2024. december 27. péntek
Ma János, Teodor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Szűz Mária elfenekeli a kis Jézust

„A dajkamesék tabuinak pedig le kell hullaniuk…” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Sokan meddő vitának tartják azt, ami a vallásos hit védelmezői, illetve a szabad szólás hívei között zajlik mostanság a Mohamed-karikatúrák miatt. Pedig nem az. Nem azért, mert emiatt Nigerben keresztény templomokat gyújtott fel a fanatikus csőcselék, Pakisztánban pedig tüntetéseket váltott ki az eset, hanem mert azok, akik épp az iszlám világon belül gondolják úgy, hogy minden bajuk forrása a középkorias vallási elfogultság, megerősítést, igazolást kaptak a nyugati magatartás révén.

Hiba lenne azt gondolni, hogy az iszlám világban nem változik semmi, miként az is ostobaság, hogy Nyugaton – az individuum szabadságának védelmeként – természetes jognak számított felvállalni egy-egy vallási dogmával szembeni fenntartást.

Hogy egyelőre ez utóbbinál maradjunk: nem csak 1926-ban, amikor Max Ernst először tette közszemlére Kölnben a Szűz Mária elfenekeli a kis Jézust három tanú jelenlétében című festményét, hanem azóta is ugyanaz a vita folyik a keresztény hitvilágon belül: szabad-e egy művésznek ilyen mérvű tabudöntögetésbe fognia.

Egyfajta felekezeti meghasonlás kísérte Pier Paolo Pasolini Teoremáját (1968), mely először megkapta a Nemzetközi Katolikus Filmhivatal díját a Velencei Filmfesztiválon, hogy aztán a díjat visszavonják, a Vatikán pedig indexre tegye a filmet.

Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértését (1988) Bécsben láttam, jóval azt megelőzően, hogy Budapesten bemutatták volna; éltes matrónák tüntettek a vetítés ellen, s a moziba igyekezvén egyikük nemcsak röpcéduláját tukmálta rám, hanem roppant melleivel szinte felöklelt…

Pár éve meg az amerikai Terrence McNally Corpus Christije (1997) keltett felzúdulást, melyben Krisztus napjaink hőse és – visszautalva Pasolinire – történetesen meleg.

Változott ezzel a keresztény egyházak helyzete a világban? Nem. A felekezetek persze alaposan megváltoztak, miként a körülöttük lévő világ is, de semmiképp sem emiatt. Sőt, úgy vélem, ahhoz, hogy az egyházak helye megmaradjon az emberek életében, ennek a változásnak időnként be kell következnie. A dajkamesék tabuinak pedig le kell hullaniuk…

És nem csak a nyugati zsidó-keresztény kultúrkörben. Hogy mennyire így van, azt a török újságírónő, Ceyda Karan példája mutatja a legjobban. A Cumhuriyet című isztambuli liberális lap munkatársaként szolidaritást vállalt a Charlie Hebdo lemészárolt szerkesztőivel. Ami ezután következett, azt ekként írta meg a lap január 15-i számában:

„Ezer és ezer levelet kaptam, inzultusokkal, sőt halállal is megfenyegettek. Ez teljes ellentétben van azzal a mélyen emberi és érzékeny üzenettel, mellyel a karikatúrát kolumnámban elhelyeztem. Azért tettem közzé a Charlie Hebdo rajzát, mert abban semmi »gyűlölködőt« vagy »sértőt« nem találtam, elvégre azon egy könnyező alak ennyit mond: »Minden megbocsátva…« Bárkinek ijesztőnek tűnhet valami, de nekem mint újságírónak jogom van szabadon kinyilvánítanom a véleményemet, és jogom van a lelkiismereti szabadsághoz is. Ha figyelmen kívül hagytam volna francia kollégáim barbár legyilkolását, akik humoros formában fejezték ki gondolataikat, többe nem nézhettem volna tükörbe.”

A török iszlamista hatóságok megtiltották a Cumhuriyet január 14-i, vagyis azon számának forgalmazását, melyben a szerkesztők – szolidaritásuk jeleként – újraközölték a francia hetilap néhány rajzát, közöttük a „megbocsátó Mohamed” képet is.

És még mondja valaki, hogy nem a véleménynyilvánítás szabadságáról van e vitában szó!

2015. január 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása

Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >

Tovább

Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát

William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >

Tovább

Előre hozott választás Szlovákiában?

Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >

Tovább

A halálos őrület

A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >

Tovább

A Georgescu-hadművelet

A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >

Tovább

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább