2022. augusztus 13. szombat
Ma Ipoly, Ince, Vitália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Alapállás

Az elbitangolt nyolcvanezernek

Kopeczky Csaba (Párizs)
Kopeczky Csaba (Párizs)

A kutya egy fát vagy házfalat keres magának, ha vizel.

„A kutya egy fát vagy házfalat keres magának, ha vizel. Az írni akarás olyan, mint a hugyolhatnék. Valami támasztékot vagy hasonlót keres magának az ember, aztán leginkább magát pisálja le, mert ez van legközelebb.”

Thomas Bemhard: Tényleg nem sértegetek senkit

– Képzeld, azt mondta a múltkor Betty, hogy ő francia – morfondíroz hat és fél éves magaslatáról lányom –, mert itt született, Grenoble-ban. Én is itt születtem, még előbb nála!

– Na és te, mi vagy?

– Magyar.

(Az a bizonyos Betty egy franciaföldön tanároskodó magyarországi fizikus kisebbik lánya, aki többet csipog a vendéglátó ország nyelvén, mint a sajátján. Édesanyja – szintén pesti – annyira asszimilálódni akar, hogy majd megfeszül bele, s persze a gyerekeibe is beleoltotta az „úrhatnámságot”. Mint ahogy az általában ilyenkor lenni szokott, karikatúrává torzult a túlbuzgó igyekezet, és a „benszülöttek” nem ismernek magukra a lakájkodókban, még kevésbé fogadják be őket sajátjukként.)

– Hogyhogy én magyarnak születtem? És anyuka? És te?

(Születés, család, nyelv, országok, határok... szinte látni vélem a szőke pihés homlok mögött a megannyi kerge birkát.)

– Az ember nem születik semminek, hanem valamivé, valakivé válik.

(A közép-európai kuplerájra gondolok: morva, lengyel, bunyevác meg csak a jó ég tudja, miféle őseimre, aztán megvakarom üstökömet.)

Hogy is mondjam... a kisbaba megtanul kislány lenni, a lányka ellesi a bakfisságot, a nagylány anyukává érik... érted?

Olyan ez, mint a felnövés?

(Ha csak hormonok és kromoszómák kérdése lenne az egész, bogaram! Hányszor rezzentél össze, repeső lendületedet vesztve, mert azonmód rádripakodtunk, hogy „magyarul!”, mikor hat óra iskola után, Voltaire nyervén kezdted ellelkendezni élményeidet.

Hányszor lábadt könnybe a szemed, hogy elbődültem magam, „magyarul!”, hallván, miként pörölsz a maciddal. Süvöltöttem: „itthon csak magyarul, a kurva életbe!”, s igencsak el is rösteltem magam mindjárt, hisz a remegő áll, vádló tekintet adta tudtomra, hogy a

feladott versikét tanulgatod... Hároméves korodban hetekig sírva indultál oviba, mert alig értettél szót – néhány, a tévéből rádragadt kifejezés birtokában – pajtásaiddal: most meg már kijavítasz, ha összetévesztem a hím- és a nőnem használatát. Hadakozol egyrészt az ikes és iketlen igékkel, cifra mássalhangzókkal, fránya hasonulásokkal, másfelől az archaikus francia helyesírással, gordiuszi igeidő-egyeztetésekkel. Két nyelv, két kultúra pólusai között táguló gömbvillám az értelmed. (Kettős honfoglalás csatáit vívod.)

– Inkább, mint az iskola, a tanulás – kapcsolódom vissza párbeszédünkbe.

– Franciává nem nőhet Betty? – ereszti el a füle mellett a kiigazítást Róna.

– Sajnos, azt hiszem, franciává sem.

– Kisebb marad? Nem nő fel soha?

– Sohasem teljesen.

(Az utolsó, még becserkészhető teljesség a magzatvízben ringás óceánérzetének visszhangja – anyanyelvünk. Mert az ember csak dallam – a nyelv a hangszer teste: csak meztelen penge – a nyelv a markolat; az ember virágfürt – de a nyelv veti az évgyűrűket; az ember csak árboc – nyelve a vitorla. Nem a hegy, a folyó, az erdő egy nép hazája – hanem a dal égig érő bérce, az anyanyelv ritmusának gázlótlan zuhataga, szavak bevehetetlen rengetege: ad egy csitulást, álmot, oltalmat.

Ajkad vezet haza.)

– Huba micsoda? – öleli át anyáskodva a böhöm doberman nyakát a kicsi lány.

Törzskönyve szerint legalább harmadízigleg francia: Aldrik de Mont Zummerka az igazi neve.

– Valaki hülyeségeket írt arra a papírra. Ez az én kutyám, csak magyarul ért, és Kopeczky Hubának hívják. Na!

(– Sokszor írnak egyesek hülyeségeket bizonyos papírokra – dünnyögök bajszom alatt.)

– Legalábbis így volna rendjén! – teszem hozzá fennhangon.

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Rushdie megkéselése

Hogy a 24 éves tettest mi vezérelte, azt egyelőre nem tudni. Ám Rushdie évtizedekig élt pontosan >

Tovább

Valami mocorog a Kremlben

Timothy Snyder úgy véli, hogy megingott Vlagyimir Putyin hatalma, bár igazából továbbra sem lehet tudni, mi >

Tovább

Az ukrajnai hadvezetés stratégiáját egyszer még tanítani fogják

Délen ugyan lassan halad az elvesztett területek visszafoglalása, de az ukránok intelligensebben harcolnak, mint az oroszok, >

Tovább

Oroszország minden gondja egy csapásra rendeződne, ha Trump két év múlva visszatérne a Fehér Házba

Vlagyimir Putyin már megint hazudik, amikor azt állítja, hogy Ukrajnában igazából még el sem kezdődött a >

Tovább

Zelenszkij megpróbál lelkesíteni

Ezért fontos minden egyes négyzetkilométer, amely visszakerül ukrán ellenőrzés alá. De sok változás itt nincsen. Amikor >

Tovább

Amit Trump tett, az amerikai életeket veszélyeztetett, nem is szólva a demokráciáról

Hét nyugalmazott négycsillagos amerikai tábornok, illetve tengernagy úgy foglalt állást, hogy Trump megszegte esküjét, amikor tavaly >

Tovább

Financial Times: Olaszország igen veszélyes pillanatban veszti el Mario Draghit

A vég hamar eljött, az NATO- és EU-szövetségesek legnagyobb rémületére, nekik a politikus szava többet számított, >

Tovább

Veszélyes új szakasz felé araszol az ukrán háború

A kérdés az, hogy kinek a stratégiája jön be: az orosz elnöké vagy a Nyugaté? Vlagyimir >

Tovább

Bannon, Orbán csodálója nem mer nem tanúskodni

Steve Bannon meggondolta magát és hajlandó vallomást tenni a tavaly januári puccskísérlet körülményeit kivizsgáló kongresszusi bizottság >

Tovább

Furcsa menesztések

Több ukrán lap is azt jelentette, hogy Volodimir Zelenszkij felmentett több nagykövetet, köztük a budapesti képviselet >

Tovább

Vége az orosz és a kínai vezető közti férfibarátságnak

Hszi Csin-pingnek nemigen van ínyére, hogy viszonyozza moszkvai kollégája pekingi látogatását, mert nem szeretné tovább rontani >

Tovább

Boris Johnson utódjának helyre kell állítania Nagy-Britannia tekintélyét a világban

Eredményeit beárnyékolja, hogy immár széles körben notórius hazudozónak, felelőtlennek tartják. Olyannak, aki képtelen kemény döntéseket hozni. >

Tovább