2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A BBC-nek ehhez semmi köze

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Meg a nyugati demokráciának sem, mert itt egy önkényeskedő vajdmagyar pártokrácia tette tönkre a sajtót (is)

Válaszféle A szakma becsületéért című írásra érkezett reagálásokra

Klemm József mindkét válaszában (az eredeti írásra és Bence Erika hozzászólására is) a BBC-t emlegette, talán mint a közszolgálatiság és a pártatlanság nemzetközileg elismert csúcsát. Igen, valójában, a BBC lehetne a példakép. Csakhogy rá hivatkoznak a legsötétebb hírhamisítók is. Például a magyarországi közszolgálati média fideszes „megreformálói” is. Azt hirdették, hogy a BBC is úgy működik, mint a mai MTVA. Röhej, mert ami ma a magyarországi közszolgálatinak csúfolt médiumokból sugárzik, az a színtiszta gyűlöletbeszéd: Goebbels, Belgrádi és Újvidéki TV a délszláv háborúk előtt és alatt. Ezt a személetet vette át a VMSZ és pártkatonái és ezért néz ki - a szintén közszolgálatinak csúfolt - Magyar Szó úgy, ahogy kinéz. Soha még ilyen hiteltelen nem volt.

Ilyen körülmények között kellene értelmes párbeszédet folytatni. Úriemberekhez méltóan? Hiszen vagyunk olyanok sokan (egyre többen), akik nem is jelenhetünk meg a VMSZ uralta médiatérben. Nem mintha erre fanyalodnék. De még a most leigázandó Vajdasági Televízióban sem. Eddig is csak a VMSZ ottani helytartóinak rosszallása közepette lehetett, semleges témában.

Vagy a Magyar Szó rebellis újságírói ugyan milyen BBC-s elbánásban reménykedhetnek? Pedig csak pártatlanul szeretnének írni és nem cenzúrázottan. Ilyen körülmények között, amikor a pártközpont irányít minden tollat, ugyan milyen értelmes párbeszéd lehetséges? Logikai bukfenc: hogyan lehetne egy pártdiktatúra közepette pártatlanul írni? És nem a diktatúra ellen. Mert most, igenis ez a kötelezettsége minden vajdmagyar újságírónak (is), ha teheti és nem fenyegeti egzisztenciális megsemmisülés.

A mostani médiapálya olyan, hogy a 22 játékos közül 21 egy kapura játszik, és mi megköveteljük a 22.-től, hogy tartsa be a fair playt.

Bullshit.

És az istenadta közösség. Nem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy Bence Erika tette: „Az az összefogás és közösségi diskurzus, ami a múlt század kilencvenes éveiben útmutató lehetett, mára kisajátítottá, elavulttá lett; szakmailag, közéleti szempontból csődöt mondott, frusztrált egyének ócska kis játékterévé vált.”

Számomra az újságíró szent feladata az igazság keresése, vagy legalábbis ennek kísérlete. És akkor is az igazat kell írnia, ha az nem esik egybe a közösség „igazságával”. Mert, aki a közösség „igazságát” hirdeti, annak a neve bértollnok. Függetlenül attól, hogy kap érte gázsit vagy sem. A közösség igazsága ugyanis előbb-utóbb ebben a mi kis kelet-európai mizériánkban a Vezető igazsága lesz. És aki nem lép egyszerre…

 

 

2016. június 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább