2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Jelbeszéd (Hashtags)

„Soha nem volt szétesettebb a rommagyar (politikai) nyilvános kommunikáció, soha nem volt szétesettebb és széttartóbb a közösség.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) A Charlie Hebdo szerkesztőségében és az események körül történt egyéb atrocitások és bűncselekmények szélsőséges, illetve túlzó és zavaros értelmezései, elborították a nyilvánosság fórumait. A félreértések szövedéke, egyfelől megmutatja, hogy a globalizált, poszt-modern „világfalu” értelmiségi, közéletben szerepet játszó lakói képtelenek rendet vágni akárcsak mentálisan is, a dolgok sűrűjében. Ez pedig nem hagy helyet a racionális cselekvésnek. A legtöbb magyarázatnak feltűntetett értelmezés vagy a szatirikus lap felelősségének firtatásában, illetve a szólásszabadság ellen intézett támadás felvetésében merült ki, vagy nagyon általánosan, a kontextustól függetlenül, tekintette a terrorizmus részének a történteket. Aztán voltak, akik a vallások – elsősorban az iszlám – sajátosságainak irányába tágították a magyarázatokat, keresték a „hibásokat”. Az egyoldalúságot és elfogultságot nem magyarázhatja az információhiány, hiszen – a médiák sokszor eltúlzott érdeklődése mellett – rengeteg tényt, adatot, látványt és instant értelmezést kapott a médiafogyasztó az ügyről. Inkább a zavarodottság és a logikai fogódzók, az értelmezés hatalmának félreértése, illetve fel nem fogása jelentette a problémát: a (globális) nyilvánosság szerkezetének, vagy struktúrájának, „kódjának”, vagy sajátos logikájának szétesése, tehetetlensége, és képtelensége az eligazításra, lehetnek a probléma mögött. Azt gondolom, hogy a terrorcselekmények többek között, azt mutatták meg, hogy itt az ideje a nyilvánosság egy újabb szerkezetváltásának (eredetileg Habermas), a médiák elbulvárosodása, a könnyű megérthetőség érdekében elkövetett leegyszerűsítések, a kötelező rövidség, amellyel még képernyő és olvasmány előtt tarthatóak a feltételezett médiafogyasztók, a szenzációhajhászás, a rating sovinizmus és öncélú figyelemfelkeltés, stb., már nem igazítanak el világunk dolgaiban. A közélet, és az azt tükröző, és persze alapjaiban meghatározó médiák ma csak rövid, figyelemfelkeltő, ratinget biztosító, stb., végtelenül lebutított és elnagyolt kommunikációs sémákat, egysíkúan kódolt üzeneteket tűrnek el, illetve honorálnak. Ez pedig nemcsak a demokratikus társadalmi berendezkedést, az alapjául szolgáló közéleti okoskodást, közvitát, és végül is konszenzust fenyegeti, hanem politikai csődhöz, zavartsághoz és tehetetlenséghez vezet. A közönség, a polgárok nagy része nem képes felfogni, ami körülötte történik ezért „misztifikál”, csupán anekdotikusan, jelszavakba, máskor képekbe  sűrítve, de lényegében egysíkúan és végtelenül leegyszerűsítve fogja fel a valóságnak tűnő világot. A hiba viszont az értelmiségiek készülékében van, a felelősség is az ővék, még akkor is, ha legelterjedtebb manipulációs technikájuk a hárítás, ahogy mindig megtalálják, bárminek a kapcsán a hibásokat, azokat a másokat, akik miatt ők maguk is képtelenek dekódolni a világot, annak bonyolult történéseit. Aztán csodálkozva figyelem, ahogy a manipulátorok maguk is eltévednek saját félrevezető és megtévesztő diskurzusaik útvesztőjében, elfelejtik, hogy ők maguk csomagolták alig áttetsző zsírpapírba a dolgokról való tudósításokat, értelmezéseket, magyarázatokat, ideológiai vagy kimondottan manipulatív „beszámolókat”. A zavarodottság – legalábbis úgy észlelem – globális, akárcsak a jelenségek, melyekre vonatkozik, de még hangsúlyosabb közvetlen környezetünkben. A magyar miniszterelnök – már alig is meglepő módon – ismét, Európában egyedi értelmezést, és útmutatást produkált. Ő úgy érti, hogy a Magyarországra való (mellesleg alig észlelhető, hacsak nem a hatumákra gondolunk!) bevándorlás feltételeit kell szigorítani, illetve másság ellenes fellépést, kulturális/vallási intoleranciát sürget (ez viszont, minden mérés szerint, éppen fölösen sok van arrafele), a párizsi események okán. Nyilatkozza ezt akkor, amikor maga is részt vesz a párizsi szimbolikus/rituális felvonuláson, ahol az európai (és nemcsak) vezető politikusok éppen az egységet és toleranciát jelképezendő, kart karba öltve demonstráltak, lényegében, a szélsőséges tettek és értelmezések ellen, Európa összefogását és egységét felmutatva. Mit is értsen, mit is érthet ebből a gyalogmagyar?  Hacsak nem azt, hogy Magyarország csupán szimbolikusan tagja már az EU-nak, politikai opcióival viszont szembe megy az unióval, egy másik kód szerint szerveződik, illetve másfele tekint a magyar politikai elit, nemcsak keletre fordult, hanem vissza a múltba, melynek „széppé” átalakítása (neo-emlékezetpolitika) gőzerővel folyik. És mit értsen mindebből a gyalog hatuma, a rommagyar? Mit is érthetne, ha a politikai elitnek szava sincs a történtekről, ha mély zavarodottságában, még mélyebben hallgat. Az üzenet az, hogy nincs üzenet, nincs sem vita, sem konszenzus, gondoljatok amit csak akartok, értsétek a dolgokat, ahogy jólesik, és egyéni ízléseteknek, tudásotoknak, stb., megfelelően. Soha nem volt szétesettebb a rommagyar (politikai) nyilvános kommunikáció, soha nem volt szétesettebb és széttartóbb a közösség, melyet összefogni hivatott lenne. Itt tartunk az újév kezdetén.

2015. január 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább