2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (27.)

Srpska posla, Đerdap, Tekija - 1. rész

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (27.)
A két hajó

A rikkancs az idén úgy döntött, hogy végre Szerbiába látogat, haza, belgrádi, szerb barátai meghívásának eleget téve, akikkel még előző évben ismerkedett meg, amikor ők felhajóztak a Tiszán egészen Szegedig, és kikötöttek véletlenül, pont a Szanatóriumomban. Miroslav és Snežana egy hétre jöttek, és maradtak egy hónapig. Jól érezték magukat, mert Rezsővel, Đokoval igyekeztünk hazai hangulatot teremteni váratlan vendégeinknek.

Amikor július közepén jött egy SMS, hogy „Mi a hónap végén indulunk Đerdapra, jössz velünk?”, a válaszom tömör volt. „Dolazim!” Jövök! Bizony mentem, mert még soha életemben nem jártam a Dunának ezen, a legszebb szakaszán, habár gyerekkoromban már többször „lehajóztam” különböző változatokban, egészen a Fekete-tengerig. Most végre meglátogatom a természet egyik, tőlem karnyújtásnyira lévő csodáját, amit még soha nem láttam. Meséket, regéket és történeteket annál többet hallottam. Először úgy gondoltam, hogy bepakolok a hajómba, és elkötöm magam, majd Belgrádba érve behajózok a Száván a találka helyére, és onnan együtt megyünk Miroslavék nagy és kényelmes, „kétszobás” hajójával együtt. Majd, amikor egy kicsit lenyugodva, jobban átgondoltam a tervet, rájöttem ez baromság. Időveszteség. Három nap viszontagságos egyedüllét helyett a vízen, sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ha kikapom a hajót és megkérem Bubikát, húzzon le a Száváig. Ott vízre tesszük, és már indulhatunk is együtt a Dunán. Így is tettünk. Július 31-én, egy szép meleg pénteki napon, nekivágtunk az útnak, és a kaland elkezdődött. Már régen nem utaztam távolabbra, így még hivatalosan két hét szabadságot is kivettem a cégből. Se kép, se hang, nincs laptop, se mobil. Minden kikapcsolva. Csak vész esetére vittem magammal telefonom.

Zökkenőmentesen megérkeztem Belgrádba, ahol már várt barátom, és navigált a hajó vízre tételénél. Az Ada Ciganlijával szemben volt az állandó kikötője, és engem is oda vitt, majd a saját hajója mellé kötött. Azonnal feltűnt az élénk, dinamikus vízi élet. Mint ha az egész főváros a vízen élne. Rengeteg csónak, hajó mozgott ide-oda a Száván. Egymást érték az úszóházak. Mindegyiken nagyüzem. Vendéglátás magas fokon. A levegőben úszó rostélyos kellemes illata az orrom ingerelte. Délután még körbejártuk a környéket és este korán feküdtünk, mert hajnalra ki volt tűzve az indulás ideje. Megvackoltam a hajóm kabinjába, és aludtam, mint a bunda, amíg hajnalban barátom hangos kurjantása fel nem vert. Azonnal elkészültem, mint a katonaságnál.

A hajnal gyönyörű volt. A nap éppen felkelőben, de mint ha lustább lenne a friss levegővel vívott küzdelmében. Lehűlt az idő, így mindent belepett a pára, és ez életveszélyes a vízen. Egy rossz mozdulat, és már el is csúszhat az ember. Ezt tapasztaltam már többször a folyón, ezért megtanultam a fedélzeten macska módjára közlekedni. Óvatosan, kimérten, minden mozdulatot jól megfontolva, amíg a lábat egyik helyről a másikra teszem.

Három éve egy esős estén, a Tisza-tónál rohantam a hajómba. Azonnal hanyatt vágódtam, és bele is estem a vízbe, ami ott helyben nem volt mély, de zsebeimben a telefon, pénztárca, a digitális fényképezőgép. Mint akit katapultból lőttek ki, úgy ugrottam vissza a fedélzetre és világrekordot állítottam fel a hajóba való kerülés nem hivatalos versenyszámában. Minden másodperc óriási jelentőséggel volt az eszközök mentésénél. Először a telefont kaptam szét, majd a fényképezőgépet ellenőriztem, és utoljára a pénztárcát. Mindent rendbe találtam, nem kaptak vizet. Csak a jéghideg vizes ruha emlékeztetett a történtekre. Gyorsan lekapkodtam magamról, és szárazba öltözve, még mindig szidtam magam, hogy lehetek ennyire hülye, hisz tudom, hogy még szárazon is csúszik a műanyag fedélzet este, nem esőben. Akkor életveszélyes. Ezt másnap reggel ébredéskor végleg tudomásul vettem, amikor helyszíni szemlét tartva megállapítottam, hogy ha a fejem csak néhány centiméterrel arrébb vágódik a sötétbe, akkor összetörik, mint az érett tök. Mellettem egy régi vas hajó horgonyzott, amit addig szinte észre sem vettem. Ezt egy életre szóló intelemként jó mélyen az agyamba véstem.

A Száva torkolata a Dunával való találkozáskor különös élmény, főleg ha a két nagy folyót hatalmasra terebélyesedett város szegélyezi, mint ott Belgrádba. A Kalemegdanról fantasztikus kilátás nyílik a hatalmas térségre, de a vízről való látvány is életre szóló. Ebben gyönyörködtünk hármasban, amíg lassan felvettük az út ritmusát. Az én kis hajómat Miroslav öt különböző helyen rögzítve kötötte az ő nagy hajója mellé (két szoba, összkomfort). Közben az én csónakmotorom is dolgozott, zökkenőmentesen, rásegítve a vontatásra. Így haladtunk a csendes Dunán, szépen lassan, egészen Kovinig, ahol az első estét barátok társaságában töltöttük egy holt ágon. Már több fogásos vacsorával vártak ránk, és látszott, hogy a régi barátok szívből örülnek a találkozásnak.

Késő éjjelig folyt a beszélgetés a Szerbiában aktuális témákról a tábortűz ropogása mellett.

Közben a sörösüvegek, borosüvegek egymás után ürültek, és a hangulat előhozta a nótákat is. Az embernek ismét az volt az érzése, ebben az országban minden a lehető legnagyobb rendben van. Mint ha soha nem lett volna háború, hiperinfláció, az emberek nem szegényedtek volna el.

Másnap korán nekivágtunk az út második szakaszának, ami kezdetben rutin feladatnak tűnt.

Kihajózva a rengeteg apró kis homok sziget között a nyílt vízre, Snežana elkészítette forró teámat, ahogy én megszoktam, tejjel, és hátradőlve a teraszon élveztük a kellemes utazást. Egy rövid ideig.

A szél ugyanis egyre erősebben kezdett fújni. Valahol Ramnal, ahol a Duna a legszélesebb, majdnem mint a tenger, 14 kilométer. A kossava már teljes erejével fújt, hatalmas hullámokat gerjesztve, csak úgy dobálta az én kis odakötözött hajómat, mint egy teknőt. Éberen figyeltük a kötelek mozgását, amíg észrevettük, hogy az egyiket már csak a szentlélek tartja. Azonnal nagyot ugrottunk, és cseréltük azt, mielőtt kitör a balhé, és esetleg felborul a „ladik”. Órákon keresztül hánykolódva, és én magamba imát mormolva érkeztünk meg Veliko Gradišteba, ahol Miroslav bölcsen döntve a kikötőbe vezető utat választotta. Hova rohanjunk, még az eső lába is lóg, itt eltöltjük biztonságban az éjszakát, és reggel majd meglátjuk, merre tovább? Szerencsénk volt. Az eső egyre nagyobb szemekben verte a hajókat, így én is leponyváztam, mielőtt a beltéri része elázott volna. A vacsorakészítés gondolatával bíbelődtünk, amikor végleg leszakadt az ég. Ekkor nem győztünk hálálkodni a kapitányi megérzésnek. Biztonságban, a kitűnően megépített védőgátak között tértünk nyugovóra. Én ekkor eszméltem rá, mit is jelentett zentai barátom figyelmeztetése, aki már többször megjárta ezt az utat, nagyobb hajójával, amikor én arról regéltem neki, hogy majd egyszer Szegedről lehajózok a Vaskapuig: „Egyedül neki ne vágj ennek a szakasznak, mert ha Ramnál elkap a kossava, akkor nagy bajban leszel.” Most már értettem intelmét.

A rikkancs ismét jelenti (28.)

2009. november 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább