2019. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Benes keze

Tolnai Ottó
Tolnai Ottó
Benes keze

Benes Józsefnél jártam a napokban, Kecskeméten.

Míg Szegeden élt, ott is gyakran meglátogattam. Kíváncsian figyelem, mit tud kezdeni ekkora „ajándékkal” a magyar képzőművészeti és szellemi élet. Persze magunkon, az „ajándékozókon” – elüldözőin is jócskán akad figyelnivaló: vajon mit tudunk kezdeni azzal az űrrel, abban az űrben, ami a helyén tátong?

Megijedek, ahogy Benes abszolút fekete alakja előbukkan az E5-ös út melletti utolsó házból – első fehér tanyából. Megijedek, ugyanis jobb kezét maga előtt tartja, maga előtt viszi, akár valami kegyeleti tárgyat, ereklyét. Az az első gondolatom, hogy eltörte volt a kezét, most vették le róla a gipszet, s még merev a kar, bénák az ujjak. És éppen a jobb kezét – amellyel fest, amellyel a szó szoros értelmében félelmetes grafikáit manipulálja. Vagy leforrázhatta, forró masszába volt kénytelen nyúlni, tűnődök közelebb hajolva. Megöleljük egymást – ám kezelni nem kezelünk le. Asztalhoz ülünk, beszélgetés közben is maga előtt tartja a kezét, beszélgetés közben is azt fixírozza. Végül már mindannyian a kezét bámuljuk. A feszültség tovább nem fokozható.

Szinte felelősségre vonva kérdem: mit csinált a jobbik kezével?! Ahogy nagy szemét felém fordítja, abban a pillanatban már tudom, hogy az olyannyira jellemző benesi humor médiumai vagyunk. Azt is tudom, hogy már a tanya fehér falai előtt való megjelenése is e spektákulum része volt. Kisgimnazistakorom óta ismerem ezt a humort, és lám, ismét csapdájába estem. Tudom tehát, hogy valamiféle csapdába estem, de azt, hogy valójában milyenbe is, arról fogalmam sincs.

Lassan – hiszen éppen ez a lassúság, hidegség a titka a benesi humornak –, körülményesen kezdi a mesét.

Most félórája érkezett Pestről, ügyeit intézve a Duna-partra keveredett, rohant volna épp a Vörösmarty tér felé, a Képzőművészeti Szövetségbe... És egyszer csak megállt a 2-es villamos. Ezt úgy mondta, mintha a villamos vagy legalábbis a 2-es különben sosem is állna meg. És hogy a dolog még fantasztikusabb legyen, éppen őelőtte állt meg. Benes előtt.

Erről az egyik Petri-anekdota jutott eszembe, amelyet Farkas Péter jegyzett fel.

„Elmesélte, hogy idefelé jövet, miközben az egyik új versét javította, nekiment egy álló villamosnak, mire a vezető kiugrott kalitkájából, és elkezdett vele ordibálni, hogy részeg disznó, meg miért akar ártatlan embereket börtönbe juttatni.”

Szóval, megállt a 2-es villamos Benes József előtt. És kilépett belőle az angol hercegpár: Károly herceg trónörökös és Lady Diana. Akárha a csarnokból jöttek volna, kosarukban csirkefejjel.

Tudtam persze – magyarázza, részletezi, aprózza, lassítja, odázza a történetet, a poént (amely valójában nem is lesz majd poén egyáltalán, nem is lesz, hiszen ez a lassúság, ez az odázás maga a dolog), – tudtam, hogy a hercegpár Magyarországon tartózkodik, hogyne tudtam volna, mindenki tudta, csak azt hittem, hogy Bugacon kocsikáznak vagy a szent korona előtt ácsingóznak éppen. Úgy hittem, mindent tudok a látogatásukról, tudtam például, hogy estére a Lear királyt nézik meg a Vígszínházban, csak arra nem gondoltam, hogy összefuthatunk. Ez megdöbbentett. Az, hogy éppen előttem fékez le, áll meg a 2-es. És hogy a 2-esből a hercegpár lép ki. Hogy én erre nem voltam felkészülve. Mit kerestek a villamoson, tűnődik, hisz az egyértelmű, hogy nem a csarnokban voltak, oda Thatchert, a Vasladyt vitték. Viszont azt tudhattam volna, hogy majd éppen ezek az arisztokraták fogják demonstrálni ezeknek a Mercedesekben furikázó bunkóknak, hogy villamoson is lehet közlekedni... Szóval, ott állt a hercegpár Benes előtt. És a herceg – a trónörökös, akiről közben kiderítették, hogy 32 százalékban magyar: egyenesen hozzá lépett. Mármint Benes Józsefhez. Mintha csak egyedül álltam volna ott. Egyedül vártam volna a 2-est. Jóllehet egész Pest ott tolongott. Ők, a pestiek precízen memorizálták a menetrendjüket. Odalépett hozzám a herceg – a trónörökös, és lekezelt velem. Megszorította a kezem. Tudjátok, valamelyik este néztem róla egy filmet, és mutatták, hogy már kiskorában fizikai munkára szoktatták – egy asztalosműhelyben dolgoztatták.

Megszorította a kezem...

Még mindig megütközve bámulja a kezét. Majd miközben mi már fetrengünk a nevetéstől, még hozzáteszi: igaz, hogy neki volt már önálló tárlata Londonban – a villamos, illetve a trónörökös gesztusa mégis nagyon meglepte... Most a felesége, Gerle Margit keramikusnő veszi át, viszi tovább a mese fonalát. Egész Magyarország arról beszél, hogy Lady Diana harisnya nélkül jár. Akárha ruha nélkül. Ha nem nyár jönne, ismerve a magyarok divatéhségét, farkasétvágyát, tönkremenne a magyar harisnyaipar, tönkre, semmiféle nyugati segély sem segíthetne rajta, mármint a magyar harisnyaiparon...

Barátom, a szobrász, aki már mesterségéből kifolyólag sem tartozik a fürge ürgék közé, megszólal. Öntsuk bronzba. Mit, kérdezzük egyszerre. Mit? A herceget? A hercegnő lábát? Avagy Benes József kezét?

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Keresztény példa

A magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. >

Tovább

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább