Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Amíg az USA nem veszi át a kezdeményezést, addig az agresszor: a Kreml és Teherán szabja meg a világ sorsát
Ez azonban nem a békét és a szabadságot szolgálja. A Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője úgy ítéli meg, hogy Irán és Oroszország az erőpolitikára alapoz, ellenben az USA és szövetségesei védekezésre szorulnak. Vagyis – emeli ki Eric Gujer – autoriter rendszerek határozzák meg, mi történik a Közel-Keleten, illetve Európa keleti felén. Moszkva kóstolgatja a Nyugatot, pl. amikor atomcsapással fenyeget. De Biden vonakodik határozott választ adni. A Közel-Keleten hajlandó a hatalomban hagyni a Hamászt, ám ily módon szétveri az igazi béke minden esélyét, mert az iszlamistákkal szó sem lehet kétállami megoldásról. A nyugati szövetségesek megkötik Ukrajna kezét a fegyverek felhasználásánál. Ennélfogva azután Moszkvának esze ágában sincs tárgyalni. De amíg az Egyesült Államok és partnerei nem veszik át a kezdeményező szerepet, addig az agresszor: a Kreml és Teherán szabja meg a világ sorsát. Ez azonban nem a békét és a szabadságot szolgálja. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Project Syndicate
Veszett fejsze nyele volt ez a nyár a populizmus szemszögéből, hiába mondják szakértők, hogy pusztul le a demokrácia Amerikában, illetve Európában, továbbá, hogy jön fel a szélsőjobb. Egyáltalán nem egyértelmű ugyanis, hogy „populista hullám” söpör végig a fejlett államokon, sőt inkább az rajzolódik ki, hogy van megfelelő stratégia az ilyen erők feltartóztatására.
Ezt fejti ki elemzésében Jan-Werber Müller, a Princetoni Egyetem politológia professzora. Példaként hozza fel, hogy a francia baloldal megálljt parancsolt Le Pennek, Trump győzelmi esélyei már korántsem biztosak, mint amikor még Biden volt a rivális. Az elemző hivatkozik arra is, hogy a briteknél munkáspárti kormány került hatalomra. A remények láttán csitult a károgás.
Az látszik mindenesetre, hogy egyesülniük kell mindazoknak a pártoknak, amelyek fontosnak tartják a demokráciát. A másik lecke a tengerentúli tapasztalatok alapján az, hogy Harris mesterien jelent meg a színen a változások embereként. Végül pedig igen hasznosnak bizonyult, hogy a retorikában az amerikai demokraták felvették a kesztyűt, ugyanolyan kemények, mint a jobboldal.
A szerző azt tanácsolja, hogy a jogállam hívei a populista vezetőket, ne pedig azok híveit vegyék célba. Hiszen pl. a republikánusok nyíltan csodálnak autokratákat, ami cseppet sem felel meg az amerikai politikai hagyományoknak.
A szélsőjobbos demagógok azt hirdetik, hogy a csendes többség nevében szólnak, ám valójában csupán egy hangos kisebbséget képviselnek. Ily módon veszélyt jelentenek a demokráciára nézve. Nem véletlen, hogy amikor kikapnak a választásokon, gyakorta csalást emlegetnek.
Az ellenerőknek rá kell jönniük, hogy a többség nem a szélsőséges populizmus mellett áll. Lásd Nagy-Britanniát, ahol az emberek nagy része elítélte a zavargásokat. Ám a szélsőségesek ezzel együtt egyre inkább elfogadottá válnak, mert a középjobb átveszi a jelszavaikat, sőt összeáll velük. Pedig a legyűrésükre pozitív képet kell vázolni a társadalom számára. Ezért sokan jogosan kérdik, hogy mit is akar igazából Harris. Erre kell megtalálni a jó választ.
Yahoo/AP
Trump alelnökjelöltje egyfolytában dicséri a magyar népesedés politikát, illetve azokat, akiknek több gyerekük van. Vance jó ideje hangosan aggódik a születések számának csökkenése miatt, mondván, hogy ily módon egy nap nem lesz amerikai nemzet. Közben időnként jól odavág azoknak, akiknek nincs utódjuk, pl. amikor gyerektelen macskás hölgyekről beszélt.
Kijelentéseiért nem kért bocsánatot, azt állítja, hogy az azokat kiragadták a szövegösszefüggésből, és hogy neki azokkal van baja, akik gyerekellenesek. Ugyanakkor a magyar példával vagy egy kis bibi, hiába mondogatja, hogy át kell venni a modellt.
A nacionalista Orbán Viktor a családi értékek bajnokának állítja be saját magát és nagyvonalú támogatásokat léptetett életbe. Ám mivel a gazdaság visszaesésbe került, a kedvezmények jelentős részét eltörölték, illetve visszafogták.
Azon felül szakértők szerint az egész rendszer csupán a közép-, illetve a felső osztály családjainak kedvez, míg a gyerekpótlék összege évtizedek óta nem változott. Átszámítva mindössze 35 dollárt tesz ki havonta, miközben az ország már régóta a földrész legsúlyosabb inflációjával küszködik.
Guardian
A Wizz Air által meghirdetett korlátlan utazási lehetőség nem tudja palástolni, hogy bajban van a társaság. A balszerencse és a háború egyaránt betett neki, mint ahogy egy sor rossz döntés, valamint a nagyképűség is. Ily módon a részvények értéke a három évvel ezelőtti 55 fontról 12,36-ra esett vissza. Ennyire alacsony még sosem volt azóta, hogy a vállalatot csaknem 10 éve bevezették a londoni tőzsdére.
Az akció lényege, hogy évi 499 fontért mindenki annyit és odarepül a cég járatain, amennyit és ahová csak akar. De ez csak az elterelést szolgálja, hogy a figyelem ne a gondokra összpontosuljon. Pedig a Wizz Air három éve még át akarta venni az Easyjetet. Az persze könnyedén visszaverte a próbálkozást. Tőzsdei értéke jelenleg 3,25 milliárd font, míg a magyar vetélytársé 1,1 milliárd, azaz teljesen megfordultak az erőviszonyok.
Sőt két hete figyelmeztetés jelent meg, hogy a nyereség várhatóan erősen elmarad az előre jelzettől, mivel a gyártó Pratt&Whitney visszarendelte több repülőgépmotorját is. Így sok gép a földön rekedt, ami pech. De a működés által megtermelt profit az első negyedévben 80 millióról 45 millió fontra esett vissza.
A problémák egy részét a vezetés azonban magának köszönheti, mert a járvány idején nem biztosította be magát az üzemanyag drágulása ellen. Az önhittség diktálta a Covid utáni üzleti terveket is. Megpróbált behatolni a Ryanair nyugati felségterületére – ám vérző orral távozott az árversenyből.
Ily módon jelen állás szerint aligha kap 100 millió fontos jutalékot a vezérigazgató Váradi József. A feltétel az volna, hogy 2028-ra érje el a 120 fontos a részvények értéke. A helyzet sokkal súlyosabb annál, hogy azt a most meghirdetett utazási kedvezmény orvosolni tudná.
Der Standard
Környezetvédők bírálják a Wizz Air legújabb vevőfogó akcióját. Az osztrák Greenpeace egyik képviselője úgy nyilatkozott, hogy a cég csupán leplezni igyekszik természetkárosító tevékenységét. Miközben az ágazat már most külön előnyöket élvez, hiszen a repülés túl olcsó és a nemzetközi járatokon nem kell forgalmi adót fizetni a jegyek után.
Egy másik szervezet, a Verkehrsclub Österreich szakértője úgy nyilatkozott: a környezet megóvása szempontjából semmiképpen sem lehet kedvezőnek tekinteni, hogy az embereket sok repülésre kívánják ösztökélni.
FT
A Kurszknál végrehajtott ukrán betörés megzavarja Putyin hódítási kísérletét, és lehet, hogy ily módon az orosz állam kénytelen lesz felülvizsgálni azt a követelését, miszerint bármiféle békeegyezménynek tekintetbe kell vennie, hogy ki milyen területeket ellenőriz. Ezt fejti ki kommentárjában Lawrence Freedman, angol történész, akadémikus.
Az egész hadművelet teljesen váratlanul indult, habár egyes ukrán elemzők szerint inkább az őrültséggel volt határos, és szó sem lehetett zseniális tervről. Az elején úgy tűnt, hogy mozgatórugója a hiúság, Zelenszkij ily módon próbálja meggyőzni a szövetségeseket és emelni a harci morált, sokat azonban nem várhat az akciótól.
Csakhogy hamar megváltozott a megítélés, amikor kiderült, hogy egy sor dandár vesz részt benne, okulva a tavalyi offenzíva tanulságaiból. Putyin nem tagadhatja, hogy súlyos a helyzet, miután 200 ezer civil kellett kitelepíteni a térségből. Azt azonban nem hajlandó elismerni, hogy támadás érte az országot, terrorizmusról és provokációról papol.
Közkeletű azonban a vélekedés, hogy ha magához tér a sokkból, akkor kiszorítja az ukránokat. Csak éppen a hadsereget a szomszéd ország elfoglalására állította rá. Nincsenek érdemi tartalékai, az irányítás gyenge, az utánpótlás megszakadt.
Jókora a kockázat ugyanakkor Kijev számára is. El kell döntenie, hogy mekkora területeket kíván megtartani és mennyi katonát mozgósít még. Lehet, hogy az egész hadmozdulat az ukrán pozíciókat hivatott javítani az esetleges tárgyalásokon, illetve a fogolycserét szolgálja.
De ha az ukránok kitartanak, akkor jelentős lehet a stratégiai hatás: a harcok, amennyire csak lehetséges, áttevődnek az orosz részre, ily módon csökken az ukrán védvonalakra nehezedő nyomás.
Washington Post
Fareed Zakaria úgy látja, hogy Amerikának nincsen Irán-stratégiája, teljesen téves a megközelítése, mert a maximális nyomásgyakorlás politikája csak fokozza az instabilitást a térségben. A külpolitikai elemző szerint a régió évtizedek óta nem volt olyan közel a háborúhoz, mint most.
Ennek fő oka, hogy Teherán úgy véli: a haszon felülmúlja a kockázatokat, ha agresszív politikát folytat az USA és helyi szövetségesei (Izrael) ellen. Ez a felfogás annak a következménye, hogy Washingtonnak nincs összefüggő irányvonala az Iszlám Köztársasággal szemben. Amióta Trump felmondta a kétoldalú nukleáris egyezményt, az amerikai szankciók száma 370-ról 1500-ra nőtt.
Viszont ettől még az iráni rezsimnek ma már 30-szor annyi dúsított uránja van, mint amennyit az említett szerződés lehetővé tett – állapította meg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. Az amerikai külügyminiszter pedig azt közölte, hogy Teherán egy-két héten belül előállítja a kritikus mennyiséget, amennyi a bombagyártáshoz kell.
Az ajatollák ugyanakkor a nyomásra adott válaszként szorosabb kapcsolatokat alakítottak ki az érintett milíciákkal. Belerántották Izrael az utóbbi idők leghosszabb és legveszélyesebb háborújába, a hajóforgalom 70 %-a elkerüli a Vörös-tengert. Akárhonnan nézzük, kudarcot vallott az amerikai politika.
Az egymást követő washingtoni kormányzatok fő törekvése, hogy a hazai közvélemény szemében keménynek tűnjenek. Ez azonban nem stratégia. Olyan megközelítés kell, amely számot vet az Iszlám Köztársaság létezésével, ám eltéríti azt ártó szándékaitól, ugyanakkor ösztönzi a feszültség enyhítésére. Ily módon csökkenhet a rengeteg súrlódás, ami az egész régiót hosszú és véres háborúba taszíthatja.
Neue Zürcher Zeitung
A lap főszerkesztője úgy ítéli meg, hogy Irán és Oroszország az erőpolitikára alapoz, ellenben az USA és szövetségesei védekezésre szorulnak. Vagyis – emeli ki Eric Gujer – autoriter rendszerek határozzák meg, mi történik a Közel-Keleten, illetve Európa keleti felén.
Izrael eltett láb alól egy sor szélsőséges gerillavezért, de a milíciák olyanok, mint a hidra: ha levágják valamelyik fejét, gyorsan újat növeszt. És az erőviszonyok a javukra tolódtak el. Iránnal az élen egyértelműen katonai sikereket érnek el, alapvetően Izrael ellen, de az igazi célpont az USA hegemóniája.
A teheráni rakéta- és drónarzenál megkérdőjelezi az izraeli légi fölényt. Ráadásul a Hamász az 50 évvel ezelőtti háború óta először lerohanta a zsidó államot. Az amerikai hadiflotta ugyanakkor egyre kisebb, ezért nem tud minden válságövezetben elrettentő erőként fellépni.
Főként Európa ugyanakkor attól fél, hogy kiéleződik a helyzet, ami azután Ukrajnával és Tajvannal párosulva világháborúba, vagy atompokolba torkollik. De még ennél is rosszabb, hogy Irán és Oroszország a maga javára alakítja át az erőviszonyokat.
A Közel-Keleten ismét csak azt látni, hogy Teherán kezdeményez, Amerika válaszol – abban a reményben, hogy el tudja hárítani a támadást Izrael ellen. Ám annyira defenzívába szorul, hogy abból a végén csak úgy tud kiszabadulni, ha erőteljesen odacsap. Pedig átvehetné az irányítást, pl. az iráni olajkivitel megzavarásával.
Moszkva is kóstolgatja a Nyugatot, pl. amikor atomcsapással fenyeget. De Biden vonakodik határozott választ adni. A Közel-Keleten hajlandó a hatalomban hagyni a Hamászt, ám ily módon szétveri az igazi béke minden esélyét, mert az iszlamistákkal szó sem lehet kétállami megoldásról.
A nyugati szövetségesek megkötik Ukrajna kezét a fegyverek felhasználásánál. Ennélfogva azután Moszkvának esze ágában sincs tárgyalni. De amíg az Egyesült Államok és partnerei nem veszik át a kezdeményező szerepet, addig az agresszor: a Kreml és Teherán szabja meg a világ sorsát. Ez azonban nem a békét és a szabadságot szolgálja.
Következő cikk: Az észszerű kockázat megnyugtató érzése
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Csipogó Hadművelet ellentmondásos nemzetközi fogadtatása
A Guardian szerkesztőségnek az a meglátása, hogy a csipogóba rejtett robbanószerkezet törvénytelen és elfogadhatatlan. Netanjahu azonban >
EU és Orbán ütközőpályán: büntetés Magyarországnak
Soros elnökként Orbán Viktornak hat hónapon át a semleges közvetítő szerepét kellene betöltenie az EU-ban, de >
„Khm… éppen ő?”
Ez volt az állatvédők első reakciója, amikor meghallották, hogy Várhelyi Olivér lesz a terület új gazdája a >
Amnesztia és furkósbot
Gumibotból és az embercsempészeknek adott kegyelemből áll a magyar kormány menedékpolitikája – foglal össze a helyzetet >
Magyarország még az unióhoz tartozik?
A magyar soros elnökség december 31-i befejeződése után elő kell venni az uniós szerződések 7. cikkelye >
Mindenképpen távol kell tartani Oroszországot és Kínát a Balkántól
James Stavridis szerint a Balkán egyre inkább a nagyhatalmi versengés középpontjába kerül, ám a Nyugat magához >
Az újabb Trump elleni merénylet gyanúsítottja egy volt Trump-szavazó
Trump ellen két hónap alatt már a második merényletet kísérlik meg, de nem biztos, hogy ez >
Schengen lassú halála
Lassan haldoklik a Schengeni Egyezmény, pedig az akkori luxemburgi külügyminiszter már a 2015-ös migránsválság során felhívta >
Idegen lények közöttünk
Türelem. Magyar eddig is a saját feje után ment, a közel negyven százalék pedig őt igazolja. >
Az ukránok attól félnek: hónapokon belül eldől a háború
Fareed Zakaria azt tapasztalta Kijevben az idei Jaltai Európai Stratégiai Konferencia vendégeként, hogy az ukránok attól >
Barátok: Trump és Orbán Viktor Donald
Orbán Viktor bizonyosan nem a demokrácia élharcosa és a legtöbb amerikai még csak nem is halott >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >