Körzet vezetőjeként.
Szerencséje volt a szakmájával, azt csinálhatja itt is, amit odaát.
– Nézze, egész gyermekkorom a Györgyéni és a Kelemen-havasok lábánál telt el, megszerettem a hegyeket, az erdőt, a kristályos, pisztrángos hegyi patakokat. Ezért határoztam el keményen, hogy csakis olyan szakmát választok, ami nem szakít el a természettől, az erdőtől. Mindenképpen erdőmérnök akartam lenni. Nem volt könnyű bejutni egy magyarnak az egyetemre, nagy volt a konkurencia, és nagyon figyeltek arra, hogy bármennyien is jelentkeztek, hat-hét százaléknál több magyar ne jusson be. Nekem nagy nehezen, harmadszorra sikerült. Azt mondtam, nem és nem hagyom magam!
– Visszatérve a Senyőre, ez egy csodálatos vidék, csodálatos az egész Zemplén. Egy kis része a Kárpátoknak. Tulajdonképpen, ha geológiai szempontból nézzük, a Györgyéni havasok, a Kelemen-havasok egészen a Tátráig mind egy képződmény, ugyanahhoz a geológiai korhoz tartoznak. Nem azt mondom, hogy ugyanolyan itt az éghajlat meg a növényzet, mint a Kárpátok kellős közepén, de kárpáti, olyan szubkárpáti.
Enikő szakítja meg a vallomást, amelyből azt érzem ki, egyaránt feltétlen ragaszkodás a „régi” és az „új” erdőkhöz, amelyek valahol összeérnek és már összemosódnak Imrében.
Megbeszéljük még, ha felszáradnak az erdei utak, kerülünk egy nagyot a környéken.
A partit a professzorral persze már nem folytatjuk, amit nem is bánok, mert a jobb sarokban teljesen egyedül maradt a királyom, nem is értem, hogy hozhatja magát ilyen kilátástalan helyzetbe egy fekete király. Persze az sincs kizárva, hogy rossz oldalra rosáltam. Ebben a félbeszakadt játszmában mindenesetre mindketten jói jártunk: egyikünk sem győztes, megúsztuk, mert idők múltán általában a győzteseket szokták elszámoltatni.
A BBC riportere így kommentál: „Horvátországban senkinek sincs érdekében a béke, csak a falvak lakóinak.” így: „csak”.
Oltom a kinti lámpát a tornácon, a ház sarkánál egy magányos műanyag vödör. Vörös, túlfolyik már, ki tudja mióta.
Ha megnyomom a kapcsolót, eltűnik a sötétben, csak a szakadó eső pattog a palatetőn.
Így csorognának hát tele éveink esővizes edényei?
Fönt a szobában még betakarom a gyereket.
Negyed kilenc van és, a professzor úr nincs a helyén a faasztalnál. Körbeszaladok: nincs a szobájában, a konyhában sem, hogy lenyelje a szokott, szigorúan egy kortyot, az ebédlőben csak reggelijének romjai.
Egyedül iszom a korai kávét.
Aztán egyszer csak megjelenik a ház túloldala felől, kezében műanyag zacskó, gombázott a professzor. Két és fél év után először. A Népszabadságra teríti ki zsákmányát, egy szép nagykalapú szepe, mellette pedig jó néhány galambgomba fehérje szikrázik a naptól.
A szeméből olvasom, nem gondolta volna, hogy még egyszer nekiindul. Egyedül biztosan nem.
Keleti szelet mondott a rádió, s mivel eltart egy napig is, amíg szárazra gőzölögnek az erdők, feleségemmel meg a gyerekkel úgy tervezzük, elmegyünk a Nagy-Milic tövébe. Császár professzornak az időjárás-jelentésről eszébe jut egy, a „köztes idők”-ben nagyon népszerű operett két sora:
Szél, szél, szállj keletről hozzánk,
Szél, szél, új világot hozzál!
Azt mondja, a többit elfelejtette, meg hogy lett-e abból valami, de a szélirányra még határozottan emlékszik.
***
In memoriam Soós József
A Napló első számától kezdve munkatársunk volt. Aztán felhagyott az írással, de a Naplót nem tagadta meg. 1991 nyarán kezdett riportsorozatának egy részletével búcsúzunk tőle.
A Tisza neked már örök folyó marad. Nyugodj békében!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >