Ma Herman, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Túlélés
Öreg Dezső
Nagyon megnyugtató volt tudomásul venni, hogy Szerbia elnöke rendszeresen követi az árak alakulását. Hogy beszélget az emberekkel, és megkérdezi tőlük, hogyan élnek. Tudja, hogy sokan szenvednek. Ezek az ő szavai. Azt is tudja, hogy a szegénység már évtizedek óta mintegy hétszázezer embert érint. Óriási gond ez – mondta a Vreme hetilapnak adott interjújában. Megoldást nem kínált, csak azt mondta: a tűrhetőség szintjére kell helyezni ezt a problémát.
Azt már kevésbé volt megnyugtató olvasni, hogy szerinte a térségben nem itt a legalacsonyabbak a bérek. Mert az árak és a fizetések közötti viszony határozza meg a bér értékét. És ebben a tekintetben már versenyben vagyunk a legszegényebbek csoportjában. Lefelé ívelő irányzattal. Mert éppen most fejeztük be a Nemzetközi Valutaalappal való újabb tárgyalás-sorozatot, amelyen a szőrösszívű pénzszakértők továbbra is ellenezték a nyugdíjaknak és a közszférában dolgozók fizetésének az emelését.
A nyugdíjas párti kormányalelnök viszont továbbra is kemény hangon fenyegette a kabinet pénzügyekkel megbízott tagjait, és követelte, hogy az ellátmányt hangolják össze a közszféra béreivel. A Valutaalap illetékese eközben azzal fenyeget, hogy májusban ismét jönnek, és akkor is ugyanerről a két témáról tárgyalnak. Mert a kormány hajlana a fizetések és a nyugdíjak növelésére. Az IMF szakemberei viszont úgy látják, hogy erre a szerbiai gazdaság képtelen. De azt is tudják, hogy közeledik – ahogy ők fogalmaztak – a választások előtti időszak. Ezzel magyarázzák, hogy a gazdasági miniszter, akinek pártja a közvélemény-kutatások szerint a parlamenti küszöb alatt van, már többször emlegette a béremelés lehetőségét. Az sem véletlen, hogy egyre gyakrabban nyilatkoztatják a jegybank kormányzóját, aki egyelőre hallani sem akar arról, hogy a devizatartalékon vásároljon szociális nyugalmat a politikusoknak. Mondom, egyelőre.
Egyelőre az államfő is úgy gondolja, hogy nem szabad azt költeni, amit nem kerestünk meg. Pedig a korábbi években bizony költöttük a privatizációs pénzt is. Most azt mondja az elnök: szó sem lehet az ország legnagyobb és legtöbbet érő vállalatának, a villanygazdaságnak a magánosításáról. Pedig egyesek biztos belekalkulálták annak az árát is a választások előtti időszak költségvetésébe. Az elnök elképzelése szerint a tartalékok csökkentésével lehetne növelni a foglalkoztatottságot és az életszínvonalat. Úgy látszik, hallgat rá a bankkormányzó, mert egy napra rá bejelentette, hogy azokban a bankokban, amelyek kedvező hitelt adnak a gazdaságnak és a lakosságnak, csökkentik a kötelező tartalékot.
Arról már senki sem beszél, hogy hazai forrásokból nem fog fellendülni a gazdaság. Hogy csakis friss külföldi tőke segíthetne rajtunk. Meg a munkaszokásokon való változtatás, a termékek minőségének a javítása, a kivitel növelése. Ez most nem téma Szerbiában. Most építünk: utakat, vasutat, hidakat. Erre kapunk pénzt külföldről. Bár éppen a héten függesztették fel a Horgos-Újvidék autópálya-szakasz építésére kiírt versenypályázat ügyében hozott döntést, amely szerint egy szerbiai cég nyerte a tendert. Mert a másik pályázó, egy horvát-szerb közös konzorcium fellebbezett, mondván: a szerbiaiak csaltak. Nem számították bele az árba a tervezett inflációt. Régi itteni szokás szerint ha megy, megy; ha nem, nem – felfogást élteti. Nem ment. Most nem nyitunk új pályázatot, hanem tárgyalásokon döntünk arról, ki nyeri el az építés jogát. Nem biztos, hogy ezzel hozzájárulunk az ország tekintélyének a növeléséhez. Mert így már könnyebb lesz kedvezőbb ajánlatot tenni, miután ismerem a vetélytárs számítását.
Döcög ez a átalakulás, döcög a demokrácia. Mint a nemzeti tanács irányítása alá helyezett magyar kisebbségi sajtó esetében, ahol most akarják megalakítani a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját ellenőrző laptanácsot, mert egyesek szerint az újság az utóbbi időben a magyar közösséggel szemben megy. Mi lenne, ha az olvasóra, a magyar közösségre bíznák ennek megítélését? Vagy ez a közösség nem tud önálló ítéletet hozni? Mert buta? Vagy kiskorú?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merkel történelmet írhat
Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >
A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?
New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >
A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt
A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >
Egy kis közös teherviselés
Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >
Az autokraták titokban imádják a világjárványt
Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >