2025. április 4. péntek
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Töredék egy soha meg nem írt Naplóból

Tompa Gábor
Töredék egy soha meg nem írt Naplóból
1989 karácsonyának emléke (Tompa Gábor Ladája) - Dormán László fotója

NEM SZERETEK naplót írni. Kegyetlen műfaj ez.

Halálosan őszintének kell lenni, s a házkutatásokon, vallatásokon, elvtársi beszélgetéseken és lehallgatásokon „nevelkedett” ember arra törekszik, hogy egyre több jelentéktelen részlet kerüljön életéből vagy gondolataiból a maga perverz pontosságával és aprólékosságával a felszínre, hogy így azután sikerüljön elrejtenie az életveszélyes lényeget. A ki-nem-mondás pajzs az intimitáson, az elhallgatás még lehet felkiáltás is. Meg aztán kit érdekelne, hogy mit reggeliztem, hány óra hány perckor léptem ki a kapun, milyen színű ingben haladtam el a központi bizottság előtti zöld gyepen piros paradicsommal az átlátszó szatyromban vagy mit üvöltöttem anyámnak, amikor behallatszott a szobámba az esti tévéhíradó szemérmetlenül magasztos szövege? A lényegtelen részletes leírásának obszcén labirintusa egy ideig óvhatja a lélek integritását, megvédhet attól is, hogy az ember kollaboránssá váljon, ám hamarosan kialakítja azt a kettős tudatot, amely, ha „kifinomul”, akkor az ember azonosul kényszerűen játszott szerepével. Teatrum gloriae mundi? Wittgenstein jut eszembe: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Nem szeretem tehát a naplót. A szabadságot szeretem. De vajon szabad vagyok-e? Mondjuk 1990. március 15-én, csütörtökön, amikor arra készülök, hogy átlépjem a román határt, és Újvidék felé igyekszem, hogy elkezedjem a három éve tervezett Woyzeck próbáit? Sejtem-e, milyen kegyetlen következményei lesznek ennek a napnak, melyet az illúziókkal való teljes leszámolás és a végső kijózanodás pillanata követ a romániai magyarság életében? Kérdés feszül kérdésnek, hömpölyögnek befejezeden mondatok, cikáznak a gondolatok, előre-hátra ugrálnak időben, térben, szétfeszítik megrendelt naplóm kereteit. Amiről nem lehet beszélni, arról írni kell?

Kétségtelen, hogy az első újvidéki hét a tudathasadás, a szorongás hete volt. Pénteken, március 16-án a Liliom előadását nézem díszlettervezőmmel, a kolozsvári Titi Ciupéval. Szép, tiszta előadás, következetesen fölvezetett színészi alakításokkal, a mesterség szempontjából minden részletében végiggondolt. Valami többletet mégis hiányolok belőle, azt, ami a színházat a saját kifejezőeszközeinek erejével költészetté teszi, azt a személyességet, ami miatt, még ha tökéletlen is, nélkülözhetetlennek érzem a színházat, mint a levegőt. A világról való sajátos vallomást. Közben Marosvásárhelyen egy gyógyszertári magyar felirat kirobbantja a botrányt, amelynek méretei még nem sejthetőek. Cselényi Laciékat megverik, széttörik a felvevőgépet. Hétfőig szereposztást kell csinálnunk.

Miről szólhat ma a Woyzeck? Látomásos mű, olyan feje tetejére állított világnak a látomása, amelyben fordított értékrend uralkodik, amelyben az egyetlen emberséges embert, az etikai lényt mint panoptikumi furcsaságot mutogatják a világnak. Annak az embernek a drámája, akit mássága miatt megaláznak. Ezt a másságot pedig mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Woyzeck nem tudja helyesen kifejezni magát azon a nyelven, amelyen kínzói beszélnek. Beszédkészsége messze elmarad kínjainak szörnyűségétől. Ez a darab egyik kulcspontja. Míg a klasszikus és shakespeare-i tragédiában sok olyan alak van, akit magával ragad a vers meg a retorika, Woyzeck gyötrődő szelleme hiába dörömböl a nyelv-kapuján. Kínzóinak, a doktornak és a kapitánynak folyékony beszéde éppen azért iszonyatos, mert azt, amit mondanak, nem lenne szabad az irodalmi beszéd méltóságára emelni. Megvolt az első próba.

Közben bejönnek az első képek Marosvásárhelyről, a híradóban. Ettől kezdve egy hétig nincs egy nyugodt percem sem. Életem egyik lidércnyomásos hete következik. Hatéves kislányom, a szüleim a képernyőn látott lincselés helyszínétől mindössze 150-200 méterre laknak. Hosszú órákig próbálok telefonálni, de hiába, nem sikerül kapcsolatot teremtenem velük. Két napra Pestre utazom, Szőcs Gézával sikerül fölhívnunk Kolozsvárt a Szabad Európa Rádió szerkesztőségéből. Az édesapja jelentkezik. Mondja, a magyar színház nem beszélt vele erről. Majd kiragasztotta az ablakra! Mi lehetett volna, ha meglátják? Beleborzadok.

Folytatódnak a próbák. Woyzecket kínzói hajtják egy olyan tagolt beszéd felé, amely természetes eleme. Megpróbál kitörni a csendből, de állandóan visszahull belé, mivel a rendelkezésére álló szavak képtelenek kifejezni érzelmeinek vadságát és feszültségét. Mindebből egyfajta szörnyű egyszerűség jön létre. Bütyök (Bicskei István) megértette, hogy vállalnia kell ezt az egyszerűséget, ami azt jelenti, hogy le kell faragnia mindenfajta interpretálási szándékot, és saját jelenlétét vállalva „csak” léteznie kell a színpadon. Úgy érzem, ez sikerült.

Megyek az utcán. Szemembe ötlik egy plakát, rajta arcképpel meg egy felirattal, amit már én is megértek: HALÁL A FASIZMUSRA! SLOBODANT A NÉPNEK! Hát csak ez a két alternatíva lehetséges? Félelmetesen emlékeztet ez engem a közelmúlt gyászosan paranoiás szertartásaira vagy újabban éppenséggel a Vatra Româneasca megnyilvánulásaira. Miféle szervezet ez? – kérdezik többen is tőlem. Szerintem szinte azonos a Román Kommunista Párttal, amely álnéven újraszerveződött, csak éppenséggel megtisztult a „nemkívánatos” elemektől, de „nemzeti” alapon magában foglalja a teljes securitatét (amely egyébként hivatalosan is visszahelyeztetett jogaiba), a volt pártapparátust, no meg a rendőrség, katonaság egyes vezetőit. Mi lesz a választásokon? Nem merek jósolni. Egy bizonyos: ahhoz, hogy egy nemzet ténylegesen európai nemzetté válhasson, elsősorban rendkívül kíméletlen önvizsgálatot kell tartania, szembe kell néznie önmagával, le kell számolnia azokkal a hamis mítoszokkal, amiket mesterségesen kialakított önmagának. Történelmi múltját, jelenét mindenféle misztifikáció nélkül kell mérlegelnie, csak akkor tud igazán ö  elfogulatlanná válni. Csak így hengeríthető el a kő, mely elválaszt bennünket nemcsak Krisztustól, hanem egymástól is, egyazon szeretet-vallásban megkeresztelt keresztényeket, akik éppen csak más nyelvet beszélünk.

A próbáknak vége. Szomorú pillanat ez. Mi marad meg egy színházi előadásból? Egy kép, egy arc, egy mozdulat, egy hangulat, egy gesztus. És persze a nevek, barátok nevei. Bütyök, Szása, Édike, Misa, Nándi, Katyó, Loon, Júlia meg a többiek. Isten veletek. Vagy csak: szevasztok. Én indulok haza.

A reményhez az is hozzátartozik, hogy az ember otthon marad.

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tolnai Ottó

Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >

Tovább

Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen

Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >

Tovább

Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé

Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >

Tovább

Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal

A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >

Tovább

Egy szokatlan barátság

A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >

Tovább

Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális

Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >

Tovább

Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat

Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >

Tovább

Netanjahu Budapesten

Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >

Tovább

Az már fasizmus, ami most van Amerikában

Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >

Tovább

A hazafiság elve és gyakorlata

Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >

Tovább

A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány

Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >

Tovább

Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?

A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >

Tovább