2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A pénz

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A pénz
igy fotója

A miniszterelnök már tudja, kik a jelöltek a nemzeti bank megüresedett kormányzói tisztségére. De nem mondja meg. Érthető, hiszen az itteni sajtó néhány nap alatt úgy meghurcolná őket, hogy öröm lenne hallgatni az ellenzéki parlamenti képviselőknek a kormányzójelölt múltjában való vájkálását, csemegézni magánéletének igaz vagy kitalált részletein. Tartok attól, hogy rohamosan csökkenne a kereskedelmi televízió valóság-show-inak nézettsége is. De nem az a baj, hogy a miniszterelnök pajkos mosolya mögé rejti a jelölt személyét, hanem az, hogy tudja, kiről van szó. Tudja azt is, hogy milyen pénzpolitikát folytat majd. Az a kormányzó, akinek a tevékenysége önálló, politikamentes kellene hogy legyen. Mint a korábbié volt, aki – lévén finom úriember – vagdalódzás és botrány nélkül jelentette be távozását. Nem szoktunk hozzá ehhez Szerbiában.

Ahhoz viszont már igen, hogy a politika bele akar szólni abba, mire költik az állam pénzét. Mert a szociális nyugalom a hatalmon maradás záloga. Országos szinten és önkormányzatin is. Ezért aggasztó a bankkormányzó személyes okokra hivatkozó távozása. Ugyanezért aggasztó, hogy a kabinet éppen most döntötte el, eladja a szerbiai Telekomot, amelynek értékét két és fél-három milliárd euróra becsülik. Utakat építünk belőle – ígéri a miniszterelnök. Az átlagpolgár pedig abban bízik, hogy a politikusok ezúttal sem mondanak igazat. Hogy csak csurran-csöppen neki is azokból a milliárdokból. Vagy csörgőpénz, vagy munkahely formájában. Néhány új állás máris biztosnak látszik. Munkacsoport alakul, amely a részvények eladását követi majd. Egy másik munkacsoportot a privatizációs tanácsadó megválasztásával bíznak meg.

 Szóval lesz helye a pénznek. Lehet, hogy jut belőle utakra is. Bár a távozó kormányzó szerint legjobb lenne, ha az állam visszafizetné belőle a legdrágább külföldi kölcsönöket. Bölcs tanács, nem valószínű, hogy megfogadják. Mert az utóbbi időben egyre gyakrabban lehet hallani, hogy az év második felében a nyugdíjasok és a közvállalati dolgozók számíthatnak egy kis emelésre. Mert javul a gazdaság helyzete – mondja egyre gyakrabban a miniszterelnök. Nem tudom, kik számolnak neki, azt viszont igen, hogy az itteni üzletemberek minapi kopaoniki találkozóján az is elhangzott, hogy éjszakáik egyre gyakrabban álmatlanok. Nem valószínű, hogy megelégedettségükben forognak az ágyban.

A kormány, hogy segítsen rajtuk, kedvező kölcsönöket jelentett be a hazai termékek vásárlására. Melyik pénzből? Az egyre lassabban gyarapodó költségvetési bevételből? Nem valószínű. Tehát lesz helye a Telekom árának, és ha kell, a devizatartalékokból is le lehet csippenteni egy-két milliárdocskát. Amire a távozó bankkormányzó olyan szigorúan vigyázott. Mert ott kint, ahol részben közgazdasági tudását gyarapította és tapasztalatát szerezte, arra tanították, hogy a tartalék nem arra való, hogy feléljük, meg hogy fürdőszobát újítsunk rajta. Itt pedig az ellenkezőjéről akarták meggyőzni a politikusok. Ezt ő maga mondta. Megneheztelhetett rájuk, ezért mondta, hogy távozásának személyes okai vannak. Tény azonban, hogy eddigi függetlenségét nyilván csak a törvényre hivatkozva tudta megtartani, amely elrendeli, hogy a központi bank feladata az árak szilárdságának a megőrzése is. Ezzel szemben a kormány egyik napról a másikra módosíthat döntésein és lépésein, összehangolhatja őket a napi politikai követelményekkel. Ha van rá pénze. Ha nincs, megpróbál szerezni. Mondjuk úgy, hogy elad valamit, ami még az övé. Vagy elvesz valamiből, amit a magáénak tart. Amíg van mit eladni és van mihez nyúlni. Aztán ha elfogy a tartalék, egy ideig talán még lehet hitelre fogyasztani. Amíg hitele lesz szavának. Azután maradunk mi önmagunkkal.

Ha túl szomorúra sikeredett ez a történet, az csak az utóbbi húsz év itteni tapasztalatának tudható be.

2010. március 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Újabb háború Európában?

Az EU-n belül első ízben tűnik úgy, hogy lassanként két modell vetélkedik egymással: a liberális demokratikus, >

Tovább

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább