Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Csendes politikai karnevál
„A távolmaradók úgy járnak, mint az egyszeri emberek, akik végigizgulják a lottóhúzást miközben eszükbe sem jut, hogy ők maguk még szelvényt sem váltottak, hogy nyerhetnének.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Nem állítom, hogy a most folyó választási procedúra és a kampány mindenhol csupán politikai karnevál (afféle az ókori Rómát idéző Saturnalia, melynek elteltével minden visszaalakul régi önmagává), de azt igen, hogy távol áll az ideálistól. Kezdve az új szabályozástól, mely a szavazatok szétszóródásának és a kevesebb legitimitásnak kedvez, és bezárólag a megfélemlítettségből, no meg a fellengzős magabiztosság keverékéből származó jellegtelen kampányig. Nincs értelmes közvita (talán Bukarestet leszámítva) és föl sem merül az eddigiek elszámoltatása, de igazi politikai programokat sem látni, olyanokat melyek legalább a megvalósíthatóság és a közhasznúság lehetőségével kecsegtetnének, és túlontúl sok az „egzotikus” jelölt, a karneváli figura, és a láthatatlan „biztos befutó”. A helyhatóságok tevékenységét pusztán fizikai/infrastrukturális fejlesztésekben elgondoló – kampányokban épül a legtöbb autópálya, víz- és csatorna vezeték, iskola, óvoda, kórház és játszótér, stb. , no nem betonból, aszfaltból, téglából és acélból, hanem szavakból – legtöbb jelöltnek eszébe sem jut, hogy vannak/lehetnének más prioritások is. Amit a legkevésbé látok a tervek között, az a helyhatósági tevékenység megújítása, modernizálása, mondjuk az e-adminisztráció bevezetése, a participatív-büdzséképzés, elszámoltathatóság és az átláthatóság növelése, az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítése, az egyablakos ügyintézés, a kapcsolattartás és tájékoztatás új formáinak létrehozása, a bürokratizmus csökkentése, stb. Jellemző, hogy még akik újító szándékkal lépnek föl, azok sem képesek fölvetni sem, a máshol már rutinszerűen működő új adminisztrációs formák kérdését (tisztelet a kevés kivételnek) és ez sokat elárul elmaradottságunkról, és sok esetben az elszigeteltségről is, melyben hétköznapjainkat éljük. Kevés, nagyon kevés a tudás, az adminisztratív know how a helyhatóságokban, és az innováció, az új megoldások keresése, ha egyáltalán lehetséges, még attól is kevesebb. Úgy tűnik az innováció, az új iránti nyitottság nem trendi, nem divatos tájainkon, nekünk a régi rossz beidegződések, mentalitások, a jó korrupt adminisztráció megörzendő érték (és erre a maradi tradicionalizmusra hallatlanul büszkék is vagyunk!), a merre tovább kérdése el sem hangzik. Viszont annál nagyobb a múltba forduló hajlam, sok helyen a hangadóknak a múlt a jövő, mégpedig egy olyan múlt, mely fogolyként tart, kezünk-lábunk megköti, esélyt sem ad a változásra, a megújulásra. Erre a rosszul kondicionált, demokratikus politikai kultúrával nem rendelkező választók is vevők, különösen ott, ahol semmi más csak etnikai mozgósítás folyik, mindkét oldalon, a múlt szimbólumainak újbóli kisajátítása, anélkül, hogy ezek prioritását, előremutató jellegét (ha ugyan van nekik?) egyáltalán fölvetnék.
Mégsem haszontalan dolog részt venni a voksoláson, mint ahogy nem értelmetlen leírni az ideálisat, hiszen egyébként mihez mérhetnénk a „világot”, még a legeltorzultabbat is. A távolmaradók úgy járnak, mint az egyszeri emberek, akik végigizgulják a lottóhúzást miközben eszükbe sem jut, hogy ők maguk még szelvényt sem váltottak, hogy nyerhetnének? Meg aztán a politikai hatalom átruházás, az elöljárók ki- és megválasztása, annak eredménye, mindenkire kihat, azokra is, akik távol akarják tartani magukat a „rusnya politikától”, hiszen ezzel nem tesznek mást (Max Webert parafrazálva), minthogy másokra ruházzák át azt az egyetlen lehetőséget, amivel beleszólhatnának: saját voksukat adják és ezzel engedik profitálni a magánhasznukat leső korrupt politikusokat. A politikai folyamat nem áll meg, hanem mások döntései alapján folytatódik, egyszóval illuzórikus azt gondolni, hogy a távolmaradás, a részvétel megtagadása jobbá teszi a világot, miközben persze, opciót fejez ki az is, csakhogy, ha úgy tetszik passzívat, a feladást közvetíti. Mintegy igaznak és valósnak ismeri el a politikai karnevált, érzése szerint nem vesz részt benne és a partvonalról nézi azt, de közben éppen mert passzív fogyasztója, és többnyire kárvallotja annak, még a dolog kellemes, bizsergető érzéséből sem részesül.
Következő cikk: Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >