2024. február 27. kedd
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Politikai felbujtók

„A holnap ámokfutói lehet, hogy ma még egy focilelátón kapkodják a fejüket az elzúgó petárdák, sörösüvegek elől.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):

Úgynevezett békés országokban történt a héten két sokkoló erőszakcselekmény: az orlandói mészárlást a brit munkáspárti képviselőnő, Jo Cox meggyilkolása követte. Azt szokták mondani a hasonló esetek kapcsán, hogy „sokkolják” a közvéleményt, de a tény az, hogy nem sokkolják már. „Harcedzettek” lettek az emberek. Parászka Boróka jegyzete.

Az évek óta érkező szíriai beszámolók, amelyeket eleinte észre sem vett a többség (a zűrös, távoli „arab világ” hírei fölött át szokás siklani, ott már csak ilyen a világ) csak egy előedzés volt ahhoz, hogy a háborút hétköznapiként, az életünk részeként fogadjuk el. A menekültválságra adott politikai válaszok erősítették, tették általánossá ezt a készenléti állapotot, amelyben az erőszakot jelenlévőnek, természetesnek, bizonyos esetekben kívánatosnak tekintjük. A civilizációs harcról, az Európa elleni támadásról szóló futamok miatt gondolják sokan úgy, hogy ostrom van, dönteni kell, hogy gyilkos vagy áldozat lesz az ember. Emiatt fogantak meg a „jogos erőszakról”, „védekezésről” szóló elméletek. Hogy kinek mit jelent a „jogosság”, a „védekezés”, a „kívánatos erőszak” az függ: országtól, embertől, helyzettől. Van, aki a kerítésekben, van a ki a visszaütésben és van, aki az először ütésben bízik.

Miközben attól tartottunk, hogy a háború egyre közelebb jön, hol alappal, hol alaptalanul attól félünk, hogy a terroristák megjelennek köztünk, békés európaiak, nyugatiak között, aközben észre sem vesszük, hogy ez a békésnek hitt világunk is átváltozik, az agressziót nem importáljuk, a támadások gyakorta nem kívülről jönnek, hanem belülről fakadnak. Kitermeljük a magunk belső, lappangó, hol itt, hol ott felcsapó agresszióját, háborús epizódjait.

A béke viszonylagossá válik,

 

a mindig is itt lévő erőszak erőszakosabbá, kontrollálhatatlanabbá lesz.

 

A foci ultrákkal évtizedek óta számol a világ, de ez az ostromállapot, ami most Franciaországban van, több és más, mint a korábbi randalírozások. Ez egy olyan országban történik, ahol amúgy is (sokak által vitatott) szükségállapot van. A Bataclan elleni támadás vidékén csapnak össze az orosz, a brit ultrák. És ezekben a focicsatákban ott van az Unió és Oroszország konfliktusa, a Brexit, a tengernyi propaganda a nemzetállamok megerősödéséről, az EU széteséséről, a Kelet-Nyugat, Észak-Dél szembenállásáról. Ez egy „előjáték”, demonstráció, egyáltalán nem finom jelzése annak, hogy mi lehet, ha tényleg csatarendben, katonai egyenruhában sorakoznak fel majd a ma még derékig levetkőzött, kedvenc csapatuk jelképeit, színeit magukra mázoló drukkerek.

Az orlandói gyilkosságsorozat, majd Jo Cox meggyilkolása kapcsán is felvetődött: az elkövető mindkét esetben „mentálisan sérült”, akinek a politikai kapcsolatai pontosan nem követhetőek, és nem bizonyítható, hogy valóban terrorszervezetek, vagy szélsőséges pártok által támogatott, segített akciókról van szó.  Ezzel együtt a politikai felelősség nem hárítható. Előbb utóbb mindenki „mentálisan sérült” lesz, ha az állandósuló erőszakban, félelemben kénytelen élni. Van, aki jobban tűri ezt a helyzetet, és megússza egy átlagos stresszel, enyhébb depresszióval. És van, aki kevésbé tűri. Van, akinek ez a közéleti dráma a személyes tragédiáit fokozza. A lappangó paranoiások, szociopaták gondozása, terápiája helyett most a szociopátia intézményesítése, politikai alapú fokozása, terjesztése folyik. A holnap ámokfutói lehet, hogy ma még egy focilelátón kapkodják a fejüket az elzúgó petárdák, sörösüvegek elől. Vagy valami pártrendezvényen ülnek, és öklüket rázó szónokokat hallgatnak.

És ők a szerencsések, meg mi, akik körülöttük élünk. Mert így „csak” egy-egy előbb utóbb leteríthető, megállítható ámokfutó szomszédai, barátai, rokonai, áldozatai vagyunk. A mi vidékeinken még konszenzus van arról, hogy ragaszkodunk a béke látszatához.

Azok a háború elől menekülők, akik megélték a háborús erőszakot, akiket az európai menekültellenes uszítás fogad, akik testi, lelki fenyítésen, megalázáson estek át, akiknek elvették a gyerekkorát, gyermekmunkára kényszerítettek, gyermekhadseregbe soroztak, akiket megerőszakoltak a továbbhaladásért, egy-egy hamis mentőmellényért, könnyen süllyedő csónakért cserébe – rájuk igazi, szervezett, intézményes erőszakszervezetek vadásznak, őket katonai taktika révén rekrutálják. Nekik a béke látszata sem jutott.

Ők a nagy háborúk tucatáldozatai, a könnyen megszerezhetők, felhasználhatók, akik mögött már a gyilkosságok és gyilkosok egész hálózata áll. Olyan rendszer, amelyet már nem lehet egy-két rendőr, rohamosztag bevetésével leteríteni, likvidálni.

És mivel a mi „európai”, „nyugati” bajainkat, mentális kiszolgáltatottságainkat sem tudjuk kezelni, mivel a háborút belülről szítja, izzítja a politika, így fogalmunk sincs, hogyan lehetne a külső fenyegetettség ellen védekezni. Hogyan lehetne – a magunk érdekében is – védeni a katasztrófák, háborúk elől menekülőket. Nem tudjuk ma már, mit jelent a megelőzés, a gyógyítás, a békítés.

Erőszakra ma már nálunk is különböző szintű és mértékű, vállalt vagy éppen rejtett erőszak a válasz. És összeadódnak az atrocitások: a családon belüli erőszak, a nőkkel szembeni elutasítás, a meleg közösség tagjaival szembeni agressziót erősíti, és mindez hozzájárul az egyébként is meglévő mindenféle mássággal szembeni előítéletekhez. Egy-két lépés választ el az etnikai, vallási konfliktusoktól. Így épül a totális háború piramisa, bárki bárhol ad hozzá egy újabb követ, uszít, lázít: ezt erősíti, ezt építi. A felelősség láncolata belátható, és éppen ezért nem lehet ma már „tragikus véletlenekről”, „magányos elkövetőkről” beszélni. Ennek az erőszakos rendszernek a kiépítésén ma nagyon sokan dolgoznak, minden mai gyűlölködés felbujtás egy holnapi gyilkossághoz. És lesz holnap is gyilkosság, és holnapután is, addig, amíg az atrocitások falát bontani nem kezdik. Amíg a toleráns ellenállás ki nem kezdi az alapjait, meg nem gyengíti ezt a szörnyű precizitással felépített szerkezetet.

2016. június 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán egyedül maradt hátra

Üres kezekkel áll, miután hosszú időn át csinálta a cirkuszt a svédek NATO-csatlakozásnak feltartóztatására – fejti >

Tovább

Trump megosztott republikánus pártja

A Wall Street Journal vezércikke arra figyelmezteti Trumpot, hogy pártja erősen megosztott, és nem a kihívó, >

Tovább

A Hamász és Netanjahu egyaránt sorscsapást jelent saját népe számára, de van remény

Ezt állapítja meg a Guardian szemleírója, Jonathan Freedland. Emlékeztet arra, hogy mindkét fél súlyos döntés előtt >

Tovább

Két év elteltével kimerülnek az ukránok, a külföld belefárad a viszályba, ám a harcok folytatódnak

A Guardian szerkesztőségi véleménye szerint a háború brutális mérlege ugyanakkor azt támasztja alá, hogy mindenképpen támogatni >

Tovább

New York Times: Elhárult az utolsó akadály

Elment Magyarországra a svéd miniszterelnök, hogy elhárítsa az utolsó akadályokat országa NATO-tagsága útjából. A belépés 19 >

Tovább

Megáll az eszem!!!

Felnőtt, ivarérett főleg férfi emberek - akiket szakértőknek és elemzőknek neveznek - arról beszélgetnek nyilvános fórumokon, >

Tovább

Le kell győzni Putyint, csakis így lehet véget vetni a háborúnak

Timothy Garton Ash azt a következtetést vonta le a müncheni Biztonságpolitikai Konferencia tapasztalatai alapján, hogy Európának >

Tovább

Rutte a NATO élén?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung lap úgy tudja: a NATO négy vezető hatalma azért erősítette meg, hogy >

Tovább

Dodik hajbókolása Putyin előtt

A boszniai szerbek vezére azt közölte, hogy a Nyugat jóformán bele akarja ráncigálni a Republika Srpskát >

Tovább

Aztán utánuk az özönvíz

A magyar állam család- és gyermekpolitikája aljas, kirekesztő és társadalmilag végtelenül kártékony.  Teljesen szürreális, amikor nyugdíjas emberek >

Tovább

Most Orbán megadja magát

Orbán csaknem két év elteltével beadja a derekát a svéd NATO-felvétel ügyében. Előtte azonban a magyar >

Tovább

Egy ügyes diplomáciai húzással meg lehet kerülni Orbán akadékoskodását

Mégpedig a svédek NATO-felvétele ügyében. Hegedűs Dániel a Német Marshall-alapítvány vezető elemzője azt javasolja, hogy Scholz, >

Tovább