2020. november 26. csütörtök
Ma Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Alapállás

Az elbitangolt nyolcvanezernek

Kopeczky Csaba (Párizs)
Kopeczky Csaba (Párizs)

A kutya egy fát vagy házfalat keres magának, ha vizel.

„A kutya egy fát vagy házfalat keres magának, ha vizel. Az írni akarás olyan, mint a hugyolhatnék. Valami támasztékot vagy hasonlót keres magának az ember, aztán leginkább magát pisálja le, mert ez van legközelebb.”

Thomas Bemhard: Tényleg nem sértegetek senkit

– Képzeld, azt mondta a múltkor Betty, hogy ő francia – morfondíroz hat és fél éves magaslatáról lányom –, mert itt született, Grenoble-ban. Én is itt születtem, még előbb nála!

– Na és te, mi vagy?

– Magyar.

(Az a bizonyos Betty egy franciaföldön tanároskodó magyarországi fizikus kisebbik lánya, aki többet csipog a vendéglátó ország nyelvén, mint a sajátján. Édesanyja – szintén pesti – annyira asszimilálódni akar, hogy majd megfeszül bele, s persze a gyerekeibe is beleoltotta az „úrhatnámságot”. Mint ahogy az általában ilyenkor lenni szokott, karikatúrává torzult a túlbuzgó igyekezet, és a „benszülöttek” nem ismernek magukra a lakájkodókban, még kevésbé fogadják be őket sajátjukként.)

– Hogyhogy én magyarnak születtem? És anyuka? És te?

(Születés, család, nyelv, országok, határok... szinte látni vélem a szőke pihés homlok mögött a megannyi kerge birkát.)

– Az ember nem születik semminek, hanem valamivé, valakivé válik.

(A közép-európai kuplerájra gondolok: morva, lengyel, bunyevác meg csak a jó ég tudja, miféle őseimre, aztán megvakarom üstökömet.)

Hogy is mondjam... a kisbaba megtanul kislány lenni, a lányka ellesi a bakfisságot, a nagylány anyukává érik... érted?

Olyan ez, mint a felnövés?

(Ha csak hormonok és kromoszómák kérdése lenne az egész, bogaram! Hányszor rezzentél össze, repeső lendületedet vesztve, mert azonmód rádripakodtunk, hogy „magyarul!”, mikor hat óra iskola után, Voltaire nyervén kezdted ellelkendezni élményeidet.

Hányszor lábadt könnybe a szemed, hogy elbődültem magam, „magyarul!”, hallván, miként pörölsz a maciddal. Süvöltöttem: „itthon csak magyarul, a kurva életbe!”, s igencsak el is rösteltem magam mindjárt, hisz a remegő áll, vádló tekintet adta tudtomra, hogy a

feladott versikét tanulgatod... Hároméves korodban hetekig sírva indultál oviba, mert alig értettél szót – néhány, a tévéből rádragadt kifejezés birtokában – pajtásaiddal: most meg már kijavítasz, ha összetévesztem a hím- és a nőnem használatát. Hadakozol egyrészt az ikes és iketlen igékkel, cifra mássalhangzókkal, fránya hasonulásokkal, másfelől az archaikus francia helyesírással, gordiuszi igeidő-egyeztetésekkel. Két nyelv, két kultúra pólusai között táguló gömbvillám az értelmed. (Kettős honfoglalás csatáit vívod.)

– Inkább, mint az iskola, a tanulás – kapcsolódom vissza párbeszédünkbe.

– Franciává nem nőhet Betty? – ereszti el a füle mellett a kiigazítást Róna.

– Sajnos, azt hiszem, franciává sem.

– Kisebb marad? Nem nő fel soha?

– Sohasem teljesen.

(Az utolsó, még becserkészhető teljesség a magzatvízben ringás óceánérzetének visszhangja – anyanyelvünk. Mert az ember csak dallam – a nyelv a hangszer teste: csak meztelen penge – a nyelv a markolat; az ember virágfürt – de a nyelv veti az évgyűrűket; az ember csak árboc – nyelve a vitorla. Nem a hegy, a folyó, az erdő egy nép hazája – hanem a dal égig érő bérce, az anyanyelv ritmusának gázlótlan zuhataga, szavak bevehetetlen rengetege: ad egy csitulást, álmot, oltalmat.

Ajkad vezet haza.)

– Huba micsoda? – öleli át anyáskodva a böhöm doberman nyakát a kicsi lány.

Törzskönyve szerint legalább harmadízigleg francia: Aldrik de Mont Zummerka az igazi neve.

– Valaki hülyeségeket írt arra a papírra. Ez az én kutyám, csak magyarul ért, és Kopeczky Hubának hívják. Na!

(– Sokszor írnak egyesek hülyeségeket bizonyos papírokra – dünnyögök bajszom alatt.)

– Legalábbis így volna rendjén! – teszem hozzá fennhangon.

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább