Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Székelyek, legyetek szabadok!
Ha van állandó „hagyománya” ennek a kezdeményezésnek, akkor az az árulózás például. Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
Mi történik a városban? – kérdezte magyarországi ismerősöm március tizedikén este Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napja címmel meghirdetett rendezvény után. Beszélgetésünk román résztvevője válaszolt: „a székelyek akarnak valamit”.
A hivatalos választ, és a március tizediki tüntetések tartalmát természetesen ismerem, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy azt, egy, az erdélyi magyar történések iránt mérsékelten érdeklődő magyarországi magyar értené. Olyasvalaki, akinek csak elnagyolt ismeretei vannak erről a térségről, szerencsés esetben sejti csupán, hogy merre van Székelyföld, annak az a szóösszetétel, hogy „székely autonómia” nem mond sokat. Ez a demonstráció évek óta ugyanarra az üzenetre épül. Nem vált pontosabbá, részletgazdagabbá, politikailag, társadalmilag egyre szélesebb körben képviselhetővé és elfogadhatóbbá. Nincs is róla közösségi párbeszéd, vita.
Az „autonómia ügy” befagyott, és a változatlanság nem tesz jót neki. A március tizediki rendezvény ezzel egyenes arányban „tokosodott be”. Már nincsenek az első években tapasztalható indulatok, félelmek. Ezen a napon megtelnek Marosvásárhely utcái buszokkal érkező emberekkel, akik aztán, ahogy jönnek, úgy elmennek. Aki akar, velük menetel. Aki akarja, tudomásul veszi a jelenlétüket. Aki meg nem, az keres magának más útvonalat, félrenéz, más programot szervez magának.
Ez az a nap, amikor jönnek a székelyek,
akarnak valamit, és elmennek – így tartják nagyon sokan számon.
Mindezt nyereségként és veszteségként is el lehet számolni. Akik a székely autonómia-törekvéseknek drukkolnak, azok gondolhatják, azt, hogy lám, lehet kitartani ellenszélben, évekig képviselni ugyanazt ugyanúgy – mi más ez, mint következetesség? Akik pedig azt gondolták, hogy „székely autonómia-törekvések” nincsenek, csak néhány köztérre szabadult futóbolond rohangál házilag, párnacihából barkácsolt álnemzeti jelképekkel, azok nyugtathatják magukat azzal: minden hülyeség elmúlik egyszer, hadd fújjon a bolond likból a bolond szél, úgysem attól változik a dolgok iránya.
Csakhogy ez az „élünk is, halunk is” állapot sokkal súlyosabb problémát jelez annál, mintsem hogy ki lehessen egyezni a nemzeti igazságok párhuzamosságában. Abban, hogy bár homlokegyenest mást gondolunk, mégiscsak elleszünk valahogy így összezárva, mint egy rossz házasság sziszegve gyűlölködő tagjai.
Akár elfogadjuk, akár nem a székely autonómia üzenetét, az rossz jel, ha alapvetőnek gondolt közösségi ügyekről nincs előrehaladó közösségi párbeszéd. Márpedig az autonómia ügyéről nincs ilyen párbeszéd. Nem állítom, hogy az „autonomisták” miatt nincs. (Kik ők? Meg tudjuk határozni pontosan? Egy csoportról van szó? Vagy több, egymással is szembenálló tömörülésről?) Lehet, hogy az „autonómiaellenesek” miatt nincs (rájuk ugyanúgy vonatkoznak az előbbi kérdések). Vagy az is lehet, hogy mindez független a (párt)politikai hovatartozástól.
A közösségi párbeszédre való általános képtelenség mételyezi meg az autonómia-vitát is, mint annyi minden mást. Az a közösség, amely nem érzi a vita fontosságát, amely csak frontvonalakban, és nem együttműködésben gondolkodik, amelynek az energiáit elviszi a szembenállás, az ellenségkép gyártása, az kimeríti önmagát a saját magával való leszámolásban.
Ez a harc pedig – a marosvásárhelyi március tizedikék sajnos ezt szemléltetik, – nem csitul. Ha van állandó „hagyománya” ennek a kezdeményezésnek, akkor az az árulózás például. A helyszínen, vagy a különböző fórumokon mindig elcsattan egy ilyen megbélyegzés. Szinte teljesen mindegy, hogy ki az áldozat: Izsák Balázstól Bíró Zsolton át Markó Béláig már mindenki megkapta a maga billogját. Nem az a kérdés, hogy kire sütik rá, hogy hogyan alakul a személyekről szóló vita. Mindenkivel szemben, aki egyszer a köztérbe betette a lábát, lehet kifogásokat megfogalmazni. Csakhogy ez a megbélyegzés nem arról szól, hogy ki a jobb, vagy a rosszabb politikus. Hanem arról, hogy alapvetően hiányzik a közösségi tudat. Az a rémes – kimondott vagy kimondatlan – meggyőződés él, hogy egymás megfélemlítése, kizárása, a leszámolás tart össze. Az így összeterelt rettegés-közösség, ez az alulról épített diktatúra azonban nem közösség. Addig tart, amíg éle van a szavaknak. És amint látjuk, a szavak gyorsan kopnak. Ma engem árulóznak, holnap téged, holnapután ki nem szarja le, hogy ki mit mond? Ki akarna közösködni a sárdagasztásban? Így veszejtik el egymást a székelyek (szorgalmasan tanulva a nagy magyar közösségen belüli leszámolásokból). Ez a szívós munka rövid időn belül oda vezet, hogy nem lesz aki, és amiért autonómiát kérjen.
Felesleges tehát a névsorolvasás, hogy ki volt ott, és ki nem volt ott, és ki mondott beszédet, és ki nem mondott beszédet. A Székely Szabadság Napja akkor a székely szabadság napja, ha a szabadságnak van konkrét, és általánosan tisztelt, támogatott jelentése. (Nota bene. Mi a „székely” szabadság jelentése? Tudja valaki ma, milyen a székely liberalizmus? És vállalja? Ma, amikor a „liberális” szót „anyaszomorítóként” és „ördöggel fajtalankodóként” értik tájainkon?). Ha székely és szabad az is, aki felvonul, és az is, aki nem. Kényszerrel, megszégyenítéssel beterelni az embereket a szabadság sorokba nem lehet. Erőltetett menetté válik így az araszolás.
Marosvásárhelyen pedig az erőltetett meneteknek súlyos, emberáldozatokkal járó hagyománya van. A legutóbbi ilyen trauma az 1990-es utcai harcok. Aki annak a traumáját hordozza, az tudja: mekkora tétje van, hogy ezen a városon magyarok, emelt fővel, méltósággal, békében végig tudjanak menni. Önmagukkal is békében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >